A kutya évezredek óta társa az embernek, jóllehet eleinte a kutya nem is kutya volt, és nem is egy ölbe bújó négylábúként volt jelen az életünkben. Felmerülhet a kérdés: ha szinte mindig is volt az embernek kutyája, akkor neked miért legyen / ne legyen egy szőrös barátod? A Panzi-Pettel most induló ötrészes sorozatunkban abban próbálunk meg segíteni neked, hogy el tudd dönteni, szeretnél-e egy örök életre szóló barátot, illetve választ kapj arra, tudod-e vállalni mindazt, ami ahhoz kell, hogy harmonikus légkört és kiegyensúlyozott kapcsolatot biztosíts a kutyádnak.

A kutya a (szürke) farkas egy mára már kihalt alfajának háziasításával, úgynevezett domesztikációjával jött létre. Ez a történet pedig talán még annál is messzebbre nyúlik vissza, mint gondolnád. Bár a mai napig tudományos viták tárgyát képezi a háziasítás kezdetének időpontja, de általában 10-100 ezer évvel ezelőttre teszik. Azért is nehéz ezt pontosan meghatározni, mert a háziasítás kezdeteiről semmilyen dokumentum sem maradt fent, ezért a szakértők is csak feltételezésekre hagyatkozhatnak. Ugyanakkor az szinte biztosan kijelenthető, hogy

a kutya az ember egyik első, sőt valószínűleg a legelső háziállata.

Háziasítás

A legkorábbi ismert háziasított állat maradványát a németországi Oberkassel környékén tárták fel, ami egy hozzávetőleg 33 ezer éves kutya állkapcsa, illetve Szibériában is találtak egy hasonló korú koponyát. A szakértők szerint ez a két lelet alátámasztja azt a feltételezést, hogy a domesztikáció egyszerre több helyen ment végbe – a házi kutya gyakorlatilag mindenütt kifejlődött, ahol a primitív ember és a kutya őse, a farkas találkozott. A már egyértelműen háziasított kutya legrégebbi csontmaradványai 12-14 ezer évesek, ezekre az iraki Palegawra-barlangban bukkantak rá.

A vadkutyákat/farkasokat és az embert lényegében a vadászat hozta össze: a préda levadászásának stratégiája mindkét oldalon hasonló lehetett, az eltérő fizikai adottságok azonban nem vetélytársakká, hanem szövetségesekké tették őket. A szakértők szerint a rendelkezésre álló régészeti leletek arra utalhatnak, hogy a (ős)kutyákkal vadászó ember könnyebben ejtett el nagytestű állatokat, illetve az elejtett prédát sikeresebben védhette meg egyéb ragadozókkal szemben.

Kutyákkal vadászó embert ábrázoló sziklarajz az algériai Taszilin-Ádzser hegyvonulat egyik részén

Szinte lehetetlen rekonstruálni, hogy nézhetett ki az első háziasított kutya, némi támpontot nyújtanak viszont a svájci Bielersee partján talált, korai kőkorszak településeiről származó leletek, amelyek egy nagyjából száz évvel ezelőtti nagyszabású földmunka során, illetve az 1976-os ásatásokkor kerültek elő. A kutyakoponyákból és a többi csontból, valamint az egész csontváz alapján a szakértők arra jutottak, hogy

a kőkorszaki kutya középnagyságú és karcsú volt, feje pedig akkora lehetett, mint a mai foxterrieré.

Az ominózus leleteken talált sérülési nyomok arra is utalnak, hogy őseink nemcsak vadászásra és őrzésre használták a kutyát, hanem meg is ették, vagy esetleg isteneiknek áldozták.

A háziasítás során az ember nagyon szigorú szelekciót alkalmazott a kutyákkal szemben, és gyakorlatilag csak az együttműködő, munkára alkalmasakat tartotta meg. Ezért is van az, hogy a kutya viselkedése számos fontos vonásában eltér az ősének számító farkasétól: például a kutyáknak alacsonyabb az agressziószintje, jelentősen nagyobb az együttműködési készségük az emberrel, elfogadják annak irányítását, valamint eltűnt a farkasoknál erőteljesen meglévő élelembirtoklás – míg egy farkaskölyök az utolsó másodpercig védi a megszerzett falatot, egy kutyakölyöktől könnyedén el tudja venni azt a gazdája.

