Történelmi mélységben a magyar kézilabda, de lesz ez még rosszabb is

Már pár ciklus óta rezgett a léc, de most sikerült összehozni: először fordult elő az olimpiák történetében, hogy a magyar női és férfi kézilabda-válogatott sem volt képes kvalifikálni magát. Pedig soha ennyi pénz nem ömlött a magyar kézibe, mint az elmúlt években. Ennyi rossz döntést még Magyarországon is ritkán látni.

Mint mindenben, a kéziseink szereplésében is meg lehetne látni a jót, hiszen legalább ott voltunk, részt vettünk, kijutottunk, hurrá. De azért ez kézilabdában nem egy teljesíthetetlen feladat, az viszont arcpirító, hogy hat Eb-mérkőzése közül egyet nyert meg a férfi válogatott, ötöt elbukott, abból háromszor feltörölték velünk a parkettát. Az utolsó, svédek elleni meccsen 14 gólt volt képes dobni, amivel negatív csúcsot állítottunk be az Eb-k történetében. Megalázó volt.

Az egész tornán tökéletesen értékelhetetlenül, kilátástalanul, kínosan játszott a csapat. Arcpirító volt nézni a vergődést. És az a nagyobb baj, hogy nem is tudnak ennél többet – 12.-ek lettek Európában.

Nem kizárt, sőt, majdnem biztos, hogy ez életem leggyengébb férfi válogatottja.

A nők a vébén égtek le, de ők tök máshogy: a keret erős volt, láthattuk például Dánia ellen, a csoportból második helyen ment tovább, aztán viszont teljesen váratlanul a gyengébb lengyelekkel szemben kiesett – 11. lett. Ők mentálisan voltak tragikusak, csapatként mondtak csődöt, akaratgyengén, nemtörődöm módon játszottak. Ami fura egy olimpiára kvalifikáló tornán. Hogy lehetséges ez?

Nyilván mindkettő kapitányi hiba is volt, Németh András elismerte, hogy képtelen volt már hatni a fiatal csapatára, óriási generációs szakadék tátongott köztük, egyszerűen eljárt az idő az egykor jó edző felett. A baj csak az, hogy a 2014-es hazai rendezésű Eb-n ez már mind kiderült (6. hely), mégsem változtattak semmit. Kocsis Máté szakértő elnök azt mondta, nem lenne elég idő az új kapitánynak felkészülnie a sorsdöntő vébére. És így akkor most jobb? Ezt az eredményt én is elértem volna egy ilyen bitang erős kerettel.

Többen is hibáztak, senki se vitte el a balhét.

Na de a férfiaknál van az igazi baj. Nyakig ér a szar. Merthogy a férfikeret még csak nem is erős, és ennél még csak gyengébb lesz.

Ezt sikerült tetéznie Talant Dujsebajev kapitánynak, aki az amúgy is szerény merítésből kipöttyintette a két legjobb irányítót, Császár Gábort és Lékai Mátét, plusz egy magyar kézistől teljesen idegen játékstílust próbált ráerőszakolni a válogatottra. Az, hogy egy edző nem a kerethez igazítja a taktikát és az egész játékfilozófiát, hanem a sajátjára akar formálni egy amúgy is rutintalan csapatot, választ ad a kérdésre, jó edző-e. Nem. Maradjon? Ne. Az ő nyakába kell varrni az egész tragédiát? Dehogy. Legalább ekkora, ha nem nagyobb a sara Mocsai Lajosnak, akivel 2014 nyarán elbukta a válogatott a szlovénok elleni vb-selejtezőt Velenjében.

Érdekes, de érezték a Talant-bajt a szövetségben is, a szakmai igazgató utólag be is vallotta, de nem volt már mit tenni, bízni kellett a kapitányban, akit ők toltak oda szemérmetlenül sok pénzért, ez érthető. Ha bejön, óriási király lett volna Dujsebajev – de nem jött be.

Lehet most szakmázni, hogy Faluvégi tökéletesen súlytalan irányító, még a magyar bajnokságból sem emelkedik ki, hogy a fiatal szélsők alkalmatlanok nemzetközi szinten, hogy Borsos nem egy Ilyés, hogy legalább a két itthon maradó irányítóval lett volna bármiféle ötlet a pályán, hogy a támadójáték impotensebb volt, mint egy szívbeteg, láncdohányos 84 éves bácsi, hogy annak a néhány rutinos, jó játékosnak sem volt kedve játszani. Hajdú B. összefoglalta a lényeget: "csak az tudott szétesni, ami össze volt rakva." De ebbe most/már kár belemenni, mert ezt egy kapitánycserével viszonylag gyorsan és fájdalommentesen orvosolni lehetne. Kell is.

Zárójel: csak könyörögve kérem a szövetséget, legyen eszük, és ne érezzék úgy, hogy akkor az egész út hibás volt, magyar edző kell. Nem, nem kell, nincsen egyetlen alkalmas sem, egyértelműen külföldiben kell gondolkodni, mindkét válogatott esetében, még egyszer ennyire nem foghatnak mellé. Esetleg lehetne olyat, aki már eleve itt dolgozik. Hm? Megdumáltuk?

Szóval oké, kapitánycsere, de a bitang nagy gond az, hogy Nagy Laciék után majdhogynem a nagy semmi van. Úgy tűnik, nem sikerült senkit kinevelni Iváncsik Geri mögé, hogy a legfontosabb posztra, a balátlövőbe hosszú évek óta csak honosítani tudunk (Pérez, Ilyés, Dzsamali), hogy nincs irányító (bár Lékai még évekig megoldja ezt a posztot), hogy egyetlen fiatal élt csak a spanyol-tatár által kínált lehetőséggel (Bánhidi Bencéből kézis lesz/lett).

