Mennyire jött neked hirtelen ez az egész kiutazásos történet?

Első ízben tavaly szeptemberben kaptam lehetőséget arra, hogy ellátogassak az álomszigetre, majd idén májusban voltam kint ismét – ez utóbb már a külföldi ügynökség hívott meg fellépni.  Az első alkalom előzménye az, hogy egy születésnapi rendezvényen zenéltem, és a barátaim annyira jól érezték magukat, hogy hálájuk jeléül megtiszteltek a bizalmukkal, és magukkal vittek a szigetre. Ez életem, karrierem egyik legmeghatározóbb mérföldköve, hiszen akkor egy álom vált valóra. Az első alkalommal a jelenlegi ügynökségtől kaptam szereplésre lehetőséget – hiszen, ha már ott lehetek, akkor éljünk is vele, amennyire csak lehet - hatalmas pozitív visszacsatolást kaptam, azóta tartjuk a kapcsolatot. A májusi fellépések annyira jól sikerültek, hogy az ibizai menedzser felvezette nekem, hogy szerinte itt az ideje annak, hogy kiköltözzek Ibizára egy teljes szezon erejéig.  Tehát a kiköltözés hirtelen jött, viszont egyúttal a lelkem mélyén végig erre törekedtem, bíztam benne, hogy felteszik a kérdést.

Ez ilyenkor hogy működik? Szólnak, hogy pakolnod kellene, és pillanatokon belül már játszol is egy helyen?

Nem, azért nem ilyen gyorsan! (nevet). Májusban négy napot voltam kint Ibizán, ezalatt volt alkalmam a legendás Pacha brand alatt játszani, az El Hotel Pachában, valamint Sant Antonio városban, az Ocean Beach Club nappali, medencés partiján. Természetesen kiutazásom előtt mindkettő fellépés meg volt előre tervezve, ettől függetlenül történhetnek váratlan események. A négy nap alatt egyre többször került szóba az, hogy „Ibizán van a helyem”, „többet kellene itt lennem”, végül „ki kellene költöznöm”.  A hazautazásom előtti éjszakán beszéltünk erről bővebben, és akkor fejtette ki a menedzser, hogy itt az idő, bele kell vágni! Váratlanul ért ez a hatalmas pozitív energia, amit kaptam, viszont tudtam azt is, hogy ezért dolgoztam éveken keresztül, hogy valaki feltegye nekem ezt a lehetőséget, erre vágytam, így a sok kérdés, és válasz után kezet nyújtottam, majd rámondtam az „áment”. Ezután volt egy teljes hónapom, hogy megszervezzek mindent, egyeztessek mindenkivel, és a munkaadóim támogatását kérjem.  Így jött a lehetőség a kiköltözésre.

Gondolom, elég jó döntés volt, hogy elfogadtad.

Természetesen igen. Minden szinten a hasznomra válhat az, hogy új környezetben vagyok, egy olyan helyen, ahol gyakorlatilag minden az emberek professzionális szórakoztatásáról szól nappal, és éjszaka egyaránt. Tanulhatok, inspirálódhatok a szórakozóhelyeken, a beach clubbokban, fejlődhetek, új kapcsolatokra tehetek szert, új barátokra, haverokra, feltöltődöm, és a tudásomat is feltölthetem, és a zenéhez végre arcot is tudnak társítani, ami roppant fontos ebben a szakmában. A legutóbbi alkalommal az a négy nap májusban hihetetlenül feltöltött lelkileg, és mentálisan is, amit tudtam otthon kamatoztatni. Most majdnem három hónapot fogok eltölteni kint. Amikor hazaérkezem, akkor napokig eltart, mire felfogom a kint szerzett élményeket, tapasztalatokat. Biztosan fogok tartani pár csendes pihenő napot, telefon, gép nélkül.

Mi történik, amikor ilyen ajánlatot tesznek egy DJ-nek? Mennyire kacérkodsz te egyáltalán a nemzetközi karrierrel?

Biztos vagyok abban, hogy aki a szakmában érvényesülni szeretne, és elkötelezte magát, annak a legnagyobb álmai, és céljai közé tartozik az, hogy Ibizán felléphessen – akár csak egy bárban. Számomra Ibiza az a hely, ahova mindig is vágytam, és rengeteget dolgoztam azért, hogy ez a lehetőség egyszer eljöjjön, így a reakcióm az volt, hogy sírtam, majd sikítottam örömömben. Amikor megálmodtam magamnak, hogy ezt a pályát választom – mármint azt, hogy másokat a zenén keresztül boldoggá tegyek, és elérjek – akkor fogalmazódott meg bennem, hogy ezt globális szintre szeretném emelni, tehát a nemzetközi karrierre törekszem gyakorlatilag a kezdetek óta. Természetesen mindennek megvan a maga tempója, és látni kell magunk előtt a közeli, illetve távoli célokat, így az első lépés mindenképpen az volt, hogy saját hazámban elérjek egy olyan szintre, hogy tudjak külföld felé is nyitni. Ettől függetlenül még otthon is rengeteg a tennivalóm, menni kell előre!

Nem volt túl hosszú időszak, amíg te idáig eljutottál.

Ez nézőpont kérdése. Jelenleg, ebből a momentumból tekintve az elmúlt 9 év egy pillanatnak tűnik csupán, elrepült. 2004-ben ért az első behatás a dj szakma iránt, ekkor volt az, hogy megnéztem Tiesto híres „In Concert 2004”-es dvd-jét. Amikor azt láttam, hogy ott áll, az UFO alakú dj pultban, előtte 80.000 ember, ő kitárja a karját, és erre az egész stadion, akkor éreztem először azt, hogy ez az, amit szeretnék csinálni! Ekkor lettem 15 éves. Előnyömre szolgál az, hogy hamar felfedeztem mi az, ami boldoggá tesz, és ezért célokat is támasztottam magam elé, mindig – ez persze ma is így van, ugyanis célok nélkül, elvárások nélkül nem haladunk előre. Mindig van új feladat, új cél, magasabb, nagyobb álmok, amelyekért még rengeteget kell keményen dolgoznom, küzdenem.

Te, mint dj hogy látod, mitől tud ő ennyire nagy lenni?

Ha ezt hat évvel ezelőtt kérdezed meg tőlem, akkor biztos azt válaszoltam volna, hogy „mert jól kever jó zenéket”. Ma már látom, hogy ennél sokkal komplexebb a dolog. Tiesto egy márka, és minél jobban belekerültem – kerülök a szakmába, annál jobban látom, hogy mennyire meghatározóvá vált a „branding” fogalom a szórakoztatóipar ezen szegmensében. Ő egy remek üzletember, jól pozícionálta magát az évek során, és a megfelelő időben, a megfelelő lépéseket tette meg. Karakter, remek üzleti és zenei érzékkel. Mára viszont azt mondanám (mint a „régi Tiesto” rajongó), hogy inkább az üzleti érzéke viszi előre. Tudja a trendeket, tudja, hogyan kell „show-t” csinálni, és erre már régóta megvan a megfelelő menedzsmentje és tőkeháttere. Hasonlóképpen tudnék szólni David Guettáról, akit bármennyire is szidnak, úgy gondolom sokat tett a szakmáért – persze minden hatásnak vannak negatívumai.

Miért, mit tett ő a szakmával?

Reformálta. David Guetta az abszolút brand, aki mögött komoly szakmai karrier, és produceri munka áll. Sokan nem tudják róla, hogy annak idején Párizsban még techno dj volt. Jelenleg ő az abszolút előadó, aki képes egyik napról a másikra megváltoztatni a zeneipart, bár ezt már meg is tette, ugyanis az ő hatására lett az elektronikus zenéből pop, mert tegyük hozzá, ő pop zenét gyárt, nem house-t. Ő volt az első dj, aki egy teljes albumot kreált már befutott hiphop, rnb előadókkal, így gyakorlatilag hatalmas közönséget tudott elérni, és mindezt a média segítségével. Az ő hatására válhattak a dj-k popsztárokká. Tisztelem a karrierútját, a szakmai hátterét, a menedzsmentet, aki ebben előreviszi, és a háttérben dolgozó producereket. Dj-ként viszont nem szimpatizálok a zenei stílussal, amit képvisel, és azzal, amit gyakorlatban a pultban végez (vagy épp nem végez), de ez csak személyes érzés, semmi okom, sem időm fújni másra, nem köt le. Aki odáig vitte, mint ő, az biztosan csak profi lehet. Azt a sztorit, amit ő elért, már senki sem veheti el tőle, és legyünk tisztában azzal, hogy mindenki elkezdte valahol.

Elég a sztori? El lehet vele adni egy közepes produkciót is?

Mint mondtam ez egy rendkívül összetett szakma. Minden szakmához kell sztori, életút, amit bejár az ember, különben nem fedezi fel önmagát. A produkció sikeres eladása csak tálalás kérdése, hogy utána mi történik, azt már a közönség és a megrendelő bírálja el. Én úgy gondolom, hogy sztori nélkül nehéz lenne bármit is eladni, és nem győzöm hangsúlyozni mennyire fontos a hitelesség. Ne nézzük hülyének az embereket! A sztori mellé kell, hogy társuljon a tehetség, a kitartás, a tenni és küzdeni akarás, az odaadás, az, hogy másokért tesszük, amit teszünk.  Ha még ez nem elég, akkor beszéljünk arról, hogy a produkció mennyire szerethető, és ki a célközönség, hol van a platform.

Mi a te sztorid?

Az én sztorim a Tiesto koncertfelvétellel kezdődött. Volt egy barátom, akivel egy utcában laktam, neki voltak lemezei, és rákattantam a scratchelésre (nevet). A sztorim tényleg hosszú, de úgy tudnám összefoglalni, hogy a keresztet, amit cipeltem, ennek segítségével vettem le magamról, és azzal, amit csinálok – hála az égnek – sikerült, és sikerül másokat is boldoggá tennem. Az önmegvalósítás létező legjobb formáját találtam meg, és akárhányszor a földre kerültem, megtanultam felállni, és tovább küzdeni az álmaimért. Most már az álmaimat élhetem, de hogy így is maradjon, nem szabad egy percre sem hátradőlni!

Te min nőttél fel zenei értelemben?

Rock, metál, gót metál, punk, Presser Gábor, és Koncz Zsuzsa (nevet).  Viccet félretéve, tényleg rock zenén nevelkedtem, ugyanis a két bátyám ezt a zenei stílust kedvelik, és amikor együtt éltünk akarva – akaratlanul üvöltött a házban a metál. Hála az égnek! Sosem cserélném el azt az időszakot semmire, ugyanis ott kezdett formálódni a stílusom, és ha hiszed – ha nem, mostanában is egy-egy fellépés után, vagy edzés mellé örömmel hallgatok régi Metallicát, Iron Maident. Voltam Slipknot koncerten is (nevet)! Tisztelek minden zenészt.

Úristen, hol csúsztál el?

Nem csúsztam el. Nyitott lettem, ha az a korszak nincs, akkor lehet, nem lennék ennyire oda az élőzenéért, vagy nem így alakul a stílusom. Az embernek úgy fejlődik – jobb esetben – a zenei ízlése, ahogy az ételek iránti is. Idővel rájövünk arra, hogy ami régen nem ízlett, az nem is annyira gáz, és ami régen nagyon finom volt, hát azt ma már nem kívánjuk. Tapasztalni kell, látni kell, nyitott szemmel kell járni, és nyitott füllel. Sokat lehet így tanulni. Rengeteg stílusban otthon érzem magam, hála annak, ahogyan alakult az életem. Trendet mindig is másodlagosnak tartottam, és inkább azt helyezem előtérbe, ami különleges, amiben érzelem van, aminek van esszenciája.

