A nyolcvanas években, amikor a BMW és a Mercedes-Benz a középkategóriában is megpróbálta felülmúlni a másikat, az E30-as 3-as sorozat és a Baby Benz 190E nemcsak a versenypályákon, hanem a kereskedésekben is rivalizált egymással. Mi pedig ennek köszönhetünk olyan legendákat, mint a legelső M3, vagy éppen a Cosworth motorjával szerelt 190E Evo.

A küzdelemből a Brabus is kivette a részét, az 1977-ben alapított tuningcég 1988-ban készült el a 190E-ből épített 3.6S Lightweight prototípusával, aminél mindent a súlycsökkentésnek rendeltek alá. A motor hengerűrtartalmát 3,6 literesre növelték, ugyanakkor kiszerelték a hátsó üléseket, a klímaberendezést és a hangszigetelés jelentős részét, majd bukócsövet és Recaro kagylóüléseket építettek a helyére.

Az elkészült prototípus lenyűgözte a vevőket, de azt kérték, hogy a végleges változatban mégiscsak legyen hátsó ülés és klímaberendezés. A 3.6-24 néven piacra került Brabus 190E ezzel éppen a súlycsökkentésnek intett búcsút, de egyetlen egy példány később mégis elkészült az eredeti recept alapján. Sven Gramm, a Brabus PR igazgatója 2008-ban arra kérte a céget, hogy építsék meg neki a Lightweight modellt, amihez előkeresték a korabeli dokumentációkat.

Az alany egy 1989-ben gyártott, megkímélt 190E 2.6E lett, és mindent, amit csak lehetett, eredeti alkatrészekkel építettek át rajta. A felépítése a versenyautókat idézi, de közúton is használható az autó, aminek 3,6 literesre növelt motorja 290 lóerőre és 365 Nm nyomatékra képes. A váltója ötfokozatú kézi, ezzel 6,3 másodperc alatt gyorsul százra, és 254 km/óra a végsebessége. Rögtön felismered, mert a lenyűgöző vörös színű autón még a hűtőmaszk keretét is lefényezték.

Az építése tíz hónapot vett igénybe, majd 2016-ban Sven túladott az autón, most pedig a második tulajdonosától került a Fast Cars kínálatába, ahol 132 ezer fontot, azaz 48 millió forintnak megfelelő összeget kérnek érte.