A háziasítás szakaszai:

  • ~15 000 éve: általánosan, farkasfajtától különböző módon az ember közelében élő állatokban csökken az ember iránti agresszió.
  • ~14-15 000 éve: az ember letelepedett életmódot alakít ki, ezzel párhuzamosan elkezdődik a farkasfélék irtása, ezért nő a falkák szaporodási izolációja, kialakulnak helyi változatok.
  • ~1. század: Columella római mezőgazdász, író olyan kutyák tenyésztését javasolja, amelyek megjelenési formája eltér a farkasétól (pl. a pásztorkutya legyen fehér, a juhászkutya legyen fekete)
  • ~19. század vége: a tudatos, fajta szerint szelektált kutyatenyésztés kezdete. 1873-ban megalakul az első ebtenyésztő egyesület Nagy-Britanniában.

Tehát az embernek évezredek óta van kutyája, és évezredeken át tartó, egyre inkább tudatos munka eredménye, hogy háziasítottuk, és mostanra az ember társává, a leghűségesebb barátjává neveltük a farkasból lett kutyát.

A kutyatörténelem után már csak az a kérdés, hogy ha szinte mindig is volt az embernek kutyája, akkor neked miért legyen / ne legyen egy kutyád?

Ha kutyád van, megváltozik életed, már csak azért is, mert a kutyatartás nagy felelősséggel jár, de rengeteg örömmel is gazdagodnak cserébe a hétköznapjaid! Ez, mármint a felelősség vállalása viszont nem akkor kezdődik, amikor a kutya megérkezik a lakásba és ezzel az életedbe, hanem akkor, amikor eljutsz arra a pontra, hogy tudatosul benned, komolyan szeretnél egy kis négylábút, és átgondolod, mivel jár ez. Sok dolog van, amit ilyenkor mérlegelni kell, de ha a megfelelő kérdéseket teszed fel magadnak, amikre őszinte választ adsz, könny(ebb)en eljutsz odáig, hogy jó döntést tudj hozni a kérdésben. Mi ezeket gondolnánk át a helyedben:

Felkészültél arra, hogy ez az elköteleződés több mint tíz évre szól?

Egy kutyus tíz-tizenöt évig is él, ez azt jelenti, hogy tíz-tizenöt évig az életed része lesz, ez az időszak pedig tudatosságot, rendszerességet, kiszámíthatóságot, de mindenekelőtt következetességet igényel, és legalább annyi aggódással, bosszúsággal és lemondással jár, mint amennyi örömöt és sok pozitív élményt okoz.

Azt is fontos tudni, hogy a kezdet nem lesz egyszerű, pláne akkor, ha még soha nem volt saját kutyád korábban, mert nemcsak össze kell szoknotok a kutyussal, de sokat is kell foglalkozni vele. Ahogy idővel mindketten egyre jobban belerázódtok az új életetekbe, minden egyre könnyebb lesz – két kutya gazdájaként azt azért elárulom, hogy az esőben, sárban sétálás ettől még fájni fog, és a hideg sem lehet soha kifogás, ha kutyasétáltatásról van szó.

Eleinte hajlamos az ember onnan közelíteni, hogy mennyi lemondással jár majd az új életforma, de megnyugtatásul:

rengeteg új, elképzelhetetlenül boldog és vidám történetet, egészséges sétát, új barátságokat és minőségi időtöltést hoz majd az életünkbe,

olyan feltöltődést, amit most még el sem tudsz képzelni. Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy meg fog változni az életed egy négylábú haverral!

A pénztárcádba is tervezd be!

A kutyavállalásnak és -tartásnak is van anyagi oldala, ráadásul nem (csak) egyszeri kiadásokkal, hanem rendszeresen felmerülő összegekkel is kalkulálnod kell. Mert az csak egy dolog, hogy megveszed az ágyat, tálakat, nyakörvet, bilétát, pórázt, szájkosarat, játékokat, és elviszed kutyaiskolába. A kutyust etetni kell, rendszeresen állatorvoshoz vinni (például a kötelező oltások miatt, bizonyos fajtáknál/életkor után fogkőlevételre, és persze bármikor összeszedhet valamit a kutyafuttatóban vagy akárhol), védekezni kell a bolhák és kullancsok ellen, érdemes olykor-olykor kutyakozmetikushoz is elvinni a kutyát, és a végtelenségig sorolhatnánk még, mire kell és lehet még költeni.

Persze, az is igaz, hogy a legklasszabb dolgok egyike izgalmas játékokat, időnként új pórázt, jutifalatokat vásárolni a kutyádnak. Amikor látod majd azt az utánozhatatlan örömet hazaérkezésedkor, amikor örömében a lábad elé helyezi a kedvenc labdáját, vagy rágcsáját, könnyezni fogsz a boldogságtól és a nevetéstől, és alig várod, hogy elinduljatok az esti sétára, vagy játékra!

Panzi-Pet – Mi értünk az állatok nyelvén

Bármilyen kutyát is választasz, ránk számíthatsz! Büszkék vagyunk rá, hogy termékeink Magyarországon készülnek, hazai receptek alapján, itthoni kreatív szakember gárdánk tervei szerint. Mi, a Panzi-Petnél 25 év tapasztalatával, több mint 17 000 termékkel, a világ több, mint 30 országban segítünk, hogy a gazdik minden fajtához megtalálják a tökéletes állateledelt! Termékeinket megtalálod a szuper,- és hipermarketek polcain, díszállat boltokban, szakáruházakban, nézz körül kínálatunkban: https://panzipet.hu

A napirended meg fog változni

A kutyával sétálást és foglalkozást nem tudod megúszni (de valójában nem is akarod majd), illetve megúszhatod, de akkor saját magaddal, legfőképpen pedig a kutyával tolsz ki. Arra kell készülni, hogy a kutyussal – fajtától és mozgásigénytől függően – legalább napi kétszer-háromszor egy-egy órát kell sétálni, esőben-szélben-fagyban. Nincs abból baj, ha nem mindennap jön össze ez az egy-egy óra, de érdemes arra törekedni, hogy fejben és/vagy fizikálisan is le tudd fárasztani a kutyát, különben unalomtól hajtva vagy szimplán csak az energiatúltengésében hajlamos lehet például a rombolásra.

Fontos azt is tudnod, hogy a kutyát nem hagyhatod magára fél napokra-napokra, már csak a biológiai szükségletei miatt sem – gondolj csak bele, te is nehezen bírnád, ha nem vécézhetnél tíz órán keresztül. Itt érdemes azt is végiggondolni, van-e olyan családtag vagy barát, aki szívesen vigyázna az újdonsült társadra, ha úgy adódik, hogy elutaznál néhány napra.

Ahogy az embereknek, a kutyáknak is van napirendjük, a magad dolgát könnyíted meg, ha például mindig ugyanabban az időben mentek sétálni és kapja meg a reggelijét-vacsoráját. A rendszeres séta mellesleg a te egészségednek is jót tesz majd, nem beszélve arról, hogy ezt az időt sem a közösségi média felesleges pörgetésével töltöd majd, amiért az idegrendszered kifejezetten hálás lesz!

Van a közelben megfelelő hely, ahova el lehet vinni sétálni a kutyát?

A kutyusoknak is sokkal jobb, ha egy parkban szaglászhatnak és végezhetik el a dolgukat, mintsem egy (forgalmasabb) járdán. Az sem baj, ha van egy kutyafuttató is a környéken, ahol a kutyasuliban tanultak gyakorlása mellett a kutyád úgy játszhat a többi négylábúval, hogy közben neked nem kell azon aggódnod, hogy világgá fut – igaz, a futtatóban nagyobb az esély rá, hogy elkapnak egymástól valamit, például a kennelköhögést. Neked és a kutyádnak, valamint a ti kapcsolatotoknak is jót tehet, ha például a hétvégenként van lehetőséged vele nagyokat kirándulni valami erdős részen – itt megjegyezném, hogy ebben az esetben fokozottan igaz az, hogy érdemes a hozzászoktatni a kutyát az utazáshoz, akár autóban, akár a tömegközlekedésen.

