Lehet inspirálódni, te melyiket főznéd meg a családnak?
Szó se róla, Magyarországon is sokféle tud lenni a karácsonyi menü, vannak, akik a töltött káposztára esküsznek szentestekor, de akadnak olyanok is, akik nem tudják elképzelni a karácsonyt sült kacsacomb és párolt lilakáposzta nélkül. A sort még folytathatnánk egészen sokáig, de azért abban megegyezhetünk, hogy nagyon extrém menünk nincsen, már ha a velős pacalt nem tekintjük extrémitásnak.
A karácsonyt az egész világon ünneplik, és bizony el kell fogadnunk, hogy minden országnak vagy kultúrának megvan a saját ünnepi menüje.
Ezeket az ünnepi menüket nem biztos, hogy beveszi a mi gyomrunk, de higgyük el, egy norvég embernek pontosan olyan meghitt az ünnepi asztalon bámuló szárított birkafej, mint nekünk a teríték között pöffeszkedő töltött liba látványa. A világ különböző tájairól származó karácsonyi ételekből elég sokszínű zanzát lehetne összeállítani, ha meg akarnánk mutatni, hogyan ünneplik a Földön a szeretet ünnepét.
Selyodka Pod Shuba
Bemelegítésképp kezdjük az oroszokkal, akikről tudjuk, hogy szeretik az érdekes kombinációkat. Gondoljunk csak arra, hogy Oroszországban előszeretettel fogyasztanak savanyított halat (ruszlit) a vodka mellé, hogy jobban bírják az alkoholt. Az általánosságban elmondható, hogy az orosz konyha tele van erős, savanyú étellel, elég, ha csak annyit mondunk: borscs.
Akárhogy is, Oroszországban karácsonykor sem mondanak le a savanyított halról.
Az oroszok egyik legjellegzetesebb ünnepi étele a heringből, főtt burgonyából, főtt tojásból, répából, hagymából és céklából álló torta. A Шуба, vagyis a shuba lényegében egy saláta, aminek az összetevőiből tortára emlékeztető ételt formáznak. A krém általában majonéz szokott lenni ezekben a tortákban, vannak, akik minden egyes réteget majonézzel fednek, teljesen eláztatva az alapanyagokat, de akadnak olyanok is, akik egészen ízlésesen tálalják a hozzávalókat, utóbbira itt egy remek példa:
A shubát az orosz háztartásokban többnyire előételként fogyasztják, vagy sokszor a vacsora előtti aperitif mellé falatoznak belőle, de szilveszterkor is gyakran tálalják, mert erős bulikajának számít, ami mellett lehet bőven alkoholt fogyasztani.
Smalahove, vagyis szárított birkafej
Norvégiában, meg úgy általában a skandináv országokban az emberek karácsonykor sok érdekes ételt esznek. A második és harmadik generációs bevándorlók magas száma miatt már lényegében a kebab is skandináv ételnek számít, nem viccelünk, sőt még csak idegengyűlölők sem vagyunk, Svédországban tényleg imádják a currys, banános, kebabos pizzát, és látszólag a svéd nemzet még mindig egyben van, működik (arról már nem is beszélve, hogy a norvég seregben szolgálók ellátmánya is pizzából és kebabból áll).
De most térjünk át a skandináv, egészen pontosan a norvég konyha tradicionális oldalára, és nézzük meg, mi a karácsonyi Smalahove, és hogyan készül. A Smalahove lényegében egy kettévágott, szárított, füstölt, majd megfőzött birkafej, amit burgonyával és karórépával tálalnak. Ez az étel a kevésbé tehetős norvég emberek ünnepi vacsorája volt az elmúlt évszázadokban. Az elkészítés során a koponyát megtisztítják az agytól, majd a félbevágott részeket két napig vízben áztatják. A birkafejet ezután besózzák, kiszárítják, valamint füstölik is. Közvetlen étkezés előtt megfőzik vagy puhára párolják.
Az elfogyasztásnak külön rituáléja van, először a füleket és a szemeket kell megenni, majd a koponyáról és az arccsontról kell levágni a húst, hogy végül a szájhoz érjünk. Ma már nagyon kevés norvég háztartásban kerül ilyen étel az asztalra, de sok helyen még mindig őrzik a hagyományt, és jóízűen fogyasztják a karácsonyi birkafejet.
Mattak és Kiviak, vagyis a fókában erjesztett madár
Bár a cím kicsit csalóka, de mégis így lehet a legjobban leírni azt a grönlandi ételt, amit a legtöbbünk csak akkor volna hajlandó megkóstolni, ha tudnánk, hogy hogyan készül. Grönlandon a rendkívül hideg időjárás miatt az étel és egyáltalán a megfelelő energiabevitel nem játék, sokszor nem nagyon lehet válogatni az alapanyagok közül. Ennek megfelelően a környékbeliek tradicionális ételei nem kifejezetten városi gyomornak valók. A legismertebb ilyen étel a Mattak, ami lényegében kockára vágott, erjesztett fókazsír.
Az erjesztés menete teszi igazán különlegessé ezt a meglehetősen szokatlan karácsonyi menüt. Az inuitok már évszázadok óta az alkabukó nevű madarak tetemét fókákban erjesztik hosszú hónapokon keresztül, hogy aztán a bőrt felkockázzák és elfogyasszák. A recept szerint az étel akkor fogyasztható, ha már az alkabukó teste erőteljes bomlásnak indult. A Mattak zsírban gazdag étel, ami elengedhetetlen az életben maradáshoz a zord sarkvidéki körülmények között. Az ételt a leghidegebb időszakban, télen fogyasztják, karácsonykor különösen kedvelik a helyiek.
Mopane hernyó
A fehérjében rendkívül gazdag Mopane hernyó a hatalmas gonimbrasia belina lepke hernyója, és előszeretettel fogyasztják őket Dél-Afrikában, jellemzően a karácsonyi időszakban. Ez idő tájt bőségesen előfordulnak arrafelé, így logikusan többféle ételt készítenek belőlük a helyiek. A hernyó a nevét a Mopane fáról kapta, amely a faj fő élőhelyének számít. Dél-Afrika mellett őshonosnak számít Namíbiában és Botswanában is.
Az állatok betakarítását általában november végén kezdik el, sokszor sütve, karácsonyi csemegeként eszik, mivel rendkívül ropogósra lehet sütni őket. Több helyen egytálételt csinálnak belőlük, hagymával, paradicsommal és chilivel sütik össze őket. Dél-Afrikában már nem olyan elterjedt a fogyasztásuk, mivel a helyiek sokáig csak kényszerűségből voltak kénytelenek ezt az ételt fogyasztani, viszont a rossz emlékek ellenére még mindig rengetegen szeretik a sült Mopanét.