Ulpianus római jogtudós szerint prostituált az, aki nemi kapcsolatot nyilvánosan, a személy megválasztása nélkül, érzelemmentesen és anyagi ellenszolgáltatás fejében létesít. A nyilvánosság kivételével ez a definíció ma is megállja a helyét.

Hazánkban 1950-ig az állam hatósági és orvosi ellenőrzés mellett engedélyezte a legális prostitúciót, csak azt büntették, aki nem rendelkezett ilyen hatósági engedéllyel (bárcával) vagy a szabályok be nem tartásával folytatta a tevékenységét. Viszont a hetvenes évek végétől 1993-ig az üzletszerű kéjelgés bizony bűncselekmény volt, ezt követően szabályértésnek minősült és csak 1999-től legalizálta bizonyos formáit a jogalkotó.

Tiltott kéjelgésnek, azaz szabálysértésnek ugyanis csak az tekinthető, ha valaki a törvényben, vagy önkormányzati rendeletben meghatározott, szexuális szolgáltatással összefüggő korlátozást, illetve tilalmat megszegi. A törvény védett övezeteket határoz meg, ahol nem nyújtható szexuális szolgáltatás, ilyen például az utak járművek közlekedésére szolgáló területe, az autópályától, az autóúttól, illetve lakott területen kívül az egy-, illetve kétszámjegyű főútvonaltól számított 100 méteren belüli terület, lakott területen a főútvonaltól számított 50 méteren belüli terület, de a bíróságok, önkormányzatok, iskolák, óvodák, repülőterek és pályaudvarok területén sem kéjeleghetnek, bármilyen nagy igény is lenne rá. Tilos továbbá zaklató módon felajánlkozniuk, valamint tilos a szexuális szolgáltatást bármely módon reklámozni, de mint tudjuk, erre már megvannak a bevett kiskapuk. Maga a prostituált tehát csak abban az esetben sújtható pénzbírsággal vagy elzárással, ha ezeket a jogszabályban előírt korlátozásokat megszegi, egyébként a meghatározott keretek között szabadon űzheti az ipart.

Ezen kívül az önkormányzatoknak lehetőségük van türelmi zónát is kijelölni, amíg ez a feltétel nem teljesül, addig a törvényben megjelölt védett övezeten kívüli közterület-részeken a szexmunkások legálisan végezhetik tevékenységüket, ehhez nem kell külön önkormányzati (például területfoglalási) engedély. Ugyan a lehetőség már évek óta adott, mégis alig akadt olyan önkormányzat, amely kijelölt volna türelmi zónát a területén – többnyire a lakosság heves tiltakozása miatt. Persze mérlegelendő, hogy mi az előnyösebb: a legális türelmi zóna, vagy az, hogy a védett övezeteken kívül úton-útfélen örömlányokba lehet botlani. Az ilyen körzetek kijelölésével vélhetően csökkenne a prostitúcióval kapcsolatos szabálysértések száma is. A Szexmunkások Érdekvédelmi Egyesületének számításai alapján ezek az eljárások (rendőrök kiszállásának díja, kirendelt védő díjazása, üzemanyag költség stb.) évente mintegy félmilliárd forintjába kerülnek az államnak, az elzárások körülbelül 100 millió forintot emésztenek fel, a kiszabott pénzbírságok behajtása pedig meglehetősen bizonytalan.

A türelmi zóna kijelölésének emlékezetes példája volt, amikor 2000-ben Mogyoród önkormányzata a Hungaroring idejére létesített "Erotic Campinget", ahol 150-200 prostituált dolgozott éjjel-nappal – üzemeltetését azonban külsős cégre bízta, akinek képviselője bizakodóan nyilatkozott a megnyitáskor a Blikknek: "A zónában fix áron kötnek üzletet a lányok, majd a vendéggel bejönnek a vigalmi negyedbe, ahol bár, peep show és közel húsz, zuhanyfülkével felszerelt faház várja a vendégeket. Saját, igen komoly biztonsági szolgálatot működtetünk, itt nem fordulhat elő lopás, lehúzás."
A lányok napi 40 ezer forintot fizettek a farostlemezből összetákolt bungalókért, és mivel a büntető törvénykönyv már akkor is büntetni rendelte azt, ha valaki ingatlant prostitúció céljából más rendelkezésre bocsát, ezért ők erre a hosszú hétvégére mintegy megvásárolták maguknak a házikókat az önkormányzattól (illetve a kétes hátterű üzemeltető cégtől). Az eset ugyan nagy port vert fel annak idején a sajtóban, következménye azonban nem lett, viszont a további években Mogyoród már nem próbálkozott a vörös lámpás negyed kijelölésével. Miskolc és Nyíregyháza is megkísérelte a türelmi zóna létesítését, de kezdeményezésük a lakosság tiltakozása miatt befuccsolt. Jelenleg nincs működő türelmi zóna hazánkban, holott a törvényi lehetőségek adottak lennének.

