Sokan simán csak átrobognak rajtuk, valami felett, útban valahonnan valahová, észre sem véve, hogy milyen érdekes maga az a dolog is, amin épp vannak. Vannak viszont olyanok is, akik már alig érthető, szinte szent megszállottsággal képesek lelkesedni a hidak iránt, utazásaik csúcspontja, amikor hídhoz érnek, hídon mehetnek át, utánanézhetnek a hidak történetének. Szerencsére ismerek is egy ilyen embert. Amikor a szerkesztőségi értekezleten felmerült egy egzotikus magyar hídajánló cikk (most így utólag belegondolva elég fura) ötlete, írtam neki egy messengerüzenetet: tud-e nekem érdekes hazai hidakat említeni a Köröshegyi völgyhíd, a hortobágyi Kilenclyukú híd vagy a mindenki által ismert nagy Duna-hidak unalomig ajnározott körén kívül? Ezzel pedig óvatlanul magamra zúdítottam a kevéssé ismert, de nagyon jópofa magyar hidak lavináját. Jött minden: vasúti híd, közúti híd, sehonnan sehova nem vezető muzeális híd, elásott híd.

„Kedvencem a sárospataki régi kisvasút hídja a Bodrogon – írja Péter –, illetve az utolsó magyar híd, ami nincs felépítve (csak folyton beszélnek róla, de semmi), ugyanennek a kisvasútnak a hídja volt Balsánál.” A nem létező hidat nem tudom megmutatni, hiszen nem létezik (de nemlétezésének története valóban érdekes), a Bodrogon oszladozó, egyelőre még éppen-hogy létező hídról viszont, mely átadásakor, 1914-ben 138 méteres hosszával Európa leghosszabb keskeny nyomtávú vasúti hídja volt, találtam képet:

A hídról a Magyar Geocaching Egyesület oldalán lehet megtalálni ezeket a szomorú fotókat és még párat. Kicsit jobban sikerült az a kép, amelyet egy másik, már szintén nem használt, viszont szerencsésebb sorsú, műemlékként karbantartott hídról találtam és kértem el a Csatangoló blogtól:

Ez a híd is szerepelt hídrajongó barátom gyűjtésében: „A hortobágyi 9 lukú hídhoz kísértetiesen hasonló, egy árvízi omlás miatt mára 5 lukúra visszaépített karcagi Zádor híd, ami a Hortobágy folyó szabályozása miatt ma már egy szántóföld szélén áll, műemlék, fel van újítva.” Utánaolvastam: az idén 213 éves kőhíd szélső pillérei csak húsz évig bírták az áradásokat, így az egykori másik kilenclyukú híd 1930 óta ötlyukú. És nincs rajta forgalom. Alatta meg víz. Meglehetősen szürreális, ahogy a híd maradéka alatt ma nincs semmi, amit át kéne hidalnia, ellenben vele párhuzamosan csordogál egy belvízcsatorna...

Az alig ezerfős falucska, Tiszaug határában három híd is található. "Tiszaugi hidak: a vasúti rácsos vashíd, amely annó közúti híd is volt, bakterházzal; ha jött a vonat, leengedték a sorompót, és a forgalom a 44-esen leállt. Utána melléépítettek egy közúti hidat, most pedig az M44 hídját, ami egy impozáns és érdekes autópályahíd lett." Az egyelőre Kecskemét és Békéscsaba között elkészült M44 Tiszán átívelő kábelhídja, melynek még saját weboldala is van, valóban igen látványosra sikerült:

Következő mókás magyar hidunk a Tiszadobi pontonhíd. Aki ki akarja próbálni, siessen: ez a híd pont azért érdekes, mert hol van, hol nincs, télre ugyanis elbontják. Hogy épp van-e Tiszadobnál híd vagy nincs, azt az Útinform remek információs oldalán lehet ellenőrizni indulás előtt. Amikor nincs elbontva, ilyen rajta átmenni, 10 km/h sebességkorlátozással:

Van aztán egy olyan hidunk is, amelyen nemcsak télen nem lehet átmenni, hanem sosem, pedig még csak el se bontották. Viszont betemették. Ez a salgótarjáni Somlyó-bányai viadukt, mely 1912-ben készült el, állítólag Közép-Európa leghosszabb akkori völgyhídjaként. A 200 méter hosszú, 18 méter magas vasbeton völgyhíd a szénbányászat üzemi forgalmának kiszolgálására épült. A bányászat 1929-ben megszűnt, a hidat pedig, bármilyen hihetetlen, egyszerűen eltemették; a völgyet meddővel töltötték fel, a viadukt pedig eltűnt. Az utóbbi időben lokálpatrióták kezdeményezték a híd feltárását, esetleg turisztikai célú hasznosítását – meglátjuk, lesz-e ebből valami.

Zebegényben van viszont egy még nagyon is jól látható viadukt, ami arról híres, hogy ő a leghosszabb téglaépítésű(!) vasúti viadukt Magyarországon. A klasszicista stílusban készült Hétlyukú híd még az ország első vasútvonalainak építése idején készült, 1846 és 1850 között. A 75 méter hosszú eredeti híd csak egy vágányt hordoz, viszont maga a zebegényi viadukt mégiscsak kétvágányú lett 1890-ben. A bővítést kreatívan oldották meg 1890-ben: a téglahíd mellé építettek egy másik, immár vasbetonból készült, de formailag a téglára rímelő fél-viaduktot.

A leghosszabb vasúti viadukt az országban már teljes egészében betonból készült az ezredforduló idején. A nyugati határszélen, a Zala völgyében emelt Nagyrákosi völgyhíd csak 12 méter magas, viszont 1,4 kilométer hosszú. Egy hipnotikus videót is be tudunk mutatni róla egy mozdony vezetőállásából; különösen drámai, ahogy a vonat a viadukt után befut az alagútba:

Végül pedig emlékezzünk meg az egyik legkalandosabb történetű magyar hídról, az egyszer felrobbantott, egyszer fel nem robbantott, ma már félig csak kirándulóútnak, félig pedig annak sem használható hídról, a biatorbágyi vasúti viaduktról! A páros híd első tagja 1884-ben készült el, a növekvő vasúti forgalom miatt 1898-ban építették mellé a párját, rajta egy másik vágánnyal. A híd akkor lett igazán híres, amikor 1931. szeptember 13-án Matuska Szilveszter kereskedő, feltaláló és őrült merénylő robbantást hajtott végre az egyik hídon épp áthaladó Budapest–Bécs vonat alatt. A mozdony és hat kocsi a viaduktról a mélybe zuhant, huszonketten haltak meg a merényletben.

Maga a híd nem rongálódott meg lényegesen, alig húsz nap múlva már újra vonat haladhatott át rajta. A második világháború végén aztán majdnem megpecsételődött a viadukt sorsa egy másik robbantásban; a visszavonuló német hadsereg parancsára 1944 decemberében fel kellett volna robbantani. Az ezzel megbízott magyar tiszt viszont legalább akkora hídrajongó volt, mint az én Péter barátom, ezért inkább egy álrobbantást hajtott végre kicsit odébb, és azt jelentette, hogy kész, a viadukt megsemmisült. De nem – és máig sem. Bár vonat már 1979 óta nem jár rajta, a páros viadukt ma is áll, az egyik hídon pedig még sétálgatni is szabad a turistáknak.

Ha még nincs eleged a hidakból, itt van néhány jóval monumentálisabb példány a nagyvilágból: