Hasztalan, de kedves tudás rovatunk jelentkezik.
Minden ötödik kirakatban visszainteget neked, leginkább arany kivitelben ez a gömbölyded fülü macska, kezén gyakran írással. Rengetegszer láttad már, igaz? És feltetted valaha a kérdést, hogy mi ez a macska, miért van mindenhol – és miért integet?
Nos, a főként műanyagból és kerámiából készült, gyakran elemes cicát maneki-nekónak hívják és a közhiedelemmel ellentétben nem kínai, hanem japán figura. Szó szerint hívogató macskára lehetne fordítani, nem pedig integetőre – a hívogató macska nevet pedig kedves története miatt kapta.
Számos történet kering a felemelt kezű macskáról – nem írnánk le mindet, a többség amúgy fő elemeiben megegyezik – de a legrégebbi (és legaranyosabb) japán maneki-neko folklór a következőképp szól:
Az Edo-kor hajnalán élt egy szegény szerzetes egy romos templomban. Egyetlen társasága a macskája, Tama volt. Egy napon egy hikonei nemesember tartott hazafelé a templom közelében, miután a közeli erdőkben vadászott. Azonban egyszerre eleredt az eső, így a gazdag vándor meghúzta magát egy közeli fa alatt amíg elül a vihar. Azonban egyszerre arra lett figyelmes, hogy a templom bejáratánál egy macska integet neki: hívja, hogy lépjen be a templomba. A meglepett fiatalember hallgatott a macska hívására és a templom felé vette az útját. Mikor a templomhoz ért, látta, hogy egy villám épp abba a fába csapott bele, amely alatt percekkel ezelőtt meghúzta magát.
Hálából a macskának, aki megmentette az életét, a nemesember a templom patrónusa lett, így az eddig romos templom újra virágkorát élte. Mikor évekkel később a macska elhunyt, testét a templomban temették el, a mágikus, hívogató macska tiszteletére pedig szobrokat állítottak. Maneki-neko így a jó szerencse és gazdagság szimbóluma lett, mivel Tama macska ezt hívta be a templomba.
A népmesében szereplő Gotokuji templom Tókió Szetagaja kerületében látogatható és a mai napig telis tele van a hívogató, szerencsét hozó macska szobrával.
Szerintünk ritka kedves mese. Köszönjük a figyelmet, random tudás rovatunk mára bezár.
