Van egy hatalmas kihasználatlan terület Budapesten, ami olyan, akár egy rög a város vérkeringésében, pedig fantasztikus lehetőségeket rejteget, ráadásul a közeljövőben semmilyen értelmes, megvalósítható hasznosítását nem tervezik. A Nyugati pályaudvar mögötti telepről van szó – igen, arról, ahová az új képviselőnegyedet tervezték, míg dugába nem dőlt az elképzelés –, de most végre úgy néz ki, nem kell arra várni, hogy odafentről küldjék az üdvözülést, ugyanis széles körű civil összefogás szerveződött a terület ideiglenes, közösségi hasznosítására. Ebbe ráadásul a főváros és a hatodik kerületi önkormányzat is beszállt, az egyelőre ötletgyűjtés fázisában lévő projekt részleteiről pedig csütörtök este mindent megtudhattunk a Rögtön jövök! projektgalériájában, az Adaptív Város szakmai fórumának előadásán.

Az eseményen Finta Sándor főépítész, Matus István, Terézváros főépítésze és Szőllősy Balázs, a KÉK Lakatlan programjának civil pályázója beszélt az átmeneti hasznosítás lehetőségeiről és feltételeiről, valamint a követendő nemzetközi példákról. A főváros Rögtön jövök! programja és a KÉK már egy ideje ügyködik azon, hogy Budapest régóta üresen álló, magán- vagy köztulajdonban lévő ingatlanjai ne rontsák tovább a belváros összképét és persze működőképességét, ehelyett kedvezményes áron elérhetővé váljanak társadalmi és kulturális vállalkozások számára.

Ennek keretében tették rá most a civilek a kezüket a Nyugati mögötti szürke foltra, a Nyugati Grundra is. A helyszínre szervezett nyilvános bejáráson már elindítottak egy közösségi ötletgyűjtést a terület nevére és tervezett funkcióira vonatkozóan, de – hosszú folyamatról lévén szó – a javaslatokat továbbra is várják, hogy az eredmény minél szélesebb körű igényeknek feleljen meg.

Finta Sándor főépítész először számtalan olyan nemzetközi példát mutatott be, ami jól tükrözi, hogyan tudnak beépülni az ehhez hasonló közösségi szerveződések a hivatalos városfejlesztési stratégiába. Nem meglepő, hogy főleg Berlint hozta fel, ahol a közösségi kerteknek és parkoknak már évtizedes hagyománya van, és az önkormányzatok előszeretettel bízzák rá a lakosokra az amúgy sok fejtörést okozó, kihasználatlan területeket, akár spontán hasznosításra is. Ahhoz, hogy ez a fajta hozzáállás itthon is megvalósuljon, szerinte négy dolog szükséges: először is a terület, amiből nekünk bőven van, aztán a civilek aktivitása, amiből szintén egyre jobban állunk, a tulajdonosi – vagyis főleg önkormányzati – nyitottság, végül a két szféra egymásra találása, partnersége.

Budapesten erre azért is különösen nagy szükség van, mert az egy főre jutó zöld terület a fővárosban mindössze öt négyzetméter, míg a WHO által ajánlott minimum terület ennek a duplája, arra pedig hiába várunk, hogy ez a szám magától kezdjen el nőni. De a civileknek és az önkormányzatnak sem kell több millió forintot költeni az elképzeléseik megvalósítására, ha képesek felmérni és hasznosítani a helyben található eszközöket és erőforrásokat. Ezért is fontos, hogy olyan új funkciót kapjon a kérdéses terület, amit a lakosság a leginkább magáénak vall, hiszen a bevonása nagyban megkönnyítheti a gyakorlati megvalósítást is. Elég csak azokra a berlini közparkokra gondolni, amiket a helyiek tartanak fenn önerőből.

Matus István is azzal kezdte a mondandóját, hogy hiába tervez bármit a tulajdonos – vagyis ez esetben az állam –, ha nem találja meg a használóit, ennek pedig legkönnyebb módja, ha már a tervezésbe is bevonja azokat. Szerinte azért is nagyon sürgető a vasút körüli romhalmaz rehabilitációja, mert a hatására már az Andrássy út és Podmaniczky utca közti terület is romlani kezdett, hiszen egyfajta peremterület lett, ahonnan nincs közvetlen átjárás a szomszéd kerületbe a sínek miatt. Egyelőre úgy néz ki, a MÁV és a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő tulajdonában lévő területen hat év múlva kezdődhet meg az ingatlanfejlesztés, addig pedig a civilek feladata, hogy visszakapcsolja a város életébe, ezzel az egész környéket felpezsdítve. Kérdéses, hogy mit lehet kezdeni a már bontásra ítélt épületekkel, de a mostani elképzelések szerint maradnak, hangvédősávot képezve a zöld terület és a forgalmas Podmaniczky utca között, és ha sikerül biztonságossá tenni őket, akár egyéb funkciókat is kaphatnak.

Végül Szőllőssy Balázs tárta fel a terület hasznosításának konkrét lehetőségeit Nem meglepő, hogy a szavazáson egyelőre a szabad füves terület áll a legjobban, hiszen ebből nagy a hiány a városban, de a kerékpárút, a közösségi kert, a sportolási lehetőségek (BMX- és gördeszkapark, strandröplabda- és focipálya) és a biopiac szintén jól szerepelt. A legfontosabb, hogy a Grund funkciói megfeleljenek a helyi lakosság igényeinek, de a központi elhelyezkedését sem szabad figyelmen kívül hagyni. Ezért egy olyan félnyilvános teret képzeltek el, aminek a körúthoz közeli fele nyitott és az egész város kedvében jár, de a Ferdinánd híd felé részben bezárul, és már csak a közvetlen lakosság saját tereként szolgál. Ez a konkrét koncepciójukban úgy néz ki, hogy a körútnál egy nagy kerékpárpark kap helyet, tárolóval, szervizzel, bringamosóval, öltözővel és közösségi térrel, mögötte jókora zöld felület, szabad használatra, és végül egy közösségi kert, amit a helyiek vehetnek igénybe. Ezenkívül az épületek bázisul szolgálhatnak több társadalmi szervezet számára, kiállítások, koncertek és színházi előadások kaphatnak helyet bennük, és persze, ahogy azt Finta Sándor mondta, „a Kazinczy utcai dühöngő” egy része is kitelepülhet ide.

Ahogy az a későbbi kerekasztal-beszélgetésen kiderült, a területnek elsősorban olyan gazdára van szüksége – főleg a lakosságra és lehetőleg minél több társadalmi szervezetre –, aki magáénak vallja, ezért törődik is vele. Persze azt nem könnyű kiszámítani, mennyi energiát érdemes belefektetni a projekt megvalósításába, hiszen ha egyszer beindul az ingatlanfejlesztés, mindenki szedheti a sátorfáját. A szervezők mégis kitartanak mellette, hogy olyan lehetőség nyílt meg a lakosság előtt, aminek a hatása nem csak arra a néhány évre korlátozódik, míg az állam vissza nem foglalja a területet, hanem hosszú távon az egész rendszer rugalmasabbá válását és a lakosság növekvő szerepét is maga után vonja.

(Fotók: Unger András /Urbanplayer)