Aztán most egy gyors ugrással Ibizán kötöttél ki. Hol játszol egyébként odakint?

Egyelőre kettő fix helyszínen kezdhetek. Az első az Es Vive Hotel, ami Figueretas városrészben helyezkedik el, és nagyon jó helyszín a bemutatkozáshoz, ugyanis sokan ismerik, és „fancy”. A medence mellett zenélhetek nappal, míg este a bar/club helyiségben. Jó vendégkörrel rendelkeznek. A hotel tulajdonosnak van egy beach clubja is, a Sands, ahol Carl Cox is zenél, így bízom abban, hogy egy idővel kiérdemlem azt a megtiszteltetést, hogy ott is felléphessek, ha nem idén, akkor jövőre. Egyúttal a hotelban alkalmanként olyan legendás nevek zenélnek a medencénél, mint Jamie Jones, és Sasha. A második hely egy bár, Port’d Eivissán, az óvárosban, ami remek meetingpoint. A bár neve El Pirata, és az apropója az, hogy a kikötőben van (98 óta üzemel), ahol hatalmas yachtok állnak, valamint a helyszínen egymás mellett több bár is található, és a hangtechnika össze van kötve, így amikor zenélek, akkor kb 50-80 méteres utcafronton engem hallgathat mindenki. Sok dj, promóter, menedzser jár oda italozni, így tökéletes helyszín arra, hogy megismerjenek.

Az Ushuaia Towerben is lesz rendezvény, ha minden jól alakul, ugyanis az ügynökség megkapta a hétfői napokat, így bízom a legjobbakban! A Tower apropója, hogy 9 emeletes torony tetején van a party, a reptér légvonalban egy irányban van a toronnyal, így gyakran alig 100 méterre szálnak el felettünk az utasszállítógépek. Mindemellett bízom abban, hogy a lehető legtöbb lehetőségre sikerült szert tenni, hogy bemutatkozhassak.

Ez picit ijesztő is…

Amikor ott állsz a Tower tetején, akkor már nem az. A panoráma, a hangulat pillanatok alatt elkerget minden félelmet. Nagyon jó feeling, amikor elrepül felettünk a gép, és mindenki sikít, fütyül!

De valami más külföldi meló is beesett, ha jól tudom.

Igen. A Café Mambo Ibiza World Tourjára kaptam meghívást, Párizsba, egy francia ügynökségtől. A rendezvény támogatója a Clubbing Tv, a francia elektronikus zenei tv csatorna. A Szajna partján fogok fellépni, egy Faust openair nevű helyen. A környezet impozáns, ugyanis a Champs-Élysées ebbe a helyszínbe fut bele, mögötte pedig az Eiffel-torony látható. Még most sem hiszem el!

Ez hogy történt?

A Spílerben zenéltem éppen, amikor betért hozzám egy közvetlen úriember. Azt mondta nekem, hogy hallotta az utcáról, hogy minőségi zene szól, és annyira megtetszett neki, hogy bejött gratulálni, majd elkezdtünk kommunikálni, ugyanis én imádok beszélgetni (nevet).  Beszéltem neki a terveimről, arról, hogy hol szoktam még fellépni, és ő is említette, hogy Ibizáról visznek brandeket Franciaországba, és Párizsba. Nagyon jót beszélgettünk, majd az elköszönés előtt megkérdezte, hogy lenne-e kedvem külföldön is fellépni. Természetesen igen volt a válasz. Megtörtént a kontaktcsere, majd pár napra rá megkaptam az ajánlatot, és elkezdtünk tárgyalni. Mondanom sem kell, hogy amikor az e-mailt megkaptam sikítottam örömömben! Az biztos, hogy ez a Spíler nélkül nem történt volna meg, így nagyon hálás vagyok azért, hogy ott lehetek, és együtt örülhetünk a sikereknek! Ők a második családom!

Mekkora szerencséd van neked az életben?