Milyen kutya legyen?

Idősebb vagy fiatalabb? Nagyobb vagy kisebb méretű? Nagy mozgásigényű vagy kicsit lustább kutyus? Milyen természetű? Milyen fajta?

Fontos átgondolni azt is, hogy milyen kutya passzol hozzád. Hogy saját példát mondjak: a feleségem és én biztosak voltunk benne, hogy egy fiatalabb kutyust szeretnénk (az idősebb mellé), olyat, aki barátságos, vidám, szeretetre éhes, megbízható, tanulékony, okos, játékos és emberközpontú személyisége van, ezért egy golden retrieverre esett a választásunk. Mi pontosan tudtuk, hogy ez a leírás egy az egyben illik erre a fajtára, de ha te nem vagy ennyire járatos benne, a kutyaiskolák és menhelyek segíthetnek neked meghatározni és tanácsot adni abban, melyik kutyafajta illik hozzád a leginkább – no meg persze ott van az internet is, amivel azért érdemes mindig óvatosan bánni.

+1, de ez azoknak, akiknek már van egy kutyája: mit szólna hozzá a másik kutyus?

Ez is egy fontos szempont, hiszen nyilván nem szeretnéd megnehezíteni a másik kutya életét, és a sajátodat sem. Ugyanakkor nem szabad nagyon túlagyalni a dolgot, hiszen a kutyák is képesek alkalmazkodni az új helyzetekhez (igaz, néha ez kicsivel hosszabb időt vesz igénybe).

Összefoglalva, azaz pró és kontra érvek a kutyás lét mellett

Pró:

  • A kutya örömöt csempész az életedbe azzal, hogy feltétel nélkül szeret, az idők végezetéig hűséges hozzád, soha nem hagy egyedül, és mindig örül neked, ha (meg)lát. És mindez akkor is így van, ha nem mindig jut elég idő a közös sétára vagy játékra.
  • Az öröm mellett kihozzák belőled a kötelességtudatot, rendszert hoznak az életedbe, ezáltal pedig észrevétlenül felelősségvállalásra tanítanak.
  • Ha kutyád van, akarva-akaratlanul aktívabb leszel, többet fogsz mozogni, ráadásul a szabadban. Ez elkerülhetetlen, mivel a kutyát rendszeresen sétáltatni kell. Tulajdonképpen a kutyatartás a fitt és egészséges élet első lépcsőfoka.
  • Szociálisabb lesz az életed. Séta közben találkozol más kutyásokkal, akikkel válthatsz néhány szót. De a kutya önmagában mint téma is kimeríthetetlen egy beszélgetés során.

Kontra:

  • A kutya mindig figyelmet követel, a neveléséhez pedig sok türelemre lesz szükséged.
  • A kutyás lét nagyobb tervezést igényel, és nagyobb felelősséggel jár.
  • (Rendszeres) anyagi kiadással jár (pl. kutyatáp, oltások, állatorvos, hogy csak az alapokat mondjuk).
  • Takarítani kell utánuk, a lakáson kívül a kutyapiszkot, mindenhol máshol a szőrszálakat.
Egy dolog biztos: egy kutya társaságában nem lehet és nem is fogsz unatkozni, emellett szerencsére a Panzi-Pet partner webáruházában, a Petdorado üzletében könnyen és gyorsan megtalálod a legfontosabb kiegészítőket, tápokat, mindent, ami a hétköznapokhoz elengedhetetlen.

A cikk elkészítésében együttműködő partnerünk volt a Panzi-Pet.

(Forrás: ELTE, Arcanum, Wikipédia, fotó: Getty Images, Player.hu)

Támogatott és ajánlott tartalmaink

A világ egyik legegészségesebb itala egy magyar készítmény, és azt adja meg, amire szükséged van

Tréner? Panzió? Kozmetika? Így lehet a kutyád még boldogabb, miközben a te életed is könnyebbé válhat

Vadvirágmezőkkel kell kiszolgálni a beporzókat, hogy segítsenek biztosítani az élelmünket

További cikkeink a témában
Egy illat azoknak, akik nem ismerik a félelmet – NOVELLISTA Unique Wood
Hirdetés