2015 augusztusában jelent meg a hír, hogy a Magyar Filmalap hatvan millió forinttal támogatja Kondor Vilmos Budapest Noir című regényének megfilmesítését. A Player.hu úgy értesült, hogy ősszel indult a forgatási helyszínek keresése, és ha minden jól alakul, akkor januárban kezdődhet a forgatás. Az alkotói gárdáról eddig túl sok részletet nem lehet tudni, annyi biztos, hogy Gárdos Éva rendezi, a producere pedig Kemény Ildikó. Kemény rengeteg nemzetközi produkcióban vett rész, a nevéhez fűződik az Adrien Brody főszereplésével készült Houdini, a Sorstalanság, a Társasjáték és még fél tucat amerikai sorozat. A forgatókönyvet nem Kondor Vilmos, hanem Szekér András jegyzi, ennek ellenére emailben megkerestük a nyilvánosságot kerülő, remetei magányban élő szerzőt.
– A Budapest Noirt több kritikus is az első kemény magyar krimiként méltatta. A Hard Boiled műfajnak annak szülőhazájában, Amerikában megvan a filmes párhuzama is, itthon viszont nincsenek klasszikus film noirjaink (hacsak Az éjszaka lányát nem vesszük annak, de az inkább krimibe csomagolt pszichológiai dráma). Egyrészt: vannak-e kedvenc noirjai, érdekli-e egyáltalán ez a filmes műfaj (meg úgy a film általában), másrészt elképzelhetőnek tartja-e (annak ellenére, hogy tudtommal nem vesz részt a film munkálataiban), hogy a regény filmváltozata is olyan műfajteremtő darab lesz, mint maga a regény volt?
– Nem tudom, a regény mennyire volt műfajteremtő, én nem akartam ilyesmit írni – bár az alkotó (ti. én) szándéka ritkán valósul meg. Akarhatok én műfajteremtő könyvet írni, ha mások nem tartják annak. Hogy mennyire lesz a film műfajteremtő, az már sokkal inkább múlik a filmkészítőkön, hiszen egy krimit nehéz nem annak értelmezni, ami. Egy könyv esetében az olvasói fantázia sokkal nagyobb mozgásteret hagy, a film ennél messze direktebb, azaz a rendezőnek, Gárdos Évának könnyebb és nehezebb dolga van, mint nekem. Az biztos, hogy a noir zsigeri része a hangulat, márpedig Ragályi Elemérnél jobban kevesen tudják látni és láttatni a várost, Budapestet, amely bizonyos szempontból ennek a filmnek az egyik főszereplője. (Zárójelben hadd jegyezzem meg, hogy a Ripacsok Budapestje számomra az etalon a városábrázolásnál akár noirról van szó, akár nem, éppen ezért örülök annyira, hogy Ragályi Elemér lesz az a film operatőre.) Ha a hangulat olyan, amilyennek lennie kell (meg ne kérdezze, hogy milyennek kell lennie, mert azt a könyvben meg a sorozatban megírtam), akkor igen, lehet a film műfajteremtő is. A hangulat lesz a legfontosabb, legalábbis kedvenc noirjaim mindegyikében ez a legfontosabb faktor.
– A harmadik ember filmváltozata nem tudta azt az izgalmat visszaadni, amit az egyébként tanítanivalóan nagyszerű regény lefektetett, képi világában viszont lenyűgözően erős, nyilván a még mindig félig romos Bécs miatt. Orson Welles a Hoher Markton... Hátborzongató élmény, az egyik legkedvesebb noirom. A másik A hosszú álom Bogarttal. Itt a hangulat mellé odalépett a remekbeszabott forgatókönyv (máig nem értem, hogyan írhatta ezt Faulkner), és Bacall és Bogart. Nem tudom elégszer megnézni.
Ugyanennyire szeretem a Red Rock West c. mára már elfeledett filmet Nicholas Cage főszereplésével, Dennis Hopper oldalán. John Dahl megmutatta, hogy igenis lehet noirt színesben rendezni, és én különösen szeretem azokat a filmeket, amikben minden rosszul sül el. Számomra alapértelmezett noir. Dennis Hopper a közös láncszem a The Hot Spot c. modern noirral is, amelyet a nagyszerű Charles Williams regényéből forgatott Hopper. A színészek (még Don Johnson is) kiválóak, különös tekintettel Virginia Madsenre (aki szerintem élete alakítását hozta itt), meg a gyönyörű Jennifer Connellyre, a hangulat dögletes és döglesztő, a soundtrack pedig tökéletesen kiegészíti a filmet. Ezekkel egy szinten van még a Svindlerek, ami számomra a műfaji tökélyt jelenti. (Jim Thompsont pokolian nehéz volt adaptálni, amire egyébként az After Dark, My Sweet is remek példa, ami nem egy tökéletes noir, de talán nem is akart az lenni, és én éppen azért szeretem annyira James Foley filmjét a kilencvenes évek elejéről a szépséges Rachel Warddal a főszerepben Jason Patric és Bruce Dern oldalán.) Stephen Frearsnek azonban sikerült, és amit Anjelica Huston, John Cusack és Anette Bening alakított, az a fülledt, festményszerű képi világ, amit Oliver Stapleton rögzített, mind egy szinten van Donald E. Westlake forgatókönyvével - amit egyébként tanítani kellene. Hogyan írjunk regényből forgatókönyvet - első év, első óra. The Grifters Jim Thompsontól és Donald E. Westlake-től.
Kondor Vilmos életrajz
Kondor Vilmos az elmúlt évtized legnagyobb hazai irodalmi talánya, ugyanis a szerző nem jelenik meg a nyilvánosság előtt, csak emailben ad interjút. 1954-ben született, tanulmányait Szegeden kezdte, majd a párizsi Sorbonne-on folyatta, ahonnan végül vegyészmérnöki diplomával tért haza. Jelenleg egy nyugat-magyarországi városban tanít matematikát és fizikát középiskolás diákoknak. Íróként 2008-ban debütált a Bűnös Budapest ciklus első regényével (Budapest Noir), azóta Gordon Zsigmond kalandjai tíz nyelven, több mint kéttucat országban olvashatók, legutóbb 2012-ben a HarperCollins kiadó gondozásában az Egyesült Államokban is megjelent a Budapest Noir. Kondor Vilmos feleségével, két ikerlányával, valamint kutyáival és sólymával egy Sopron melletti kis faluban él.
– A statisztika azt mutatja, hogy regények adaptálása filmvászonra roppant nehéz feladat. Nem hivatalos becslésem szerint kilenc rosszul sikerült feldolgozásra jut egy jó. Mit gondol, mikor sikerülhet jól a Budapest Noir megfilmesítése? Vagy megfordítva: mik a könyv azon aspektusai, vonulatai, motívumai, stb., amiket ön szerint a legnehezebb lehet átvinni a mozik vásznára?
– Becslése kifejezetten jóindulatú, szerintem az arány ennél sokkal rosszabb – csak éppen egy dologról feledkezünk el, amikor adaptációról beszélünk. Két különböző és önálló, egymás között csak minimális átjárást biztosító műfajról, sőt médiumról van szó. Többek között ezért sem akartam részt venni sem a forgatókönyv megírásában, sem a film elkészítésében semmilyen formában, mert nem értek a filmhez. Az adaptáció lényegében a végső értelmezési formája egy könyvnek, mert azt minimum két, nagyon erős vízióval rendelkező ember (jelesül a rendező és az operatőr) szemén keresztül látjuk megvalósulni. Semmi kedvem nem volt adaptálni a regényemet, mert én már megírtam, hát minek és hogyan és mivégre értelmezzem? A Budapest noir sikerének trükkje abban rejlik majd, hogy mennyire képes mind történet, mind képi világ szintjén a saját lábára állni. Nem tudom, mit lesz könnyű és mit nehéz átvinni a vászonra a regényből. Elsőre azt mondtam volna, ha két éve kérdez: a hangulatot, mert a sztori nem túl szövevényes. Aztán kiderült, hogy az HBO-nak éppen abba tört bele a bicskája, hogy nem tudtak épkézláb forgatókönyvet írni, és ahogy hallom, a film forgatókönyvének megírása sem volt problémamentes. Ezt speciel nem értem, mindenesetre kíváncsi vagyok, mire jutottak a történettel, ám annál sokkal fontosabb a hangulat, az autentikus hangulat megteremtése vagy újrateremtése, ami miatt elsőként én magam is meg akartam írni ezt a történetet, és végül olyan sok időt töltöttem a korban Gordon Zsigmond társaságában ebben a Budapest nevű városban.
