Négy év múlva már a kommentátoraink se jutnak ki a vébére – reméljük

Egy ideig azt hittük, a brazíliai lesz minden idők legjobb vébéje, aztán a csoportkör után minden megváltozott - kivéve a meccsek közvetítésének színvonala, odakintről magyarul, itthoni stúdióban magyarosan. A válogatott, majd a játékvezetők után kihullhatnak a riporterek is. Ha nem maguktól, majd megkérjük őket.

"Félelmetes a hangulat, negyvenezer torok, negyvenezer kéz..." – kezdte az egyik vb-meccset Mezei Dániel.

Szóval igen, sokat nevettünk az elmúlt négy hétben, ilyen, és ehhez hasonló aranyköpésekkel van teli a net, és ezeket mind az MTVA zseniális helyszíni kvartettje véste a vb tv-almanachjába. Az egész ott kezdődött, hogy Knézy Jenőt lekapták a képernyőről, és letiltották a vébéről, miután bírósági eljárás folyik ellene, így aztán az amúgy is röhejes felhozatalból kiesett a félszemű. Így a vakok között az egy szem Gundel Takács lett a király, de gondold gyorsan végig: ha már az ifjú Mindenjátékostösszekeverek Knézy hiánya miatt sopánkodunk, eleve mekkora lehet a baj!

Szóval a királyi tévé Gundel Takács Gábort, Menczer Tamást, Mezei Dánielt és P. Fülöp Gábort delegálta Brazíliába, hogy ők minden egyes meccsen az idegeinkkel, türelmünkkel szórakozzanak, mélységesen megalázva ezt a csodálatos sportágat, valamint a nagy elődöket (idősebb Knézy, ugye). Rettenetes baromságokat hordtak össze, közhelyeket csattogtattak, a játékosokat alkalomadtán találták el (az USA-ban például minimum három Bradley játszott, az egyikük kopasz és középpályás, a másik színesbőrű és hatalmasakat véd), a neveket pedig képesek voltak két mondaton belül háromféleképpen ejteni (pl.: Sznejder, Sznájder, Snájder; Kembel, Kámel, Kámbel; Kompáni, Kámpáni).

Menczerék fokozták még azzal az értékelhetetlen kommentátori teljesítményüket, hogy néhány meccs nyílt drukkolásba csapott át. Menczer a holland–mexikói meccsen őrült meg totálisan az európaiak feltámadásától, a "sajnos nem volt jó a beadás" már tényleg a miafasz kategória, de aztán aznap este fiatal kollégája, Péfülöp rátett egy lapáttal, ő egyenes gyűlölte a görögöket Costa Rica ellen. Oké, én is, de engem nem küldtek ki szemérmetlenül magas fizetéssel, hogy egy egész országot képviseljek és tájékoztassak. Nem lepne meg, ha a görög nagykövetség nyilvánosan követelné, hogy a kommentátor hazaérkezése után nézze végig háromszor a Nigéria–Irán meccset, majd nagyközönség előtt hallgassa végig az egyik általa közvetített mérkőzést.

"Bamba nem volt Bamba." Na ezeket már rutinból eresztettük el a fülünk mellett, a szóviccek a Nemzeti Sport szintjére süllyedtek ("az equadori nyerőEnner. Egyértelműen Ennerelőnyben vannak vele"), az "ez a füvezés legális füvezés" csak egy szar poén, de a "továbbgörögnek a görögök" után viszont már majdnem sírógörcsöt kaptam. Ezek a férfiemberek erre készültek egész életükben, ez a munkájuk, és ugyan tényleg mindenki hibázik, ez benne van (na jó, egy szívsebész hibája jóval kevésbé húzza mosolyra a szánkat), de ennyit? Azért az belefér, hogy egy mezei riporter (nso-szint, tudom, elnézést) nem vágja séróból, hogy ki Costa Rica első embere, de ha ez így van, nem kell mondani. Nem nehezen betartható íratlan szabály ez.

Menczer, merthogy nem Mezei volt, történetesen azt mesélte, hogy Laura Chinchilla elnökasszony mezbe bújva az utcán ünnepel a pórnéppel. Ami könnyen elképzelhető, hogy igaz is volt, a sztori érdekes, csak épp Chinchilla három hónapja már nem elnök. Ma már elég sok minden megtalálható az internet nevű izén, például ez is, de azt is lehet ám, hogy például nem mesélem el, ha nem tudom biztosra. Ezért még nem jár csicskalángos, ám ha egy szakember, aki ebből él, azt bírja mondani, hogy "belgiumi válogatott", akkor az illetőt egy ormótlan szívlapáttal kellene lecsapkodni a kommentátorállásból az egész lelátón keresztül, hogy soha a büdös életbe ne jusson eszébe, hogy neki beszélni kellene embereknek.

És ezek ott kint még a jobbak voltak, és ennél szomorúbbat talán már el sem tudok képzelni. A stúdióban ugyanis olyan szintű gyalázat folyt, amire szavak nincsenek, amik vannak, azokat sajnos nem írhatom le. Szakkommentátornak a Szanyó Károly, Szélesi Zoltán, és a Bánfi János, Halmai Gábor duót sikerült leszerződtetni, nyilván hosszas, többkörös durva kászting után. Őket néha Kovács Zoltán és Mészöly Géza segítette ki; és sajnos szó szerint.

Szanyó Egészpályafutásalattzselézetthajú-öröktehetség Karcsi középfokú magyarnyelv-ismerettel, a Vasas edzőjeként (kérem, bárki csodálkozik, miért tartunk itt...?) odaáll a mágnestábla modern, M1-es változata elé, és egyetlen kiragadott helyzetet elemez mély szakmai alázattal: "őőő... és akkor itt láthatjuk, hogy őőő... a jobb oldalon futó támadás igen veszélyes volt, őőő... a szélső jól megvette a labdát, megvolt a kényszerítő is, szétcsúszott a őőő... tolódás, és megmondom őszintén, ha itt pontosabb a beadás, akkor itt a bevilágított csatár helyzetbe került volna. Nem tom, nem-e lehetett vóna inkább laposan. De megmondom őszintén, ha ez itt bemegy, akkor gól..." És mindezt négy hete ugyanabban a farmerban tolja, csak mondom.

mondat mindennapos volt abban a csodálatos kis mikroközösségben az állami tévé stúdiójában. Én meg sosem hittem, hogy eljön a pillanat, amikor azt érzem, mennyire jól szakkommentál Bánfi János. Kicsit szégyellem, de ki kell mondani, ennyi jár Jánosnak.

Aztán a holland–argentin elődöntő hosszabbítása után, a tizenegyesek előtt pedig minden addigi munka, táblánál magyarázás, őzés, megmondomőszintenezés és szakmázás egyetlen mondatba lett sűrítve, megértve, miért ül ott Szanyó mester: “A kapusokon nagyon sok múlik, de a lövőjátékosokon is.

Ha lesz egy kis szerencsénk, négy év múlva már a kommentátorok sem kvalifikálják magukat a világbajnokságra.

Player Autószalon

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon