A Lamborghini pénzügyi helyzete nem volt mindig olyan ideális, mint most, amikor az Audi révén a teljes Volkswagen-csoport mögötte áll. Ez is az oka, hogy több olyan ígéretes prototípus is a süllyesztőbe került, amiket utólag látva valóra kellett volna váltani.

Lamborghini P140

A nyolcvanas években a Jalpa volt a Lamborghini kisebbik sportautója, a 4,33 méter hosszú modell hátsó kerekeit a középre beépített 3,5 literes, 255 lóerős V8-as hajtotta, amivel 6,5 másodperc alatt volt százon és 248 km/óra volt a végsebessége. De az alapjait a hetvenes évekbeli Urraco adta, ezért elég nagy szüksége volt egy modernebb utódra.

Ez lett volna a P140 néven fejlesztett sportkocsi. A formáját Marcello Gandini álmodta meg, aki a Miura és a Countach után a Diablo első terveit is készítette, azokat a terveket, amelyek később Cizeta néven váltak valóra. A P140 motorja egy új 3,9 literes V10-es lett volna, de az akkori tulajdonos Chryslernek nem volt elég pénze a gyártás beindítására.

Lamborghini L30

1994-ben ünnepelte a megalapításának harmincadik évfordulóját a Lamborghini, és erre az eseményre valami igazán nagyszerűvel szerettek volna kijönni. A kompozit karosszériás L30 elég ígéretesnek tűnt, a készítésében Horacio Pagani is részt vett, aki korábban a Lamborghininél dolgozott, mielőtt saját márkát alapított volna. Nem lehet véletlen, hogy az 1999-ben bemutatott Zonda is emlékeztet erre a meg nem valósult születésnapi koncepcióra.

Lamborghini Cala

1995-ben az Italdesign mutatta be ezt a szemrevaló sportkocsit, aminek prototípusát Giorgetto Giugiaro stúdiója az egyik korábbi P140 alapjára építette.

Nagy szárnyával a Cala elég jól nézett ki ahhoz, hogy akár ebben a formában gyártásba kerüljön, a 3,9 literes V10-es 400 lóerős változatát szánták bele. De időközben, 1998-ban az Audi irányítása alá került a márka, és a németek másképp képzelték el a jövőjét. Csak 2003-ban, a Gallardo bemutatásakor derült ki, hogyan.

Lamborghini Canto

A kilencvenes évek végére a Diablo is megérett a leváltásra, és a többféle elképzelés egyike volt a Zagato által tervezett Canto.

Az elődjére emlékeztető, de annál áramvonalasabb prototípust 1999-ben a genfi autószalonon akarták kiállítani, de végül nem vitték el. A 610 lóerős 6 literes V12-es hűtése is gondot okozott, még a nagy hátsó légbeömlőkkel is. Az Audi javaslatára inkább még agresszívebbé tették a Diablót, ami a 6 literes motort is megkapta, és csak néhány évvel később jött ki a németek szerint is méltó utódnak tartott Murciélago.

Lamborghini Asterion

A Lamborghini üzlete az új érában végre beindult, de ez nem jelenti azt, hogy ne kísérleteznének újabb kategóriák meghódításával. Már biztos, hogy jön a szabadidő-terepjáró Urus, és itt a 2014-ben bemutatott Asterion, amit szívesen látnánk a gyártásban.

A Huracán 5,2 literes, 610 lóerős V10-esén kívül még három, egyenként száz lóerős elektromotor került bele, így a 910 lóerős és összkerékhajtású Asterion három másodperc alatt van százon, és 320 km/órával száguldhat, de 50 kilométert tisztán elektromos üzemben is megtehet.

(via)

Támogatott és ajánlott tartalmaink

A cseh Rolls-Royce – Škoda Superb

Ilyen az, ha az Alpine izgalmas elektromos autót alkot

„A Red Bullnál most eléggé mérgező a környezet”

További cikkeink a témában