Mivel a műanyag évszázadokig nem bomlik el, stabilabb élőhely, mint a természetes alapú.
Növényeket és állatokat, köztük tengeri rózsákat, apró rovarokat, puhatestűeket és rákokat találtak a Kalifornia partjaitól mintegy kétezer kilométerre úszó Nagy Csendes-óceáni Szemétfolt (Great Pacific Garbage Patch – GPGP) 90 százalékán. Egy részük partvidéki fajokhoz tartozik, melyek megszokott élőhelyüktől mérföldekre élnek, Kalifornia és Hawaii között félúton.
„A műanyag sokkal tartósabb, mint a korábban a nyílt óceánban előfordult természetes hulladék. Jóval állandóbb élőhelyet jelentenek ebben a régióban” – mondta Linsey Haram, a Smithsonian Kutatóközpont munkatársa. Az intézet az Ocean Voyages Institute elnevezésű környezetvédő szervezettel és a Hawaii Egyetem óceánkutatóival közreműködésben öt centiméteresnél nagyobb átmérőjű műanyagdarabokat vizsgáltak meg, melyeket a Csendes-óceán áramlásrendszereiből gyűjtöttek.
A tudósok attól tartanak, hogy az úszó műanyaghulladékon invazív fajok utazhatnak új területekre.
A világon legalább öt nagy, hulladékkal szennyezett óceáni örvény létezik. A tudósok által vizsgáltban (GPGP) van valószínűleg a legtöbb lebegő műanyag: becslések szerint
79 ezer tonna egy több mint 1,6 millió négyzetkilométeres területen.
Nagy része mikroműanyag, de vannak nagyobb darabok is, például halászhálók, bóják, sőt, a 2011-es japán cunami óta az áramlásrendszerben lebegő hajók.
Az eredményeikről a Nature Communications című tudományos lapban beszámoló kutatók eredetileg a pusztító szökőár utáni kutatásokhoz csatlakoztak. A természeti csapás nyomán több tonnányi szemét került a Csendes-óceánba, japán tengeri állatok fajainak százait találták élve az Észak-Amerika és a Hawaii-szigetek partjainál.
Ez is érdekelhet:
Hogy kerül annyi szemét az óceánokba? Ebből a videóból egy pillanat alatt megérted
Nyomasztó képkockák a karibi térségből.
(Forrás: BBC, MTI, fotó: Hagerty Ryan, USFWS/Pixnio)
