A visszaváltós PET-palackos, aludobozos, üveges rendszerben a rendszer működtetője annál jobban jár, minél kevesebb hulladékot viszünk majd vissza.

Kész, vége, eldöntetett, megjelent a kormányrendelet is az új rendszerről: január elsejétől 50 forintos betétdíj kapcsolódik majd szinte minden, egy decitől háromliteresig terjedő térfogatú PET-palackhoz, aludobozhoz és üvegpalackhoz. (A tejtermékek flakonjai kivételek.) A Magyar Közlöny lapozgatása közben erősödő kényelmetlenségérzet lett úrrá rajtam: tuti, hogy ez az egész így, Magyarországon tényleg úgy fog működni, hogy az nekünk jó legyen?

Először is szögezzük le, hogy a pénzezéssel és a hulladékok hímes tojásként való kezelésével megbonyolított visszagyűjtési rendszert magunknak köszönhetjük.

Ha eddig is mindenki szépen, kulturáltan bedobálta volna az összes flakont, dobozt, üveget a megfelelő gyűjtőkonténerekbe, vagy ahol jól működött a lakossági visszagyűjtés, ott szépen szétválogatta volna a cuccokat a begyűjtő szolgáltató rendszerének megfelelően, erre nem lett volna szükség. Enélkül is megvalósulhatott volna az EU által előírt, Magyarország által is elfogadott cél, miszerint 2020-ra az újrahasznosítható hulladék fele, 2025-re 70, 2029-re 90%-a visszakerült volna a körforgásba.

Aki eddig környezettudatosan, a hulladékkezelésre odafigyelve válogatta külön és rakta a megfelelő gyűjtőzsákba, konténerbe ezeket a cuccokat, most joggal lehet pipa. Pipa vagyok én is: a térségben, ahol élek, remekül működött az az egyszerű rendszer, hogy az újrahasznosítható cuccok (összepréselve!!!) mentek a sárga zsákba, amit egyszer egy hónapban összegyűjtött egy autó, elvitte a hulladékkezelő központba, ahol egy soron ügyes kezek szétválogatták a dolgokat, és ment minden a maga útján tovább. Csak az üvegek nem fértek bele ebbe a rendszerbe. Azokat időnként elvittük egy gyűjtőkonténerhez, és beledobáltuk, élvezettel hallgatva, ahogy csörömpölve törik az újrahasznosítás felé induló üveghulladék.

Na, ennek most vége. Mostantól ezeket a cuccokat kilapítatlanul, a maguk teljes térfogatában nekünk magunknak kell elvinni visszaváltani.

Oké, sebaj, ennyi belefér a zöldebb jövő érdekében, és mi meg is tudjuk oldani a dolgot. Aktív család vagyunk, jövünk-megyünk; betesszük a kocsiba a garázsban kartondobozba gyűjtött cuccot és beadogatjuk az automatának valahol. Aki nem autózik, meg majd megszokja, hogy oda is, vissza is tele szatyorral járkál a boltba – ez végülis ENGEM nem zavar.

Jobban zavar, hogy a egész rendszernek a működtetését a magyar állam rábízta egy profitorientált multinacionális vállalatra, úgy, hogy a vissza nem váltott dobozok, flakonok, üvegek betétdíja az üzemeltető haszna lesz.

A visszagyűjtést működtető cég az idén az államtól kapott 35 éves általános hulladékgazdálkodási koncesszió tulajdonosa, a MOHU, a MOL hulladékgazdálkodással foglalkozó leányvállalata. A MOHU, eleve kap egy úgynevezett „csatlakozási” és „szolgáltatási” díjat a csomagolt italok gyártóitól, a rendszer beindítására és működtetésére. A betétdíj útja pedig így néz ki: először is a gyártó befizet 50 forintot a MOL-nak minden általa eladott tárolóedény után. (Ezen felül még némi csatlakozási és szolgáltatási díjat is fizet a rendszer működtetésére.) A bolt a termékek árának részeként kifizeti a gyártónak az 50 forintokat a megvásárolt készlet után. A vevő szintén kifizeti az 50 forintot a boltnak minden megvásárolt termékkel, megissza, ami a palackban, flakonban, dobozban van, majd visszaviszi a csomagolást.

Ez a jelzés mutatja majd a flakonon, dobozon, palackon, hogy része a rendszernek

Ekkor vagy a MOHU (az automatáin keresztül), vagy a bolt visszafizeti a vevőnek a pénzt az üres edény visszaváltása során. A dobozt, flakont, üveget végül a MOHU viszi el, a bolt és a hulladékkoncessziós cég pedig rendezi azt a számlát, ami a kézi bolti visszaváltásokkal a boltnál keletkezett. (Plusz még a MOHU fizet egy úgynevezett „kezelési díjat” is a boltok számára, a rendszerben való részvételük költségeire.)

Minden forgalomba került flakon, palack, aludoboz betétdíja, ami kikerül a rendszerből, tiszta nyereség a MOL-nak, a cégnek, amelynek kötelessége a visszváltó rendszert, az automatákat hatékonyan, mindannyiunk megelégedésére üzemeltetni. Itt érzem ennek a rendszernek a leggyengébb pontját.

A kormányrendelet egyébként rendelkezik is a vissza nem váltott csomagolások betétdíjáról. Idézem: „A koncessziós társaság (...) a fogyasztó által vissza nem váltott (...) termék visszafizetésre nem kerülő visszaváltási díját a kötelezően visszaváltási díjas termékekkel kapcsolatos, a koncessziós társaság által végzett tevékenységekre és a kötelező visszaváltási díjas rendszer működtetésére fordítja.” Ez elég laza megkötés: könyvelés kérdése a vissza nem kért betétdíjak elszámolása itt, a pénz kiemelése a rendszerből ott. De hát a MOL biztos nem is gondol ilyesmire, hiszen mint minden multinacionális részvénytársaság, ő is elsősorban az emberek nagyobb jólétéért a tisztább környezetért dolgozik, a profit csak másodlagos.

A rendelet egyéb részletszabályozásai

A 400 méteres eladótérnél nagyobb, elsősorban élelmiszert áruló üzletekben visszaváltó automatát kell elhelyezni. A visszaváltási folyamatban ezek a gépek nem konkrétan pénzt adnak majd vissza. Kérhetünk levásárolható vagy a boltban, üzletláncban készpénzre váltható utalványt, kérhetünk utalást a bankszámlánkra mobilapplikációval, vagy felajánlhatjuk a visszaváltási díjat valamilyen jótékonysági szervezet részére, amely leszerződött a koncessziós céggel.

A 200-400 méteres üzletekben a helyszínen kell megoldani a kézi visszaváltást. A kisebb boltokban pedig akár ki is lehet jelölni egy visszaváltó helyet, valahol máshol, de legalább napi 6 óra nyitva tartással. A közvetlenül nem újrahasznosítható (újratölthető) betétdíjas csomagolások mellett az újratölthető palackok, flakonok is bekerülnek a rendszerbe; ezeknek az árát a gyártó határozza meg. A kézi visszaváltásban a rendelet szerint a vásárló vagy készpénzt kap vissza, vagy levásárolhatja a betétdíj összegét.

Támogatott és ajánlott tartalmaink

A legjobb tudásunk szerint veszünk popcornt Jarah-nak, ha eljön velünk moziba

Hogyan lett egy afrikai kissrácból fitneszsztár és Will Smith edzője?

Még a klímaszkeptikusok retinájába is beleég ennek a kiszáradt lagúnának a látványa

További cikkeink a témában