Ötvenéves a BMW híres müncheni székháza: Karl Schwanzer egy új korszak szimbólumaként tervezte meg a prémiummárka épületét, ami 1970 és 72 között el is készült, összesen 26 hónap alatt.

A projekten tizenkét ország szakemberei dolgoztak: ötszáz építőmunkás, kétszáz építész, mérnök és statikus, összesen mintegy 3,5 millió munkaórán át.

Az épület külső héjához több mint háromezer homlokzati elemet gyártottak le, amelyek japán alumíniumöntési eljárással készültek, Európában elsőként. Azóta pedig még nemzetközibb lett a helyszín, elvégre ma a BMW Group székházában és a szomszédságában működő gyárban 104 különböző nemzetiségű kolléga dolgozik együtt.

Nyáron a csoport nagyszabású gálával ünnepelte meg a világszerte ismert építészeti ikon 50. születésnapját. Az ünnepségen több mint kétszázan vettek részt az üzleti élet, a kultúra, a politika és a társadalom képviselői közül. Megjelent Nihal Saad, az ENSZ Civilizációk Szövetségének kabinetfőnöke, és megszólalt Francis Kéré, Pritzker-díjas építész. Fontos politikusok tartottak beszédeket, az ünnepség szervezői pedig egy különleges fényponttal is készültek:

a 100 méter magas épület külső felszínét az egyesült államokbeli BANDALOOP táncegyüttes tizenkét függőtáncosa pillanatok alatt magával ragadó színpaddá varázsolta.

Melecio Estrella a látványos koreográfiát „az építészet és a táncművészet között húzódó, súlytalan szimbiózis jegyében álmodta meg”, egy olyan produkciót, amit kifejezetten a BMW Group székházának jubileumára állítottak össze.

A BMW Group székháza még ma is a háború utáni korszak egyik leginnovatívabb mérnöki teljesítménye, hiszen a négy hengert egy kereszt alakú, acélgerendákból álló tetőszerkezetre függesztették fel. Az épületet így nem alulról felfelé építették fel – ahogy az általában lenni szokott –, hanem először a földön megalkották a felsőbb szinteket, amelyeket aztán a vasbetonból készült, masszív „toronyaknán” hidraulikusan egyre feljebb mozgattak. A Behnisch & Partner és Frei Otto által tervezett híres olimpiai helyszínnel szemben lévő székház 1972 augusztusában készült el.

Lélegzetelállító homlokzatával, jövőbe mutató építészeti megoldásaival és térbeli koncepciójával a „függő torony” egyedülálló módon ötvözi a vizuális tömörséget a konstruktív és funkcionális logikával.

A Karl Schwanzer dizájnjában rejlő innovációs erő a BMW brand értékeit szimbolizálja; az épületet a média „a világ leglátványosabb és legmenőbb vállalati székházaként” ünnepelte.

Az épület nemcsak egy gazdasági sikertörténetet jelképe, hanem a nemzetközi elfogadás, a béke és az interkulturalizáció szimbóluma is. Schwanzer „integrált kommunikációja” kiállta az idő próbáját: egykor négy hengert szimbolizált, ma – az autógyártás hagyományaihoz ragaszkodók számára talán ironikusan – akár akkumulátorokat is idézhet. Bárhogy is, akár ironikusan, akár eufemisztikusan, de az épület képes megidézni az elektromos mobilitás, a digitalizáció és a körforgásos gazdaság új korszakát.

„Az építészet és az autóipar az innováció, a gazdasági fejlődés és a nemzeti jólét egyik legfontosabb katalizátora volt és lesz – mondta beszédében Francis Kéré. – Mindkét iparág társadalomformáló, előremutató, és olyan globális trendeket indít el, amelyek összetett hatással vannak a gazdaságra és a környezetre. Az emberekre, a természetre és az iparra ma óriási nyomás nehezedik, hogy olyan megoldásokat találjanak, amelyek tetteink, cselekedeteink és tevékenységeink őszinte újragondolását igénylik. Ezért minden szereplőnek, az építészektől kezdve az üzleti élet képviselőiig, minden eddiginél szorosabban össze kell fognia, felismerve szimbiózisainkat és felelősségeinket, hogy saját alkotásainkat a fenntartható jövőre összpontosítva alakíthassuk át.”

