Mi lenne velünk, ha nem lennének felfoghatatlan összegekből leforgatott B-kategóriás akciófilmek? Pont úgy éreznénk magunkat, mintha elmennénk egy vidámparkba, ahol nem lenne hullámvasút, csak dodzsem, elvarázsolt kastély és vattacukros, ráadásul még a jegyárus is csak nagy nehézségek árán akarna minket kiszolgálni.

A Resident Evil-mozik mind-mind olyanok, mint egy jó hullámvasút, amire fel lehet ülni, megijedni, ámuldozni, közben pedig megpihenhet a napi munkában megfáradt agyunk, hiszen a film nézése közben egyáltalán nincs szükség semmiféle agytevékenységre, sőt, isten óvjon minket attól, hogy elkezdjünk közben gondolkodni! Egy ilyen jellegű mozihoz nem kell más, csak néhány jó csaj, pár izmos férfi, fegyverek, csontok ropogása, vér, nem evilági akciókoreográfiák, és meg kell próbálni a logikátlan, értelmetlen fordulatok és történések számát még a két számjegyű határon belül tartani.

Ha máshonnan nézzük, az új Resident Evil-film viszont pontosan olyan, mint egy nagyobb költségvetésű pornó. A jól megkomponált akciót néha-néha kétes minőségű párbeszédek szakítják meg, hogy aztán besétáljon egy újabb karakter (legyen az akár nő, férfi vagy ló), és elindulhasson egy újabb sok nyögéssel tarkított akrobatamutatvány. A szereplők néha ilyen-olyan csoportokba verődve esnek egymásnak, ahogyan az a gruppenben szokás. A különbség, hogy itt közben nem a tenorszaxi sír fel, a tomandandy duó pattogós, illetve ijesztgetős trackjei ágyaznak meg a hangulatnak.

Sztori? Az minek? A pornót sem a története miatt nézzük, kit érdekel, mit beszélnek egymással a teljesen érdektelen, ámde feszes testű karakterek, ha mindössze annyi szerepük van, hogy jól nézzenek ki, és az akció közben remek teljesítményt nyújtsanak.

De mégis, valamiféle történetnek lennie kell, egy laza eseményhalmaz ott figyel a sarokba vetve hanyagul: Alice és csapata az utolsó rész végén megtalálta az Arcadia hajót és annak túlélőit, majd meglepődve tapasztalta, hogy korrektül felfegyverzett helikopterek érkeztek sebtében az ő minőségi elpusztításukra. A történet itt kezdődik: Alice a tengerbe zuhan, majd egy furcsa komplexumban ébred, ahonnan megszökik, de mégis visszamenekül, hogy aztán újra menekülni akarjon onnan egy félig ismert, félig ismeretlen csapattal.

A hely tulajdonképpen az Umbrella vállalat egyik T-vírus tesztüzeme, ahol szimulálni tudják a fegyver hatását különböző helyszíneken, úgyhogy fel is építették benne Tokió, Moszkva, New York legismertebb turistalátványosságait és egy hatalmas kertvárost. Persze ahhoz, hogy kijussanak, végig kell menni mindannyi zombikkal tarkított helyszínen. Hát hogyne…

A kaptár: Megtorlás-ban nem kell értelmet keresni, nem is lehet, Milla Jovovich hites ura, Paul W.S. Anderson továbbra sem szeret logikus történésekben gondolkodni, a látványhoz viszont egyre jobban ért. A 3D erős, általa az ijesztgetések is jobban működnek, bár tény, hogy a folyamatosan arcunkba ugró, malacként visító zombik egy idő után túlságosan is kiszámíthatóak lesznek. Feszes női testek feszülnek egymásnak, mindenki tökéletesen néz ki, a kötelező Jovovich-nudi is befigyel, pörög az akció, a végén a szokásos mindenkit megizzasztó gruppen, majd stáblista. Aki többet vár, az valószínűleg nem találkozott még a rendező műveivel.

És ahogyan egy pornóban, itt is csak az a lényeg, hány patront lőnek ki, és hogy milyen pózokba vágják magukat a felek. Ebben a tekintetben A kaptár: Megtorlás egy remek kielégülést nyújtó agyatlan akció-horrorfilm. Minden más tekintetben szimplán szopás.

Kritizálunk más filmeket is, itt!