Street Fighter

Bemutató: 1994. december 23.

Mindannyian láttuk, és mindannyiunkban soha be nem gyógyuló sebeket okozott ez a mestermű, ami több szempontból is bajos volt: eleve nem tudni, ki hagyta Steven E. de Souzát rendezni, aki azelőtt inkább forgatókönyvíróként jeleskedett, olyan filmeket hozott össze, mint a 48 óra, a Die Hard, vagy a Kommandó. Másrészről valóságos casting-pokol nyitotta meg kapuját, és nem Jean-Claude Van Damme beválogatása miatt, sokkal inkább a Cammyként előkerülő Kylie Minogue a probléma, és az is, hogy ez maradt Raul Julia utolsó szerepe. Hallatlan.

Hoffa

Bemutató: 1992. december 25.

Danny DeVito karácsonyra időzítette politikai drámájának bemutatóját, hiszen ki ne szeretné Jimmy Hoffa történetét végignézni a karácsonyfa árnyékában, egy jó vacsora után, Jack Nicholsonnal a főszerepben? De inkább ez, mint a Reszkessetek, betörők! A filmmel akadnak minőségbeli problémák, Nicholson játékát ugyanis a kritikusok nem találták túl meggyőzőnek, legalábbis egy részük, ezt alátámasztja az a tény is, hogy a színészt egyszerre jelölték Hoffa megformálásáért Golden Globe-ra és Arany Málnára. Oscar bácsi mondjuk így is gyütt, mégpedig kétszer is, a legjobb operatőri munka és a legjobb smink díjáért kapott szobrot a film.

Philadelphia

Bemutató: 1993. december 25.

Nincs is jobb karácsonykor, mint az AIDS-beteg Tom Hanks hányattatásait taglaló mozi A bárányok hallgatnak rendezőjétől, Jonathan Demme-től. A Philadelphia persze remek dráma, remek pillanatokkal, csak éppen nem biztos, hogy december 25-én szeret ilyen témákkal szembesülni az ember. A két Oscar-díjas mű (Tom Hanks: legjobb férfi főszereplő, Bruce Springsteen: legjobb betétdal) csak néhány vásznon kezdett karácsonykor, január közepén viszont teljes erővel beindult Amerikában a film szekere.

Larry Flint, a provokátor

Bemutató: 1996. december 25.

Milos Forman pornódrámája is karácsonykor debütált, Woody Harrelson, és bár sosem hittük volna, hogy ezt leírjuk, Courtney Love remek játékának köszönhetően pedig igazi klasszikus született. Sajnos a The People vs. Larry Flynt üzletileg megbukott, még úgy is, ha tulajdonképpen akár magának a benne szereplő meztelenségnek is el kellett volna adnia a filmet. Lehet, hogy nem karácsonyra kellett volna időzíteni.

A keresztapa III.

Bemutató: 1990. december 25.

A trilógia utolsó és sajnos egyben leggyengébb darabjának időzítése szimpla részletkérdés volt, a második rész után 16 évvel érkező folytatás kicsit inkább tévédrámának tűnt az elődökhöz képest, és bár egy-egy jelenetben azért megcsillant Coppola tehetsége, többségében mégis kevésbé volt szerethető a Keresztapa harmadik része az elődjeinél. Mentségére legyen szólva, az első két felvonás nagyon feladta a leckét. És mindez karácsonykor érkezett a mozikba. Az ügy szépsége, hogy az újravágott változat is most, karácsony közelében került ki.

Tango és Cash

Bemutató: 1989. december 22.

Sylvester Stallone és Kurt Russell kettőse egy igazi klasszikus akciófilmet hozott, amiben tulajdonképpen semmi extra nincs, de a páros együtt valamiért mégis el tudta adni a filmet. A Tango és Cash bár nem tartalmazott egy pillanatnyi ereditséget sem, valamiért ma is működik. A film annak ellenére, hogy kellemes kis akció-vígjátéki semmiség, három Arany Málnát nyert, egyet közülük Kurt Russell, aki női ruhás teljesítményéért a legrosszabb színésznő díját vihette haza. És ki hinné, hogy Amerikában mindezt karácsonyra időzítették?

Hellraiser 2.

Bemutató: 1988. december 23.

Minden idők egyik legnagyobb WTF-e. Pinhead semmilyen ponton sem kompatibilis a karácsonnyal, bár tulajdonképpen aki imádja a Hellraiser-filmeket, annak tökmindegy, hogy mikor látja azokat a brutális jeleneteket, amik benne foglaltatnak, karácsonykor, szülinapkor, az a néző bizony szereti a terrort. A Hellbound: Hellraiser II. karácsonyi bemutatója érdekes döntés volt, a rajongó biztos élvezte, hogy nem a nyolcszázadik romantikus vígjátékot kell megnéznie az ünnepekkor.

Jó reggelt, Vietnam!

Bemutató: 1987. december 23.

Valamennyire azért érthető, hogy a megható Jó reggelt, Vietnam! eredeti bemutatója karácsonyra került, mert vicces is volt és imádnivaló, de a francba is, akkor is egy háborús filmről van szó, bárhonnan nézzük is. Persze azért háborús részeket csak nyomokban tartalmazott, de így is bíztak abban, hogy a fenyőillat mellett az emberek majd egy viccesebb vietnámi háborús történetre akarnak befizetni. Igazuk volt. A Jó reggelt, Vietnam! végül 13 millió dolláros gyártási költés mellett 123 milliót hozott a konyhára.

A szakasz

Bemutató: 1986. december 19.

Bár egy egészen picit karácsony előtt jött ki, azért így is meglepő minden idők egyik legkeményebb háborús drámájának időzítése, A szakasz ugyanis a legkevésbé sem karácsonyi film, bár mint tudjuk, Frank Drebin és Jane Spencer könnyesre röhögték magukat rajta a Csupasz pisztolyban.

Az őrület határán

Bemutató: 1998. december 25.

És ha már a durva háborús drámáknál tartunk, úgy látszik, háborús filmet illik karácsonykor kihozni, hiszen Terrence Malick kultikus filmje is az ünnepekre jött, de ekkor még csak öt moziban mutatták be, az igazi hajrá január 15-én kezdődött. Az első vetítések során kiderült, hogy mindegy az időpont, a film sikerre van ítélve. Az biztos, hogy tökéletesen kizökkentette a nézőket a film a karácsonyi hangulatból.