Sok helyen elronthatod, de ha tanulsz a hibákból, akkor minden kudarc és zsákutca a siker felé vezető útra terel. Egy igazán sikeres startup könnyen módosít irányt, hiszen még nincs hatalmas szervezet, amely lomhán követi a piaci változásokat, nincsenek berögzült rutinok, amelyeket nehéz megváltoztatni. Az igazán sikeresek, mint a Google, a Youtube vagy a Facebook is azért lettek azok, mert kitalálói nem ragaszkodtak a kezdeti elképzelésekhez, rugalmasan tudtak változtatni a célokon, vagy az azokhoz vezető stratégián.

Kezdjük az alapoknál, és vizsgáljuk meg mit is lehet elrontani már az elején!

Jó ötlet, rossz ötlet?

Egy jó ötlet még nem alapozza meg a biztos sikert. Nem véletlen, hogy az ötletedre a legritkább esetben tudsz pénzt szerezni; az ötlet egy varázslatos szikra, amely pontosan ugyanúgy képes nagy dolgok alapjául szolgálni, mint ahogy a fiókban is végezheti.

Az sem egyértelmű, egy jó ötlet valójában mennyire lehet alapja egy későbbiekben üzletileg sikeres vállalkozásnak. Az viszont igen, hogy a rossz ötlet sosem lesz az. Az ötleteinket tehát meg kell vizsgálnunk abban a vonatkozásban, hogy elég jók-e egy startup elindításához. Ha úgy gondoljuk, hogy igen, akkor kutassunk egy kicsit a neten hasonló után. Ha nem találunk, az nem feltétlenül jelenti, hogy géniuszok vagyunk; elképzelhető, hogy ha rajtunk kívül senkinek sem jutott ez az eszébe, senkinek sem kell majd. Számos jó ötlet van a piacon, amely megvalósítása nem vezet semmilyen üzleti sikerhez. Ha ilyet szeretnénk, készüljünk arra, hogy a siker csak erkölcsi lesz. (Persze erre is szükség van, mert rengeteg tapasztalatot szerezhetünk általa.)

A napokban bosszankodtam, hogy a Y-Combinator vezetője, Paul Graham azzal példálózott, hogy "ha sikeres startupot szeretnél, döntsd el, hogy magyar–nepáli nyelvoktató programot írsz-e, avagy amerikai–kínait". (Innen üzenném Paulnak, hogy Körösi Csoma Sándort a mai napig szentként tisztelik egész Ázsiában az általa készített 1834. január 5-én kiadott tibeti–angol szótára miatt. A kevéssé ismert magyar startupper mintegy húsz nyelven beszélt, és úgy mellékesen a tibetológia megalapítójaként örökbecsűt alkotott.) Igen, döntsd el, de tudj róla, hogy nem minden ötletgazda lesz Zuckerberg, és ezzel sincs semmi baj.

A legjobb ötletek egyszerűek, és választ adnak valamilyen kérdésre, megoldást nyújtanak valamilyen problémára. Ne próbáljunk meg visszafelé gondolkozni, mert csúnya kudarchoz vezethet egy olyan ötlet, amely csak a mi problémánkon segít. Ha már vannak rá megoldások, akkor is érdemes elgondolkozni, hiszen ha túl sok már a piacon lévő szereplő, nagyon nehéz lesz igazán sikeresnek lenni.

Az én megoldásom jobb lesz

Ez a szemlélet különösen rossz felé vezet, hiszen a piacon levők hozzáértését megkérdőjelezve rohan a vesztébe az, aki a következő – jobb és használhatóbb – Facebookot tervezi. Volt szerencsém már sokszor olyanokkal vitatkozni, akik már tervezik egy ismert szolgáltatás jobb és szebb változatát. Egyikük sem lett híres. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem lehet valaminél jobbat csinálni, de valószínűleg nem véletlen, hogy a végtelen erőforrásokból dolgozó Google-t egyetlen hazai keresőfejlesztő sem tudta megszorítani. (Zárójelben jelezném, még az érdeklődésüket sem sikerült felkelteni, mert még az erre esélyesek is elhibáztak ezt-azt.)

Rettentő nagy tévedésekhez vezethet az is, ha elhisszük, hogy a siker küszöbén visszautasíthatjuk a nagy lehetőségeket. Egy ismert hazai – majdnem – sikertörténet versenyezni akart a már piacon levőkkel, s nem gondolta, hogy egyszerűbb lenne a kifejlesztett technológiát értékesíteni a nagyoknak. Mostanra a nagyok elmentek, a cég összedőlt, a technológia a fiókba került.

Elhihetjük magunkról, hogy mi vagyunk a legjobbak a világon, de persze számoljunk vele, hogy mindig lesznek olyanok, akik majd a nehezen megszerzett mítoszunkat, piaci pozíciónkat, felhasználóinkat szeretnék azzal meghódítani, hogy ők a jobbak. A verseny jó dolog, de bizonyos esetekben sokkal nagyobb üzlet beolvadni, felvásárlási célként megjelenni, mint szembe menni egy hatalmas, már jó ideje sikeres céggel.

Nincs az a pénz?

A startupok legnagyobb problémája a pénz. A gond általában inkább az, hogy az anyagi eszközökből kevés van, de láttam már olyat is, hogy rengeteg pénzből sem sikerült használhatót alkotni. A pénz egy eszköz a céljainkhoz, nem szabad célként tekinteni rá, mert csúnya csalódásokat okozhat a "miként lesz majd sok milliónk a startupunkból" kérdésre kapható válaszok némelyike. Ha a cél nem a projekt megvalósulása, akkor nem is érdemes a startup-világban működnünk. Itt ugyanis az igazi sikerhez nagyon rögös úton keresztül juthatunk el.

