Sokat fejlődtek az autóba szerelt navigációs rendszerek, mire eljutottunk a mostani online megoldásokhoz, a korai eszközökben például még papírtekercset és kazettát kellett cserélgetni.
Az autós navigáció története a kesztyűtartóba tett klasszikus papírtérképekkel indult, manapság pedig minden okostelefonon ott a műholdas navigációs rendszer, a fiatalabbaknak a térképhajtogatás már ismeretlen fogalom. A fejlődés felgyorsulásával egyre több autó került az utakra, a közlekedőknek pedig egyre nagyobb lett az igénye az útbaigazításra. A navigációs rendszereiről ismert NNG-vel most felidézzük az eltelt csaknem ez évszázad fejlődését.
Már a GPS-alapú navigáció megjelenése előtt is voltak olyan próbálkozások, amelyek valós időben mutatták a térképen, hogy merre járunk. Az olasz Iter Avto még az 1930-as években mutatta be az első autóba szerelt rendszerét, az eszköz egy üveglappal fedett térképet rejtett.
A térképlapokat tekercsformában állították elő, indulás előtt a sofőrnek kellett kiválasztani és befűzni a megfelelőt.
A korabeli navigációs eszköz az autó sebességmérőjével állt összeköttetésben, ezért a haladás sebességével arányosan lapozta a befűzött tekercset. Ha a sofőr letért a kiválasztott útvonalról, vagy nagyobb elágazáshoz érkezett, akkor térképlapot kellett cserélnie.
Hasonló megoldást használt az 1927-ben bemutatott Plus Four Wristlet Route Indicator, ami tulajdonképpen a mai okosórák elődjének tekinthető.
A csuklón viselt óraszerű tokba ugyanúgy be kellett fűzni a megfelelő tekercset indulás előtt, a térképet az oldalán lévő gombokkal lehetett lapozni. A brit találmány végül nem került gyártásba.
A hatvanas években James Bond Aston Martinjában is volt navigációs rendszer, bár akkor még nem sejtették, hogy hamarosan ez a műszerfalba épített nyomkövető megoldás tényleg valósággá válik.
A következő mérföldkőre a nyolcvanas évekig kellett várnunk, a Honda ekkor mutatta be az Electro Gyro-Cator névre keresztelt rendszert.
Mivel ekkor a GPS még csak az amerikai hadsereg számára volt elérhető, egy giroszkópos megoldást fejlesztettek ki.
Eleve ehhez a rendszerhez készítették a térképlapokat, amiket egy monokróm képernyő elé kellett becsúsztatni. Itt lehetett látni a jármű aktuális helyzetét, ami a giroszkóptól származó elfordulás érzékeléséből, illetve a megtett távolságból adódott.
Az autós navigáció 1985-ben lépett be a digitális korszakba, ekkor jelent meg Etak Navigator.
Az immár digitális adatokat kazettákon tárolták, egy nagyobb város térképe három-négy kazettára fért rá.
A rendszer relatív helymeghatározással számította a jármű helyét, ehhez iránytűt, fedélzeti számítógépet és a keréknél elhelyezett mágneses szenzorral működő kerékfordulatszám-mérőt használtak.
1987-ben mutatkozott be a Toyota Crown, amibe a világ első CD-alapú autós navigációs rendszerét építették be – színes kijelzővel!
Az első GPS-szel működő navigációt egy másik japán modell, az 1990-ben megjelent Mazda Eunos Cosmo vezette be.
Bill Clinton 2000-ben jelentette be a GPS-rendszer pontosságát zavaró jel eltörlését,
ezzel pedig megnyitotta az utat a polgári navigációs rendszerek gyors fejlődése előtt. A navigációs rendszerek adatbázisában ettől kezdve rögzítik a koordinátákat is a különböző topológiai információk, utcanevek és forgalmi irányok mellett.
A digitális kor beköszöntével a térképből adatbázis lett, ami a forgalmi információk bevonásával dinamikussá vált.
A térképeket kezdetben statikus weboldalakon, interaktivitás nélkül lehetett megnézni, de nagyon hamar megjelent az igény a különböző helyek kereshetőségére. 1999-ben az elsők közt a MapQuest hozta létre az ingyenesen hozzáférhető, tetszőlegesen nagyítható és mozgatható online térképét, a népszerűsége csak 2005-től, a Google Maps megjelenésével és térhódításával csökkent.
A következő nagy lépésnek az elektronikus személyi asszisztensek, a PDA-k megjelenése számított,
ezek az eszközök már menet közben is tudták mutatni a térképet, és instrukciót adni a vezetőnek. 2005-ben indult hódító útjára a magyar NNG által fejlesztett iGo navigáció, akkor még internet nélkül. A fejlődést jól mutatja, hogy 2006-ban a teljes Európa-térkép 1 GB volt, amiből Magyarország csak 15 MB helyet foglalt az SD kártyán, míg ma hazánk 300 MB-ot, Európa pedig 28 GB-ot foglal el.
Az okostelefonok és az állandó internetelérés megjelenésével az online szolgáltatások törtek előre, így már nem kell számítógéppel frissíteni a térképadatbázist, a 4G a navigációnál is az azonnali információ korszakát hozta el.
Ma csaknem mindenki zsebében ott az okostelefon, amivel az autóban egyszerűen navigálhatunk,
Apple CarPlay vagy Android Auto segítségével rákapcsolódhatunk az autóba épített képernyőre, vagy a beépített navigációs rendszert is használhatjuk, ami sok típusban a magyar NNG fejlesztése.
A legújabb navigációs szoftverekben a nagyfelbontású adatok 3D térképeket rajzolnak, domborzattal és az épületek valósághű képével, de a nem is olyan távoli jövőben az autó számára más okból lesz lényeges a minél részletesebb adatbázis. A félig önvezető modellek már most is a térképadatok alapján változtatják a sebességüket és tartják a forgalmi sávot, és a technika fejlődésével egyre önállóbban támaszkodnak majd a streamelt adatokra.
(Képek: Audi, BMW, Honda, Mazda, Skoda, Toyota, Getty Images)