Profi projekt-összefoglalót már tudunk készíteni, de jó esetben prezentálni is kell a terveinket. Persze nem mindegy, hogyan. 2005-ben Guy Kawasaki három számmal igyekezett elmagyarázni a prezentációkészítés lényegét. A hagyományos prezentációkra vonatkoztatva ma is érvényes a 10–20–30 szabálya. Maximum tíz slide, húsz perc és harmincpontos betűk. Ha van elég idő rá, akkor én is ehhez szoktam tartani magam. A startup-világban sokszor azonban nincs húsz perc a bemutatkozásra, így ezen szabály a rendelkezésre álló idő szerint változtatható.

Ne pazarold az idődet!

Ha sikerült bejutni a befektetőhöz, érdemes hibátlan prezentációval erősíteni a projekt iránti bizalmat. Az idő rövid, semmiképpen se pazarold felesleges körökkel! Mivel a veled szemben ülő hetente tucatnyi hasonlót hallgat végig, nem érdemes hosszas hálálkodással kifejezni, milyen régóta próbáltál bejutni a projekteddel a társasághoz. Nem leszel előrébb vele.

A prezentációd elején egyáltalán nem fontos elmagyaráznod, miért vagy ott, mert mindenki tisztában van vele, hogy úgy gondolod, a projekted megérett a befektetésre. Ezt nem neked kell megmondani nekik, majd ők eldöntik, és sokkal jobb neked, ha ők úgy gondolják.

„Kovács József vagyok, a Kispityipalkó Kft. vezető fejlesztője…” kezdenéd, de ne tedd. Senkit sem érdekel a fölösleges duma, a projekt érdekli őket, majd ha elég érdekes lesz a történet, akkor majd megkérdezik a csapat összetételét, vagy úgyis elmondod az egyik slide keretében.

Kerüld a szakmai mélységeket!

„A mikroelektronikus dűzni makrofúziós hasadásának elektroforézise a világ energiatermelését forradalmasíthatja, ehhez csupán ötvenmillió forintra van szükségünk.” Ez az a pillanat, amikor egy befektető eldönti, hogy semmilyen körülmények között sem szeretne támogatni. Sőt általában itt segélykérésszerűen meg is kérdezi, mi is az a makródűzni…

Nagy hiba, ha azt feltétezzük, a befektetőt a technikai részletek érdeklik. Ne pazarolj időt arra, hogy aprólékosan elmagyarázz minden apró részletet. Nem ez a lényeg, hanem hogy működik-e. Ehelyett inkább tarts valamiféle általános ismertetőt, ha a projekt megkívánja, valahogy úgy, mintha egy népszerű tudományos sorozatban próbálnád bemutatni az ötletünket.

A világon először itt…

Vannak kifejezések, amelyek megijesztik a hallgatóságunkat. Az, hogy valami a világon először itt és most mutatkozik be, lássuk be, elég valószínűtlen állítás. Még ha így is lenne, kerüld a szenzációhajhász kommunikációt. Általában senkinél sem jön be.

Az sem nagyon hihető, hogy nincs versenytársad. Egyből megfogalmazódhat a kérdés, miért is nem jutott ez még eszébe senkinek? Az ok pedig könnyen lehet az, hogy mert semmi szükség rá, elképzelhető, hogy senkinek sem hiányzik, tehát sokkal jobb, ha van egy–két konkurens, akinél jobbat, szebbet, használhatóbbat szeretnél csinálni.

„Termékünk mindenki számára egyformán hasznos” – ez a kifejezés szintén azt jelenti a befektető számára, hogy fogalmad sincs, kinek szeretnéd eladni. Ha mindenkinek hasznos, leginkább azt üzeni, hogy senkinek se az.

Nem roadshow

Nem érdemes a prezentációban azzal elkápráztatni a hallgatóságot, hogy még további ötleteid is vannak. A legjobb, ha nem is mondasz hasonlót, mert az elviszi a fókuszt a bemutatandó projektről, másrészt szétszórtság érzetét keltheti a befektetőben.

Természetesen ez nem jelenti azt, hogy röviden nem mondhatod el korábbi tevékenységedet, a csapat track-recordjai igen fontosak, de a terveket és a múltbeli dolgokat válaszd külön.

Az viszont kifejezetten hasznos lehet, ha a projekthez van korábbi kapcsolódásod, néhány évig hasonlót tanulmányoztál, vagy hasonló terülten dolgoztál. Ezt érdemes kidomborítani, hiszen ez a témában szerzett jártasságodat mutatja.

Ne titkold a projekt gyenge pontjait!

Nem baj, ha nincs még teljesen kész, vagy hiányzik egy szakember a megvalósításhoz. Sokkal nagyobb baj, ha megpróbálod eltitkolni. A befektetők többsége ösztönösen érezni fogja, hogy valami nem stimmel, ha mindent optimálisnak mutatsz.

Egy hagyományos SWOT-elemzés általában tökéletesen megmutatja egy projekt erősségeit, gyenge pontjait. Ennek ismerete nélkül bele se kezdj a befektető-keresésbe!

A befektetőknek nem kell sokkal jobb színben bemutatni a projektet, mint amilyen valójában, mert később, amikor ajánlatot tesznek, úgyis átvilágítják az egész befektetést. Szóval nem érdemes vetíteni – a szekrényből kipotyogó csontvázak nem egy szépreményű vállalkozást elvágtak a befektetéstől.

Ha a pénzről van szó…

A befektető nem kéri, hogy ingyen dolgozz, megszokta, hogy fizetésből élnek az emberek. Ha prezentációban ilyesmiről beszélsz, tervezz reális számokkal. A lelkesedésre nem itt kell alapozni.

A másik véglet sem nyerő. Ha fogalmad sincs, mire fogod költeni az elkért százmilliót, nem is fogod megkapni. Tervezz pontosan, és ne dobj be irreális költségeket. Nem az első héten kell megvenned az első BMW-det. Ez sosem szimpatikus.

Egy egészen biztos: hiába minden, ha valahol elszúrod. Érdemes gondosan felkészülni, a befektetői prezentációk tétje komoly, nem szabad hibázni. Fontos, hogy a befektető akkor ad pénzt, ha úgy látja, hogy tehetséges emberek kiváló projektje belátható időn belül nyereséges vállalkozássá fejleszthető.