És nem, nem arról van szó, hogy sört kell vedelni időre, miközben a gyerekre bombatestű amazon vigyáz a sarokban, titokban feléd sandítva. Az Apaépítő úgy tud nagyon kellemes kikapcsolódássá válni szülőnek és gyereknek egyszerre, hogy semmilyen erőfeszítésedbe nem kerül.
Pedig apaként tudjuk jól, ha valamiből folyton több kéne, az bizony az idő. Az apaság egy 0-24 órás elfoglaltság, miközben ugyanebben az idősávban kell megfelelni férjként, lelki társként és családfenntartóként is egyszerre. Apának lenni ezért is szupermenőség és óriási felelőség, aminek csak egy része, hogy tartalmas programot kell szervezni a kölöknek. Ha túl vagy már az állatkert-cirkusz-cyberjump hármason, és nincs kedved egyedül Ninja Warrior-pályát eszkábálni a kertben, akkor jöhet jól az Apaépítő intézménye, amit apák találtak ki apáknak.
“Egy kapcsolat nem működik, hanem működtetni kell”
Ezt mesélte Nagygyörgy Miklós, akinek a fejében nagyjából egy éve született meg a gondolat, hogy az apás-gyerekes együttlét intézményesített formában is működhet. Ha az ember apaként rendezi be a mindennapi életét, szüksége van időnként arra, hogy a feleségével vagy barátaival is meglegyen a közösen eltöltött idő. Arra viszont ritkán teremtődik meg az alkalom, hogy apa és gyermeke lehessen együtt. Pedig erre is nagy szükség van, különösen akkor, ha több gyerek is van a családban, akik dekára mérik a rájuk kiosztott figyelmet. Miklós elmesélte az ötletet a Mito ügynökség alapítóinak, akikkel együtt aztán létrehozták az Apaépítő programot.
Hat-tizenkét éves srácok és lányok, és a hozzájuk tartozó szülőapák vagy nevelőapák közösen építenek lézerharcolásra alkalmas sáncot kimustrált talicskából, kartondobozokból és mindenből, ami egy raktár hátsó sarkában addig a jobblétre szenderülést várta. A csapat önfeledten harcol lézerfegyverrel a gonosz erők ellen, az esti vacsora utána pedig közösen indul a Mátrába egy éjszakai túrára, hogy együtt gyűjtsék be a hiányzó energiacellákat. Ha anyu látná, már rég meghalt volna a buli, mert biztosan nem maradna szó nélkül, amikor az egyik gyerek kezébe fűrész, a másikba meg festékszóró kerül. És biztos az is megérne néhány jó szót, amikor a srácok azon versenyeznek, melyikük tudja gyorsabban kiszabadítani a háta mögött össze-ragasztószalagozott kezét.
Pedig egyetlen gyerek sem kerül veszélybe, az esti beszélgetős etapban pedig nem az alap férfitémák kerülnek előtérbe, hanem a különböző praktikák például arról, hogy az okosfogkefével javíthatók a gyerek fogápolási szokásai,
de azt is megtudom, hogy az Örkény-egypercesek kiválóan működnek esti meseként.
De ugyanitt receptet kap az egyik apa, hogy teheti helyre a fájó derekát. És ez még csak az első Apaépítő zanzásított programja, amiből született még három.
Az Apaépítő hasznossága megkérdőjelezhetetlen: nincs más hasonló fórum, ahol a hétköznapokba belefáradt faterok ekkora büszkeséggel mesélhetnék el egymásnak, milyen volt az első büfi, vagy hogyan élte meg a nyolcéves gyerek az első szerelmet.
A szervezők minden energiájukat megmozgatták, hogy a legérdekesebb programokat hozzák létre, látszik, hogy jófej apák és ügyes csapatépítők lelkesedése mozgatja az egész programot.
Szerepel itt kincskeresés a Velencei-tó körül közös bicajozással, lovagok csatája a Fellegvárban, és klasszikusnak mondható mézeskalácssütés az ünnepekre. Szabály csak egy van: egy apa csak egy gyereket hozhat magával, persze a cél az lenne, hogy előbb-utóbb a család minden gyereke rátaláljon a kedvenc programjára.
Idén még két állomása lesz az Apaépítőknek, a jövő évi programok még alakulóban, de szinte biztosra vehetjük, hogy lesz Anyaépítő is.
Apák, figyelem, a november 24-25-i hétvégére még akad néhány hely, most kéne rá lecsapni! Csekkold az Apaépítők Facebook-oldalát erre ›››