Nagy, ugyanis szuper emberek vesznek körül, remek barátaim vannak, és olyanokkal dolgozhatok együtt, akiktől tanulhatok. Úgy gondolom, hogy a szerencse egy olyan faktor, ami akkor jön, ha az ember keményen megdolgozik érte, és az a legnagyobb feladat, hogy felismerjük a lehetőséget, és éljünk is vele. Egyet mondhatok: előbb-utóbb úgyis bejön, ha nem adjuk fel, és kitartóak vagyunk!

A karriered szempontjából mit jelent egy ilyen ibizai pár hónap?

Tanulás, fejlődés, inspiráció, kapcsolatépítés, felfrissülés, előrelépés. Világot látok, és nyelvet tanulok. Sok tapasztalatot szerzek, ami nem mérhető pénzben, és ez befolyásolni fogja a következő időszakot az életemben, és a karrieremben egyaránt. Sok dolgot haza tudok vinni, és át tudok adni másoknak. Most alapozom meg a következő szezont.

Mit kell kivinned? Egy komplett show-t? Vagy csak magadat?

Egyelőre csak magamat, azt, amit jelenleg a lehető legnagyobb kvalitással biztosítani tudok – na és persze megannyi friss megjelenést, előre leválogatott dj szetteket, stb. Amúgy szeretek show-t csinálni, nagyon átélem, amit közvetíteni szeretnék, lehet néha túlságosan is (mosolyog). Ez a természetemből fakad, tényleg nagyon szeretek minden egyes alkalmat, amikor beállhatok a pultba, ezért élek! A show-val kapcsolatban rengeteg ötletem, tervem van, és ezek között elárulhatom, hogy mindenképpen az élőzene játszik nagy szerepet, komoly fúzióra készülök! Jelenleg Szabó Márk, a szaxofonos barátom az, akivel közösen elkezdtük építeni ezt a projektet, és hazaérkeztemkor gőzerővel folytatjuk!

Saját dalok nem kellenek ehhez?

Természetesen kellenek, amennyiben hosszútávon helyt akarunk állni! Ma már a dj fogalma nemzetközi szinten nagyon sok tennivalót takar, és ezek között szerepel a saját zeneszerzés, avagy produceri tevékenység is. Előttem ez a következő nagy lépés, amelyet már tavaly elkezdtem megalapozni azzal, hogy aktívan zongoraórákat veszek, jár hozzám tanár, és napi szinten több órát gyakorlok. A zeneismeretem most már egyre komolyabb technikai tudással bővül, és erre nagy hangsúlyt fektetek, ugyanis ténylegesen saját zenéket szeretnék szerezni, és ehhez rengeteget kell tanulnom. Amikor már azon a szinten leszek, ahova most vágyom, akkor „live” fogom feljátszani a saját dalokat. Akit érdekelnek példák, azoknak ajánlom Nicolas Jaart, David Augustot, Gutit, Jan Blomqvistot.

Nagyon maximalistának tűnsz.

Igyekszem a lehető legtöbbet kihozni magamból, és komoly eredményeket felmutatni, minél profibban felépíteni magam, a célokra törekedni, és megvalósítani azokat. Máshogyan nem megy. Fókuszálni kell, és ebben is még rengeteget kell fejlődnöm.

Te hogy látod? Feljebb fogsz még lépni hamarosan egy ilyen ibizai és párizsi kiruccanás után?

Én úgy látom, hogy mindig van feljebb, és lejjebb is, csupán azt a kérdést kell feltenni, hogy mit akarunk kihozni magunkból? Szerencsémre lentről jövök, és megtanultam felfelé evezni, akkor is, ha a hullám alján vagyok, akkor is, ha tengerfenekén.  Mindenesetre, ha most ettől a pillanattól kezdve nem történne semmi, akkor is elmondhatnám azt, hogy mindent megtettem, de bízom benne, hogy az élet még rengeteg meglepetést tartogat számomra, és idővel eljutok arra a szintre, hogy valami igazán egyedit alkothassak, és adjak a világnak!