A szárazföldre szorulnak, ahol nincs számukra elegendő táplálék.
Az északi-sarkvidéki jégveszteség sokkal több energiára van szükségük az őshonos állatoknak, többek között a jegesmedvéknek és narváloknak.
Anthony Pagano, az amerikai San Diego Zoo Global és Terrie Williams, a Kaliforniai Egyetem Santa Cruz-i intézményének munkatársa a környezet változásainak hatását vizsgálta. Tanulmányuk a Journal of Experimental Biology című tudományos lapban jelent meg.
Pagano és Williams felmérték a narválok és a jegesmedvék mozgásának energiaigényét és arra jutottak, hogy a nagymértékű jégveszteség miatt 3-4-szer több energiát kell fordítaniuk helyváltoztatásra, kvázi vándorlásra.
Az állatok a folyamatos vándorlásból annyira kimerülnek, hogy már nem marad energiájuk arra, hogy vadásszanak vagy élelmet kutassanak. A jegesmedvét és a narvált így az éhenhalás veszélye fenyegeti. A melegedés hatására csökkenő jégmennyiség a szárazföldre űzi a jegesmedvéket, nem férnek hozzá a tengeri jéghez, így a táplálékuk fő forrásául szolgáló, kalóriában gazdag fókákhoz sem. Emiatt alacsonyabb kalóriájú táplálékra kell szorítkozniuk.
Egy jegesmedvének nagyjából 1,5 rénszarvast vagy 37 sarkvidéki szemlinget, vagy 74 sarki ludat, vagy 216 sarkilúdtojást, vagy 3 millió darab fekete varjúbogyót kellene elfogyasztania ahhoz, hogy ugyanakkora mennyiségű emészthető energiához jusson, mint amennyit egyetlen felnőtt gyűrűsfóka zsírjából kinyer
írja a kutatás.
A narválnak sem jobb a helyzete
A szakértők azt is vizsgálták, hogy a narválok, a "tengeri unikornisok" energiavesztesége milyen mértékben okozza ezen különleges cetek jég alá szorulását. Lassú tempójuk miatt ráadásul nyílt vízben gyakran esnek kardszárnyú delfinek áldozatául.
MTI; kiemelt kép: Getty Images
Ez is érdekelhet:
Óriási jéghegy szakadt le az Antarktiszról
A környéken tartózkodó kutatók jelentették.
Mozdítható és lakható acélkabin, amely nem töri meg a természet összhangját
Pedig nem szabad ítélni a külső alapján.
