Hogy mennyire kell elmebetegnek lenni ahhoz, hogy az elhelyezkedését tekintve nem túl előnyös, ráadásul egyébként festőinek sem tekinthető Encs községbe álmodja meg valaki az ország egyik legjobb éttermét, azt most ne taglaljuk. Megtettük már egy korábbi cikkünkben. Másik oldalról viszont lehetséges, hogy a tulajdonosok egyfajta zavarba ejtő magabiztossággal rendelkeznek. Hinnünk kellene nekik, tudják, mit csinálnak helytől és időtől függetlenül, ez az étterem bizony akár Máriabutykos-Alsón is lehetne, akkor is folyamatos telt házzal működne minden egyes nap. Az Anyukám mondta tulajdonosai nem őrültek, hanem vérprofik. Vagy inkább őrült zsenik.

Tesztelnünk kellett, miért is beszél mindenki az étteremről, miért lehet nehezen asztalt foglaltatni, és egyébként is, mi ez a fene nagy önbizalom? Encsen ilyet? Nooormális? Az. Nagyon is. Az étterem ugyanis megcsinálta a lehetetlent, fantasztikus minőséget nyújt egy teljesen furcsa helyszínen, olyan színvonalon, olyan odafigyeléssel, hogy az Budán is bárkinek becsületére válna, ráadásul az árak tekintetében egyáltalán nem szálltak el. Mint valami népmesében…

Az étterem bejárata ne tévesszen meg senkit, az "Anyukám mondta" felirat mellett ólálkodó butikok, üzletek nem az ételek színvonalát jelzik előre. A küszöböt átlépve mintha valami portálon jutnál át, odakint szürkeség, árusor, fehér boltok összeolvadt masszája, odabent viszont kedves, olaszos hangulat, szép berendezés, középen nagy kemencével. Ezt hívják családiasnak. A helység hatalmas, kezdünk is gyanakodni, nem átverés volt-e ez a „folyamatosan tele vagyunk” szöveg, hiszen itt egy hadsereg is kényelmesen elférne. Nem volt az. Később már kint várakoztak az emberek ülőhelyekért.

A családokkal csurig lévő asztalok láttán lehetett sejteni, itt bizony a családosok lesznek többségben, és nem csak a helyiek, bár ők is leugranak melegítőben egy-egy pizzáért, ami nem tőlünk, ámde biztos tesztelői tapasztalatból származó információk szerint az egyik legjobb az országban. Az ára ehhez képest mégsem horribilis, sőt, egy prosciuttóért mindössze 1340 Ft-ot kell kicsengetni, de egy átlagos pizza sem nagyon több 1690-nél. Persze vannak kivételek.

Az Anyukám mondta ötletesen oldotta meg az ételek méretének kérdését: az étlapon kis és nagy adag ételek is szerepelnek, de nem ugyanazon ételekből. Folyamatosan változó ajánlatokat is tartalmaz a menü, többnyire házias, de izgalmas kombinációkkal. Ilyen volt például a sütőtök krémleves burrata sajttal, amit csak akkor hagytunk volna ki, ha fegyvert fognak a fejünkhöz, vagy ha maga a végletekig kedves pincérsereg mondja azt, hogy tudnak jobbat. Mellé egy jól szituált csülkös bablevessel nem lőhettünk mellé, pláne hogy házi kolbász és rozmaringos tejföl is jár hozzá. A sütőtök krémleves valami mesteri, az édességét a szinte azonnal elomló, a tányér közepén fürdőző burrata remekül ellensúlyozza, a tetejét díszítő pirított tökmagok pedig felteszik a koronát erre az egyszerű csodára.

A bableves ugyan kis adag (azt is rendeltünk), de annyira tömény, annyira sűrű, hogy el sem bírjuk képzelni, mi férne még belénk egy nagy adag belapátolása után. A csülök omlós, a házikolbász tökéletes, nem is beszélve a tartalmas leves mellé az asztalunkra helyezett házi kenyérről, ami után nem csodálkoztunk a híresztelésen, miszerint a tulajdonosok hamarosan pékséget készülnek nyitni Encsen. Egyetlen baj van, hogy Budapest nem esik közel.

És hogy mekkora az a bizonyos kis adag, és mekkora a nagy? Maradjunk annyiban, hogy a nagy adag ételek közül akkor válasszunk, ha bármi belénk fér. A kis adagok közül egy gesztenyés házi nudlit vettünk magunkhoz gorgonzolával és pirított dióval, a nagy adagok közül pedig egy bárányburgerrel készültünk élet-halál harcot vívni, amibe némi joghurtos padlizsán és sült paprika is került.

Utóbbi egy emberes adagú, médiumra sütött fűszeres húspogácsát tartalmaz a hatalmas házi cipó közepén, mellé vinaigrette mártással finoman nyakon öntött rukkola jár kiadós mennyiségben. A hús omlós, szaftos, a házi cipó puha, a joghurtos padlizsán és a paprika finoman illeszkedik a képbe. Tökéletes darab. A nudli fura szerzet, hiszen önmagában édes, gesztenyés ízű, a gorgonzolás szósz azonban új irányt ad neki, elveszti édességét, és hatalmasat robban a szájban. Mestermunka.

A sok helyen egekig magasztalt házi szörpről még szó sem esett: málnaszörp turmixolt friss málnából, sűrűn, de csak annyira, hogy még mindig könnyen fogyasztható legyen szívószállal is. És akkor jött a kegyelemdöfés, amit bizonyos kultúrákban csak desszertnek hívnak. Panna cotta sós karamellel, valamint sajttorta golgotagyümölcs-szósszal és perui hamis borssal. A panna cottára szavak sincsenek. Az első kanálnál kicsordul egy könnycsepp, ilyen tökéletesség a világon nincsen. A sajttorta állagáról csak annyit, hogy a gravitáció hatására egyszerűen átszalad rajta a villa minden erőlködés nélkül, a hozzáadott gyümölcsszósz pedig brutális ízbombát varázsol ebből a költeményből.

Hogy mennénk-e újra? Nem csak hogy mennénk, már számoljuk vissza a napokat! Bármennyire is messze van Encs, mindenképpen érdemes megnézni, mit is tud az Anyukám mondta. Bármit választasz, nem nyúlhatsz mellé, csak időben foglalj asztalt, hogy biztosan belekóstolhass ebbe a tudományos fantasztikumba.

Tovább:
A legfrissebb cikkekhez
A rovat legújabb cikkeihez
"A tejnek lelke van" – Cserpes István-interjú