A Budapest Noir sztorija
Budapest, 1936. október. Gömbös Gyula halott. A Terézváros egyik kapualjában egy fiatal zsidó lány holttestére bukkannak. Az Est helyszínre érkező bűnügyi zsurnalisztája, Gordon Zsigmond kérdezősködni kezd, de mindenütt falakba ütközik. A szálak egyszerre visznek felfelé, a társadalom legfelső rétegeibe, és lefelé, a nyomor és elkeseredettség szörnyű világába. Gordont hajtja szimata és kíváncsisága, és minél jobban el akarják ijeszteni, ő annál kitartóbban követi a nyomokat. Nem tudja, kiben bízhat, nem tudja, kit milyen hátsó szándék mozgat, nem tudja – de nem is érdekli -, mikor milyen érdeket sért. Egy dolgot akar csupán: megtalálni a lány gyilkosát, mert rajta kívül ez senkit sem érdekel.
– Némiképpen az előző kérdéshez kapcsolódik, hogy milyen érzés egy szerzőnek, hogy megfilmesítik egy írását – ráadásul úgy, hogy nincs ráhatása filmre? A Led Zeppelint idézve: A dal ugyanaz marad – értsd, a regény értékét semmi sem kisebbítheti, de mégis… Nincs önben némi félelem, vagy izgalom?
– Félelem semmiképpen nincs bennem, ezt a könyvet "elengedtem", amikor aláírtam a szerződést. Izgalom helyett inkább kíváncsiság van bennem, mert érdekel, hogy mit vettek el belőle - és mit tettek hozzá. Egy adaptáció csak akkor lehet jó, ha elvesz és hozzáad. Hadd mondjak egy példát. Susanna Clarke A hollókirály című regénye mélyen megfogott, amikor elolvastam (nem véletlen a varázslat témája Az otthontalanság otthonában), és nagy érdeklődéssel néztem meg a tévéváltozatot. A végén pedig csak csettintettem: azannyát! Elvettek, de hozzá is adtak, az adaptáció egyszerre maradt hű a regényhez és lett annál egy kicsivel több. Önálló, markáns, "szuverén" alkotás, és talán ezt szeretném a legjobban látni a vásznon. Egy önálló alkotást, amely hű az eredetihez, de több is annál - és nemcsak azért, mert végre Gordon Zsigmond arcot kap, amit egyébként a sorozat során végig tudatosan kerültem.
– Nem vett részt a forgatókönyv megírásában. Azért történt így, mert nem is akart, vagy nem ért rá, vagy nem is kérték fel rá?
– Szó volt róla, de elmondtam az indokaimat, amit - őszinte leszek, talán egy kis megnyugvással - elfogadtak. Olyan ritka, hogy jó film készüljön az író erőteljes közreműködésével. Én speciel kettőről tudok. Az egyik a Cider House Rules John Irvingtől, a másik pedig A panamai szabó John le Carrétól. Mindkettejük mögött olyan életmű, olyan szinguláris vízió áll, ami lehetővé (és egyben szükségessé is) tette a kiváló végeredmény létrejöttét. Nem vettem részt a munkálatokban, és ez így helyes. Mindenki csinálja a maga dolgát. A rendező rendez, az operatőr fényképez, az író meg ír.
– Ha nem kellene figyelembe venni az idő- és térbeli korlátokat, ki lenne a tökéletes Gordon Zsigmond? Humphrey Bogart, a fiatal Jean Gabin, esetleg a harmincas évei végén járó Páger felférne a listájára? Vagy lenne jobb jelöltje?
– Csak magyar színész járna az eszemben, és meg is van a jelöltem, akit boldogan láttam volna Gordon szerepében. Balkay Géza lett volna az, aki fanyarsága, távolságtartása és mindennél beszédesebb tekintete révén vissza tudta volna adni azt az alakot, akit én elképzeltem. Ugyanakkor meg kell jegyeznem, hogy Balkay neve és arca csak egy-másfél éve villant be; amikor Gordonról írtam, nemhogy az ő arca nem volt előttem, hanem senki másé sem. Csak Gordoné, de hogy valójában milyennek látom őt, az én titkom marad.
– Min dolgozik most? Lesz-e például új Gordon-történet vagy szakított a bűnügyi újságíró alakjával?
– Felsorolnom sem könnyű, hogy mennyi mindenen dolgozom. Nemrég adtam le egy képregény forgatókönyvét, tavasszal sorozatom indul egy történelmi magazinban, dolgozom egy 56-os novellán, ezen felül elkezdtem egy regényen is dolgozni. Új Gordon-történet is lesz, mert minél távolabb kerülök az utolsó regénytől, amiben ő szerepelt, annál jobban hiányzik, és rengeteg minden történt vele, amit szeretnék még elmesélni.