Tisztelettel kérdem tehát: utánpótlás-nevelés?

A junior válogatott a 2005-ös vb-bronz óta siralmasan teljesít. Abban a csapatban játszott a mai válogatott gerince, azóta semmi. A pénzt érkezik, játékosok nem.

Németh András rossz döntést hozott, amikor az Eb után maradt, és a szövetségi is, hogy hagyta maradni, de ő a vébé után legalább azonnal lemondott. Úgy illett. Ugye, Talant? Elnök úr?

De sajnos a kézilabda gondjai ezzel nem oldódnának, meg. Sőt, félek, a közeljövőben már egy ilyen Eb-szereplést is visszasírunk majd.

Ritkán kívántam ennyire, hogy ne legyen igazam.

(Fotó: MTI / Kovács Anikó)

Félő, a közeljövőben már egy ilyen Eb-szereplést is visszasírunk majd...

#kézilabda #sport #sportkommentár #playerhu

Közzétette: Player.hu – 2016. január 29.

Mindenki nyugodjon le a picsába, biztonságban vagyunk a focimeccseken! Nagy kedvencünk, a TrollFoci pár éve előkapart egy videót, ami nem igényel semmilyen kommentárt, pláne nem azoknak, akik csak egyszer is voltak már megyei vagy területi bajnoki meccsen. Mondjuk például bárhol.

Ezért nem járnak a családok a meccsekre?! Tényleg a csodás stadionjaink jelentik a magyar futballvalóságot? Ez a jelenet esszenciája a háttérmunkának, ahogy a játékos segíti fel a rendesen bekarmolt rendezőt, aki vigyáz rá, meg mindenkire. Imádjuk.

A Special One egészen kiváló edző, mindent megnyert, amit lehet, a legnagyobb csapatokat vezette, vezeti, de ez még önmagában nem mond el róla semmit. Mou öntelt, arrogáns, végtelenül szenvtelen és szolid megszólalásaival egy igazi jelenség.

1. "Elmeséltem nekik, hogy volt egy Albert Einstein nevű ember, aki azt mondta: van egy olyan erő, ami sokkal hatalmasabb, mint a gőz, az elektromos áram és az atomenergia, ez pedig az akarat. Márpedig ez az Albert nevű srác nem volt hülye."
A Barcelona legyőzését hozó Király-kupa-döntő előtt.

2. "Lennék én szerény, de ma nincs mire."
A BL-győzelme után.

3. "Minél nagyobb nyomás van rajtam, annál erősebb vagyok. Nagyobb hajó nagyobb vihart kíván, az a nagy szerencsém, hogy eddig csak nagy hajókban utaztam."
Mert ő a legnagyobb kapitány.

4. "Amikor van otthon egy Bentleyd és egy Aston Martinod is, de minden nap a Bentleydet használod, miközben az Aston Martinod otthon hever parlagon, akkor eléggé hülye vagy."
Most már mindenki érti, mi a rotáció lényege.

"5. Megértem, hogy miért volt ennyire ideges. Bárki az lenne, ha egy olyan ellenfél játszik fölényben a csapata ellen, amelyet körülbelül tizedannyi pénzből hoztak össze."
A 2004-es MU elleni 2–1-es BL-győzelem után Sir Alex Fergusonnak mondta.

6. "Boateng a Chelsea-be? Futballistákat akarunk, nem modelleket. Tavaly több frizuraváltása volt, mint ahány gólt szerzett."
Kevin Boateng leigazolásáról 2013-ban.

7. "Róla lehetne megírni a szamár történetét, aki harminc évig dolgozott, mégsem lett belőle ló."
Benficát edző Jesualdo Ferreiráról.

8. "A nap legrosszabb negyedórája az a tizenöt perc, amit az újságírókkal kell töltenem."
Nekik se a nap fénypontja, megesküdnénk rá.

9. "Ha könnyű munkát akartam volna, maradok Portóban: gyönyörű kék szék, Bajnokok Ligája-trófea, Isten és Isten után én."
2004-ben ezekkel a szavakkal vette át a Chelsea-t.

10. "Más vagyok, mint a Real Madrid legutóbbi vezetőedzői. Ha rosszul mennek itt a dolgok, és el kell hagynom a klubot, akkor is lesz következő csapatom. És nem a Gavára vagy a Palmeirasra gondolok. A világ valamelyik nagy csapata várna rám."
Manuel Pellegrinire utalva, aki a Real után a Málagához ment.

11. "Mi az ördögöt keresne Adriano a Flamengónál? Az ember nyaralni megy Brazíliába, semmi másért."
Reflektált a pletykákra, miszerint Adriano a Flamengóhoz igazol.

12. "The Times: Mostanában több, hölgytől hallani, hogy a plátói szerelme José Mourinho. Önnek ki?
Mou: Nekem is José Mourinho.
TT: Most csak viccel...
JM: Jóképű, gazdag, sikeres és briliáns, hát miért ne?"

Ebben minden benne van.

Annak ellenére, hogy a legrosszabb perceit az újságírók okozzák neki, azért készségesen odaáll. A legkellemetlenebb perceket minden idők legkínosabb interjújával magyar riporter okozta neki, semmi kétség. Láttad már?

Soha nem láttunk kínosabb interjút, mint amit Mourinhóval készítettek

Amúgy Ibra és Balotelli top beszólásait is összegereblyéztük.