Első lépésként egyébként itt mindenki eredményeket vár tőlünk. A világ legjobbjainkkal kell versenyeznünk úgy, hogy versenytársaink többsége nem hazai támogatási feltételekkel kezdte. A hazai finanszírozás első lépéseként általában a saját pénzünket érdemes elégetni. Kaphatunk persze a családunktól vagy barátainktól, üzleti angyaloktól is valamennyit, de az tuti nem lesz elég szinte semmire.

Kereshetünk pályázatokat is, de azok többségét nem igazán a startup-világra tervezték, így vagy megcsináljuk a projektet a semmiből, vagy kockázatitőkést keresünk hozzá. Ez megint nehéz feladat, sokat kell érte talpalni, meg barátkozni. Talán a legkönnyebb megkeresni egy tanácsadót, aki ismer mindenkit, tudja, mik az elvárások, és vele besétálni a tőketársaságokhoz. Ezen az úton végül sok pénzhez juthatunk, kérdés csupán az, milyen áron.

Persze ez nem jelenti azt, hogy mindent azonnal oda kell adni az első kérőnek. Ez a szemlélet sajnos a befektetési kultúra hiányosságainak köszönhetően igen gyakorta gondot okoz a legjobb startupok esetében is. A Jeremie-alapok többsége sok pénzt ígér egy-egy szolgáltatásra, de nézzük meg, mit is vár el ezért. Érdemes az ajánlat részeit alaposan átböngészni, mert itt is hatalmas hibákat véthet a tapasztalatlan startupper.

Túl keveset kérve komolytalannak látszik majd projektünk, túlzó igényekkel fellépve pedig elriaszthatjuk a leendő tőkebefektetőt. Túl nagy százalékot, ügyvezetői pozíciót vagy menedzsmentcserét általában nem szokás elfogadni, de történt már ilyet a hazai viszonyok mellett. A befektetési tárgyalások alapjául szolgálnak egy jövőbeli együttműködésnek, amelyben egyáltalán nem mindegy, hogy milyen a menyasszony, s mivel kérő általában több is akad, érdemes alaposan végiggondolni, kivel és hogyan képzeljük el a jövőt.

Kell egy csapat…

A végére hagytam talán a legfontosabbat. Az amerikai startupok többsége három-négy alapítónál többet nem jegyez. Ez erős üzenet azoknak, akik a vállalkozást úgy képzelik el, hogy mindenkinek adunk százalékot az elején. A nullát nem nagyon érdemes osztogatni, ha viszont később komolyra fordulnak a dolgok, pontosan kell tudnunk, ki mennyivel részesül a közös sikerből.

Az alapítóknak le kell fektetni pontosan a részleteket, mert nem egy startup halálát okozta a hirtelen megjelent pénz romboló mellékhatása. A csapat legyen pontosan és jól definiált! Ne bízzuk a kommunikációt a barátnőnkre, és ne rajzolja a felhasználói felületet a legjobb barátunk, ha nem vérprofi ezen a területen! Ne vegyük be a csapatba azokat, akiknek nincs semmi dolguk az elején! Nem kell marketinges, hr-es, és raktáros sem, amíg nincs ügyfelünk. Ne pazaroljuk a forrásokat csak azért, mert megtehetjük!

Koncentráljunk arra is, hogy olyanokat vonjunk be az előkészületekbe, akik később nem viszik el a közös tudást, és nem a konkurenciánknál kamatoztatják a nálunk megszerzett tapasztalatokat.

A vásárló, a felhasználó a király

Bármilyen startupot is indítunk, tervezünk, sose felejtkezzünk el arról, hogy kinek is célozzuk. Az első és legfontosabb, hogy ki és miként fog a termékünkért, szolgáltatásunkért fizetni. Ez a működés alapja. Nem kell üzleti terv ahhoz, hogy tudjuk, honnan jön majd a bevétel. Ezen tudás nélkül viszont értelmetlen bármibe is belekezdeni.

A felhasználókat akkor tudjuk majd kiszolgálni, ha tudjuk az árakat, ismerjük a célpiacot. Ezt kitalálni viszont nem árt már a tervezési fázisban, mert ekkor pontos kutatásokat végezhetünk a piacon, hogy ki és hogyan is csinál hasonlót. Ne érjen bennünket meglepetésként, ha valami újat idegenkedve fogad a piac: a felhasználók többsége a megszokott megoldásokat kedveli. Ha a pénztárnál azt mondjuk, hogy kártyával vagy készpénzzel szeretnénk fizetni, mindenki érteni fogja, mit is szeretnénk, ha valami újjal kísérletezel, fogadd el, hogy értetlenül állnak majd a megoldásod előtt!

Nem biztos, hogy minden elfogadott formát el kell vetned, könnyen lehet, hogy érdemes bizonyos elemeket megtartani, és a bevett szokásokat, kulturális különbségeket tiszteletben tartani a megcélzott piacokon.

Ezek a szempontok egyértelműen a legfontosabb checklistának az elemei, s persze még egy csomó ki is maradt. A folytatásban szó lesz a kommunikáció és a marketing fontosságáról is, mert ezen a területen is akadnak a hazai startup-kultúrának olyan hiányosságai, amelyek megérnek egy misét. Hiszen ha azt szeretnéd, hogy várjanak az állomáson, nem árt megmondani ismerőseidnek, hogy mikor érkezel.

Tovább:
A Player legfrissebb cikkeihez
A Siker&Pénz rovat újdonságaihoz
A Startvonal-sorozat összes cikkéhez