A nemzetközi szabályozásnak megfelelően hazai jogunk is áldozatnak tekinti a prostituáltat és ezért inkább a rajtuk élősködő - részükre segítséget nyújtó - személyeket bünteti súlyosabban. A hatályos büntető törvénykönyv szerint bűncselekményt az üzletszerű kéjelgés elősegítése valósít meg, vagyis az, ha valaki – akár szívességből, akár térítés ellenében - épületet vagy egyéb helyet üzletszerű kéjelgés céljára másnak a rendelkezésére bocsát. Tehát, ha nagyi szemet huny afelett, hogy a Kazincbarcikáról felköltözött, kikapós lányunokája esténként a cselédszobában fogadja kuncsaftjait, bizony bűncselekményt követ el. Ha azonban valaki bérbe adja lakását, de nem tudja, hogy az illető prostituált és prostitúcióra fogja majd a helyet használni, akkor nem büntethető. Természetesen magukat a prostituáltakat nem szankcionálja ez a tényállás, még abban az esetben sem, ha saját lakásukon vagy a szolgáltatásaikat igénybe vevő kliens lakásán űzik az ipart.

Szabadságvesztéssel büntetendő az is, aki bordélyházat tart fenn, vezet, vagy annak működéséhez anyagi eszközöket szolgáltat – függetlenül attól, hogy ezt eufemisztikusan erotikus klubnak, masszázs-szalonnak vagy „akár órákra is bérelhető” szobákkal rendelkező szállónak hívják. Szintén bűncselekmény másnak a rábírása prostitúcióra, sőt, ha ez anyagi haszon fejében történik – és rendszeres bevétel szerzése céljából, akkor már kerítésnek minősül. A prostitúcióhoz kapcsolódó bűntett még a kitartottság is, amikor valaki (tipikusan ugyebár a „strici”) magát az örömlánnyal részben vagy egészben kitartatja és ezáltal jut jövedelemhez.

Az egyetlen büntetőjogi tényállás, amelyben a szolgáltatás igénybe vevő gyanútlan ügyfél is elkövető lehet, az a megrontás. Ha tizennyolcadik életévét betöltött személy tizennegyedik életévét be nem töltött személlyel, annak beleegyezésével közösül vagy fajtalankodik (ennek minősül minden olyan nemi vágy felkeltésére szolgáló szeméremsértő dolog, ami nem közösülés), akár 5 évre is bekasztlizható. Ha csak – eredménytelenül – rábírni próbálja erre a tizennégy éven alulit, már akkor is maximum 3 évig élvezheti egy büntetés-végrehajtási intézmény vendégszeretetét.

A Btk. 2007-ben új bűncselekményt vezetett be, így már az is büntethetővé vált, aki tizennyolcadik életévét be nem töltött személlyel ellenszolgáltatás fejében közösül vagy fajtalankodik. Tehát amíg nem láttuk a partnerünk személyijét csak fenntartásokkal közeledjünk hozzá. De a biztonság kedvéért álljon itt útbaigazításképp egy okos kis táblázat, mely kinyomtatva, kivágva és laminálva mindig a pénztárcában hordható:

Felvetődhet még a kérdés, hogy milyen engedélyek szükségesek ehhez a tevékenységhez

A KSH által kiadott Szolgáltatások jegyzéke például a máshová nem sorolt egyéb szolgáltatások között tartja számon a szexuális szolgáltatást. És természetesen a tevékenység szabályszerű végzéséhez vállalkozói igazolvány kiváltása is szükséges, ebbe azonban csak a tevékenység gyűjtőcsoportjának megnevezése kerül bele, hivatalos nyilvántartás így nem készíthető a prostituáltakról.
Van még egy igazolás, amit a törvény tesz kötelezővé. Sokszor illetik a prostituáltakat a „bárcás” jelzővel, tízből nyolc embernek viszont többnyire fogalma sincs arról, hogy mit is jelent ez - 1999 óta az örömlányoknak nem csak a személyijüket kellett bemutatniuk egy-egy igazoltatás során, hanem az orvosi igazolásukat, azaz a bárcájukat is. Ez tanúsította, hogy nem áll fenn nemi betegségük. Ezen igazolások három hónapig voltak érvényesek, azonban az Alkotmánybíróság határozata kimondta, hogy nemzetközi egyezménybe ütközik a prostituáltakról nyilvántartás vezetése és igazolványkényszere, mivel a bárca a személyes adataikat, egészségi állapotukra vonatkozó adatokat rögzíti, és utal arra is, hogy birtokosa prostituált. Ezért az egészségügyi vizsgálat most is kötelező, azonban igazolványt róla már nem állítanak ki.
Ugye, nem is gondoltuk volna, mennyi szabályhoz kell igazodniuk szegény lányoknak...?