„Ha nagyon jól viselkedsz, lefekszem veled, de ha nem vitted le a szemetet, ne is álmodj szexről!” – ismerős képlet? Megnéztük, miért lehet.
Egy jóbarátommal beszélgettem a napokban és mesélt pár elég szomorú szót a kapcsolatáról. Körülbelül így írta le a dolgot:
A barátnőm sokszor csak akkor fekszik le velem, ha valami „jót csináltam”: elvittem vacsorázni, vettem neki ezt-azt, segítettem valamiben vagy bármilyen módon „kiérdemeltem” nála a szexet. Valahogy olyan, mintha a szex nem az örömszerzésről- és okozásról szólna nála, hanem a szeretet és az intimitás kiérdemléséről. Volt előtte is pár 20-30 közti barátnőm és úgy érzem, gyakori ez a jelenség.
Az ezután következő „Szerinted miért van ez?” kérdésre elsőre nem tudtam válaszolni, úgyhogy úgy döntöttem, megnézem, mit ír a szakirodalom a témában.
A nők számára a szexuális vágy iszonyatosan érzékeny terület és nagyon kontextusfüggő.
- magyarázza Edward O. Laumann szexuálpszichológus.
A férfiak többsége sokkal gyakrabban akar szexet egy kapcsolat elején, közepén és még évekkel a kapcsolat után is – ezt számos felmérés is igazolta. Mikor a barátnő/feleség már nem kezeli „szeretőként” a partnerét, hanem úgy kezd vele viselkedni, ahogy egy gyerekkel szokás, a szenvedély nagy eséllyel elhamvad.
A tettetett düh, miszerint mondjuk a férje nem vitte ki a szemetet, nagyon gyenge kifogás és a szex visszatartása sokkal nehezebb terhet pakol a kapcsolatra, mint egy szemeteszsák – folytatja a szakértő. Szerinte a szexet nem csupán élvezetes kikapcsolódásként kell definiálni, hanem a kölcsönös tisztelet és értékelés manifesztációjaként; ha ez megtörik, és a szexet a saját céljainkra kezdjük csak felhasználni, az katasztrofális következményekhez vezethet. Az egyik ilyen a másik félben kiváltott önbecsülés pusztítása; a barát/férj úgy érzi, ok nélkül büntetik. Ugyanis két olyan dolgot kapcsol össze a nő ebben az esetben, melyek teljesen függetlenek normális esetben egymástól.
A szex visszatartása: felnőtt-felnőttből felnőtt-gyerek
Ebben a kontextusban, mely szerint a szexet a férfinak „jó magaviselettel” ki kell érdemelni, különben nincs, a nő bármilyen fizikai agresszió nélkül egy abúzív kapcsolatot épít ki. A szex visszatartása egyben az intimitás és a szerelem visszatartása is, valamint a felnőtt-felnőtt képlet teljes megbontása (ezt már mi rakjuk hozzá). Ugyanis felnőtt-gyerek viszony alakul ki: a nő egyfajta „mert én azt mondtam” technikával alárendeltté teszi a férfit szexuális kontextusban és a „ha jó leszel és megcsináltad a házi feladatot, talán elmegyünk a vidámparkba” típusúan teszi magaviseletfüggővé.
Ez egy érett, konszenzuson alapuló, egészséges kapcsolatban két felnőtt között, borzasztóan káros. Na de miért alakul ez így?
Komplexus, komplexus, komplexus
Az a helyzet, hogy a kialakulás miértjéről kevés szakirodalmat találtunk, de amit igen, az úgy összegzi ezt, hogy a nő ebben az egy tekintetben érzi hatalmi pozícióban magát a kapcsolatban. Míg legtöbb esetben a nő vágyik a szexre, a férfinak szüksége van rá – a nőben a szexuális vágy fejben születik meg, míg a férfinél a vágy nagyon is fizikai. A nő, miután sorozatosan nem tud domináns lenni a kapcsolatában, nem tudja elérni a számára fontos dolgokat, több dolog is történik:
- 1) Elkezd kialakulni a komplexus, valahogy így: „a szüleimhez se jött el már megint ebédre és a számlát se fizette be, de szexre azért jó vagyok, mi?”
- 2) Ezt követi az önbecsmérlés: „csak erre kellek.” Amúgy ilyenkor kezdi el sok hosszú kapcsolatban/házasságban élő nő elhagyni magát, egész nap mackóban lenni, csoffadt hajjal: „így is, úgy is le akar velem feküdni, nem fogok én emiatt csinosítgatni”
- 3) Emiatt elkezdi nem kívánni a szexet; azt hiszi, a párja kihasználja, mert a párkapcsolat egyéb részeibe nem fektet annyi energiát (figyelmesség, feladatok, stb.).
- 4) És mivel már nem kívánja ezek miatt a szexet, jön a taktikai sorscsapás: elkezdi a szexet és annak visszatartását felhasználni arra, hogy elérje azokat a dolgokat, melyeket se szép szóval, se vitával nem tudott elérni a párjánál.
Viszont a hadviselés önmaga ellen fordul: a szex és hiánya kiöli a vágyat, a szenvedélyt, az intimitást, a szeretetet; hálószobai hidegháború alakul ki, amiből senki, de senki nem kerül ki győztesen.
Tehát a javaslatunk: kommunikáció. Beszélni kell ezekről a frusztrációkról és rossz érzésekről, mielőtt végzetesen rossz irányba fordul a kapcsolat és olyan sérüléseket szenved, melyek akár javíthatatlanok (és a férfi mondjuk a sorozatos visszautasítás miatt elkezd más útra kacsintani az örömszerzésben). Vegyétek észre idejében az aggasztó jeleket, beszélgessetek, ha kell, vitatkozzatok, mert még az is sokkal jobb, mint a fagyos elidegenedés!