Ezekhez képest a szabadidő-autók vagy kombik többsége szűkösnek érződik. A tolóajtón kényelmesebb beszállni, mint egy hagyományos ajtón, főleg szűk helyen. Remekül variálható a belterük, nem kérdés, hogy utasok vagy csomagok, mert mindenki és minden befér. Alkalmi áruszállítóvá alakítható, amelybe lapra szerelve bármi elfér, és egy mosógépnél se az a dilemma, van-e elég tér neki, hanem hogy ki bírja beemelni a csomagtartóba. Mindezek ellenére kívül nem túl nagyok, ezért városban sem nyűg velük a közlekedés és a parkolás.

Szóval, miért nem ilyesmi dobozost vesznek a családosok? Mert jó néhány éve mindenki SUV-t akar, az is, akinek valójában nem az lenne az ideális? Részben. Mert elektromos meghajtásúra várnak a tömegek? Haha. Mert már hagyományos hajtáslánccal is alig kínálnak ilyet a kategóriában? Igaz, de ez nem az ok, hanem a következmény.

Aki egy hagyományos – szűkösebb, kevésbé praktikus, mosógépszállításra abszolút alkalmatlan – személyautóból ül át egy ilyen dobozos egyterűbe, tudja a választ. Ezek ugyanis nemcsak haszonjárműnek érződnek, hanem általában tényleg egy kishaszonjármű körablakos, többüléses változatai. Primitívebb kialakítás, gyengébb anyagminőség, rosszabb menettulajdonságok, a vezetési élmény teljes hiánya jellemzi őket, és mivel legtöbbször nem emberrel és tárgyakkal tetőig pakolva szokás ezeket használni, a racionális szempontok ellenére érthető, ha valaki inkább egy rendes személyautót választ egy személyautós kisteherautó helyett.

A fentiek alapján viszont egy igényesebb dobozos könnyen válhat családosoknak szóló tuti tippé. Nézzük, a Ford Tourneo Courier ilyen autó-e!

Remekül sikerült a dizájn. A Fordnál rájöttek, hogy ha a dobozos alapformára normál arányú személyautós részleteket próbálnak húzni, abból nem formás személyautó, hanem egy puffasztott szerencsétlenség lesz, miközben vannak nagyon menő szögletes járművek, amelyek bátran vállalják kockaságukat, például a Mercedes-Benz G-osztály és a Land Rover Defender. Utóbbi tetszhetett nekik igazán, mert a képeken is látható Tourneo Courier a kommunikációs színként is használt, 177 800 forintos Bursting Green fényezéssel és a 152 400 forintos fehér tetővel olyan, hogy egy Land Rover-embléma sem hatna rajta idegenül. Ennél még fontosabb, hogy a tetőszín miatt jóval alacsonyabbnak tűnik az autó, ami egyértelműen jót tesz az arányainak.

A csúcsot jelentő Active felszereltségi szint a feliratokon kívül a méhsejtes hűtőrácsról és az ezüstszínű első-hátsó lökhárítóbetétekről ismerhető fel, utóbbiak funkciója, hogy kicsit szabadidő-autósabb karaktert kölcsönözzenek a kocsinak, de persze négykerék-meghajtású változat nincs is  belőle, terepszögekről vagy gázlómélységről pedig teljes tévedés volna beszélgetni.

Ahogy tényleg személyautós beltérről is. Bár a gombos indítás, a hagyományos műszerek helyén lévő képernyők és a váltókart keretező fényes fekete műanyagfelület is jelzi, hogy ez friss évjárat, az ajtópanel kialakítása és rengeteg kőkemény műanyag haszonjárműves hangulatot teremt. Ez nem baj, és a lehetőségeken belül a tervezők ki is tettek magukért, csak jó, ha a leendő vevő tisztában van vele, ez a Ford sem képes arra a csodára, hogy kevesebb pénzért sokkal több teret ad, mint más típusok, miközben nem spórol máshol. De, spórol, és csak abban bízhatunk, hogy az igénytelenebb anyagok legalább tartósabbak lesznek.

Ha haszonjárműves, legalább legyen praktikus! A Tourneo Courier az. Rengeteg a pakolóhely mindenfelé – a műszerfalon, a szélvédő fölött, az ajtókban, az első ülések között, a csomagtér oldalán… –, a második sor ülései kétharmad-egyharmad arányban dönthetők, felhajthatók, kiszerelhetők, a több mint egy köbméteres raktér az ülések felhajtásával több mint két köbméteresre növelhető. Harmadik üléssor nem rendelhető, a Tourneo Courier ötüléses, aki hétülésest akar, a nagyobb és drágább Tourneo Connectnél találhatja meg.

Motorválaszték nincs, csak az egyliteres, háromhengeres, benzines turbómotor, hatfokozatú kézi vagy hetes duplakuplungos automata váltóval, a tesztautóban az utóbbi segítségével jutott el a 125 lóerő az első kerekekhez. Egy több mint másfél tonnás, a hűtőládák áramvonalasságával vetekedő járműhöz ez nem sok, ami viszont meglepő, hogy nem is kevés. A mindennapi közlekedéshez elegendő az ereje, simán tartható vele a forgalom ritmusa még az autópályán is, súlyosan gyorshajtani meg úgyse akarnánk vele a motor orgánuma és hangereje miatt.

Amennyiben élménynek tekintjük, hogy plusz négy utast és rengeteg holmit el tudunk juttatni A-ból B pontba, akkor tulajdonképpen a döglött kormányzás ellenére is létezik vezetési élmény. Általában a keményre hangolt futómű is ezt fokozza, a Ford esetén viszont azért kellett, hogy ne lobogjon a hatalmas kaszni. Ezt el is érték, így viszont nem túl toleráns az úthibákkal szemben.

Lehet, hogy csak egyedül ülünk a Tourneo Courierban, de sosem vagyunk magányosak. Tökéletlenségüket túlbuzgósággal kompenzáló elektronikus asszisztensek sora figyel minket, a táblákat, a sávokat, a sebességet, de egy hét alatt sem sikerült összecsiszolódnunk, hozzájuk képest egy unatkozó gyerek „mikor érünk már oda” kérdéssorozata is zen állapot.

„Egy igényesebb dobozos könnyen válhat családosoknak szóló tuti tippé. Nézzük, a Ford Tourneo Courier ilyen autó-e!” – írtam feljebb. A tuti tipp nem ilyen. Mivel azonban vannak jó és szerethető tulajdonságai, ráadásul kifejezetten vagányul néz ki, találhat olyan vásárlókat, akik aztán elégedetten használják majd.

(Fotó: Csordás Gábor)