Az évfordulón Karl Schwanzer unokája, Caroline arról beszélt, amikor az apjával először járt Münchenben, és meglátogatták a BMW székházát. Akkor tudta meg, hogy az épületet felülről lefelé építették meg, vagyis a négy henger a tetőn lévő szerkezetről lóg:

„Lenyűgözőnek találtam. Módfelett élveztem, hogy nagyapám másképp gondolkodott, és hogy ezt a fajta 'másképp gondolkodást' el is ismerték.”

Materializálódott művészet

1968-ban a BMW AG építészeti pályázatot írt ki a BMW új adminisztrációs épületének megtervezésére. A márka igazgatótanácsának, felügyelő bizottságának és főbb részvényeseinek meggyőzése érdekében Karl Schwanzer elkészítette a Bavaria Film stúdióiban az egyik, lóhere alakú emelet 1:1 arányú modelljét. A BMW vezetősége még ebben az évben megbízta őt az új székház építésével. Karl Schwanzer életnagyságú díszletének megépítésében és a pályafilm forgatásában Rolf Zehetbauer is részt vett, aki 1973-ban Oscar-díjat nyert a „Cabaret” című film művészeti rendezéséért. Két évvel később került a mozikba a „Rollerball” című hollywoodi film – amelynek építészeti főszereplője a BMW székháza volt. Ezt követte sorban a „Suspiria” (1977), a „Bloodline” (1979), a „Zwei Nasen tanken Super” (1984) és a „Vaterfreuden” (2014), amelyekben szintén mind megjelent a BMW Group székháza.

Az épülettel egy idősek a BMW Group kulturális partnerségei, amelyekből ma már több száz van világszerte. Az elsőt – Gerhard Richter „Red”, „Yellow” és „Blue” nevű nagyméretű monokróm festményeit – kifejezetten a BMW Group akkor új székházának előcsarnokába tervezték. Az alkotásokat a vállalatcsoport az idei jubileum apropóján restauráltatja, majd a művész eredeti elképzelése szerint újra bemutatja.

És nemrég elkészült Karl Schwanzer (1918 – 1975) életrajzi filmje is, „He Flew Ahead” címmel, Nicholas Ofczarek főszereplésével. Max Gruber „Architect’s Poem” alcímű munkája rendhagyó módon idézi fel egy olyan rendkívüli személyiség életútját, aki az építészetre materializált költészetként tekintett. A filmben Karl Schwanzer mellett kimagasló kortárs tanúk és útitársak is feltűnnek. A filmet 2023 őszén mutatják majd be hivatalosan.

Évszázadokon átívelő kommunikáció

Végül érdemes idéznünk Karl Schwanzer hitvallását is: „Ha elhatározod, hogy építész leszel, bátorságot kell merítened ahhoz is, hogy víziókat akarj valóra váltani. Az építészet a kommunikáció művészete, az évszázadokon átívelő kommunikáció eszköze. A kitartás kreatívitást kíván. A pontosság, a precizitás, a folyamatosság és a szerénység pedig a legjobb társak. Megalkotni valamit nem gyötrelmes fáradság, hanem felhőtlen öröm. Az örömteli munka pedig értelmet ad az életnek.”

(...)

„A tervezési folyamat során olyan jól olvasható formákat választottunk, amelyek a precizitást, a technikai tökéletességet és a forma szépségét hirdetik, az autógyárról alkotott kép és a vele való kapcsolat megtestesülése jegyében.”

Láttuk, az épület számos formában megtermékenyítően hatott a BMW-re, fontos részévé vált a gyár történetének. És hagyományt teremtett a világhírű építészekkel való együttműködésben is:

• 2003-ban a Rolls-Royce Motor Cars goodwoodi gyárát tervezte Sir Nicholas Grimshaw
• 2005-ben a BMW Group lipcsei üzemét Zaha Hadid jegyezte
• 2007-ben a BMW Welt futurisztikus koncepcióját Coop Himmelb(l)au alkotta meg
• Idén pedig Rem Koolhaas irodája, az OMA és a 3XN dán építészetiroda kapott megbízást a müncheni gyár átalakítására, és a nagyvárosi sorozatgyártás jövőképének közös kidolgozására.

(Forrás: BMW, borítókép: Getty Images)

Ez is érdekelhet: