A Krka-vízesés egyik bejáratánál lehet megnézni pár tucat érdekes öreg autót és motort, egy kovácsoltvasból és Swarovski-kristályokból készült VW Bogarat és az első jugoszláv Zsigulit.
- Az milyen autó? - kérdezi tizenhat éves lányom, aki amúgy éppen most végzi a KRESZ-tanfolyamot a jogsiszerzéshez, én pedig újra beleborzongok abba, hogy milyen öreg is vagyok. Hát hogy lehet, hogy valaki nem ismer fel egy Trabantot?
Mászkálunk tehát a sorok között, én a lányomnak mesélek, nekem pedig Milo mesél a kiállított kocsikról. Milo a Skradin városka, a Krka Nemzeti Park egyik bejárata mellett lévő Scardona Park nevű luxusszálló és turistakomplexum veteránautó-múzeumának őrzője. Teljesen véletlenül találtunk rá a helyre, feleségem vett észre egy plakátot az út mellett, ahogy épp jöttünk el a Krka-vízeséstől. Vesztére szólt is nekem, hogy nahát, itt valami oldtimer múzeum van - én pedig azonnal megszakítottam a nyaralásom, szolgálatba helyeztem magam és már fordultam is vissza megnézni, mi is ez pontosan.
A privát kollekció mellett néhány bértárolt veteránautót illetve a XX. század második felének pár egyéb technikai cuccát is bemutató múzeum a hasonló, ismertebb európai intézményekhez képest nem egy nagy szám, de azok számára, akik a szociban nőttek fel, a tárlat erős nosztalgikus értéktöbblettel járul hozzá az élményhez. Arról nem is szólva, hogy ha szerencsénk van, élő kiállítási objektumokat is láthatunk.
Amikor ott jártam, a csarnokban üldögélt például az a bácsi, aki ezt az Iron Beetle-t építette kovácsoltvasból, aranyozott vas falevelekből és ötezer darab Swarovski-kristályból:
Büszkén mutogatta azt a Ripley-féle "Hiszi vagy sem"-kötetet, amelyben bemutatják a normál Bogárnál csak 70 kilóval nehezebb, teljesen üzemképes, ma is vezethető kerekes műtárgyat. Na és persze ott volt Milo, aki elmondta a csarnok előtt parkoló, kopott fehér Zsiguliról, hogy az volt az első példány Jugoszláviában annak idején. És azt is elmondta, hogy ők ott az olaszok szomszédságában úgy tudják, hogy a 124-es modell szovjet licenszbe adásánál elég komoly érv volt a döntés meghozatalánál egy pisztoly, amit egy KGB-s nyomott a Fiat felelős menedzsere fejéhez.
A kocsikat bemutató csarnok mögötti szobákban az is kiderül, hogy ma már egy szobabicikli, egy állólámpa, egy rendszerváltás-korabeli ITT tévé vagy egy lakkozott, klasszikus szoci szekrénysor is lehet muzeális értékű tárgy. Nem is beszélve arról az autószimulátorról, amivel vagy hatvan éve képezték a sofőröket, vagy arról a gyerekülésről, ami akkor készült, krómból és gyönyörű, piros műbőrből, amikor az ilyesmi még egyáltalán nem volt kötelező.
Milo egyre jobban belelendül a sztorizgatásba. Van ideje rám: nincs senki más az épületben. A múzeum és a szálló három éve nyílt, aztán jött a pandémia - még nem fedezték fel a turisták az új helyet. Beültet a C3-as Corvette-be: na, mennyire látsz ki előre? Ugye, hogy nagyon be vagy zárva a hatalmas sárvédődomborítás mögé? Még képzeld hozzá, hogy szakad az eső és csak egy ablaktörlőlapát van a szélvédőn.
És lenn ülsz, vagy egy arasznyira a földtől, a füled van egy magasságban a megelőzött kamionok tengelycsonkjával. És száguld veled Dubrovnik felé kétszázzal az autópályán a bolond barátod, akié a kocsi. És ez egy műanyagkarosszériás kocsi, tehát ízzé-porrá törik, ha bármi van, illetve ha kigyullad, úgy ég, mint a papír. Mögötted pedig ott lögybölődik hetven liter benzin. Hát ezért nem szeretem én ezt az autót, bár azt meg kell hagyni, valóban gyönyörű, mondja a tárlatvezetőm.
Megnézzük a motorokat: több 350-es Jawa is van, elképesztően újszerű állapotban. Persze, hogy vigyáztak rájuk: a csehszlovák ipar kéthengeres, kettős kipufogós egykori csúcsterméke volt az egykori jugoszláv álommotor. Benézünk a szálloda kültéri lobbyjába, ahol egy Lincoln szolgál dekorációként - hat méter luxus, ahogy Milo mondja. Elbámészkodom egy darabig a gyerekeknek szóló KRESZ-oktatókönyv felnagyított képein, ami az egyik falra került dekoráció gyanánt. Jó kis hely ez!
A múzeum minden nap reggel 10-től este 7-ig van nyitva, belépődíj 50 kuna, gyerekeknek 30 kuna, vagyis 2500 illetve 1500 forint. Ha szereted az öreg autókat és arra jársz, megéri bekukkantani. Ha pedig már akkor is lelkes autómániás voltál, amikor a Krka folyó még nem Horvátországban, hanem Jugoszláviában érte el a tengert, készülj fel a sokkra is, ami akkor ér el, amikor rájössz, milyen régen is volt már az az egész dolog a Zastavákkal meg a Yugókkal.