Norilszk egy Szeged méretű orosz város az Arktiszon. Megemlíthetnénk vele kapcsolatban a Gulag-rendszer részeként három évtizeden át fennálló Norillag munkatábort, azt, hogy csak repülővel lehet megközelíteni, és azt is, hogy a városba külföldi állampolgárok csak engedéllyel léphetnek be. Nem túl bizalomgerjesztő, igaz?
Az észak-szibériai Norilszkot bátran nevezhetjük a világ egyik legélhetetlenebb városának. Szubarktikus éghajlata miatt 8-9 hónapon át hó borít mindent, mintegy 4 hónapon át kemény hóviharok tombolnak, és decembertől januárig mintegy hat héten át nem kell fel a nap. De amellett, hogy irtó hideg, a levegő minősége is borzalmas: a Föld egyik leggazdagabb nyersanyaglelőhelyéről beszélünk, amely dugig van bányákkal, és
egyes becslések szerint évente akár 4 millió tonna nikkelt, ólmot, arzént, szelént és cinket, valamint 2 millió tonna kén-dioxidot juttatnak a levegőbe.
Mindennek a következménye aztán az, hogy a porból és a finom szemcséjű radioaktív izotópokból álló szmog szinte állandó fojtásban tartja a várost. Norilszkban jóval magasabb az esély egyébként a vetélésre, a csecsemőkori morbiditásra, a rákra és a légúti betegségek kialakulására is, mint Oroszország egyéb pontjain, és évente mintegy harminc alkalommal savas eső zúdul a helyi lakosságra. A facsemeték sem maradnak életben ilyen szennyezett földben, a norilszkiak várható élettartama pedig 46 év körül mozog.
Az extrém szélsőséges éghajlatú, hóhivarokkal sújtott, enyhén lerobbant, szennyezett levegőjű ipari város úgy fest, mint Silent Hill orosz kiadása.
Viszont ez a régió adja a világ palládiumtermelésének a 38 százalékát, a platina- és nikkeltermelés 22 százalékát, így a régió értéke igencsak felértékelődött, amelynek következtében az orosz oligarchák között hatalmas verseny dúl az ásványkincsek feletti monopólium megszerzéséért.
A város fő munkaadója a Norilszk Nikkel, amely a világ 50 leggazdagabb cége között van, így pedig a helyiek a moszkvai átlagbérek háromszorosát is zsebre tehetik, akár 3-4 ezer eurót.
Nos, ez az egyik fő oka, hogy az eddig leírtak ellenére a városban még élnek emberek. És ha már ennyit beszéltünk az észak-szibériai Mordorról, akkor tekintsd meg a francia Christophe Jacrot Below Zero című fotósorozatát, akinek lehetősége volt néhány napot eltölteni az északi-sarkvidéki szellemvárosban.
Ez is érdekelhet:
A szibériai tél semmi máshoz nem fogható
Nagy igazság, jó lesz a tél hátralévő részére észben tartani.
