A szélsőséges többnejűség veszélyes.
Tizennégyezer déli elefántfókát (Mirounga leonina) tanulmányoztak a kutatók a Csendes-óceán délnyugati részén található Macquarie-szigeten. Megállapították, hogy míg a hímek és nőstények túlélési aránya a fiatal egyedek esetében nagyjából hasonló, a hímek túlélési esélye nyolcéves koruk után rohamosan csökken, és körülbelül ötven százalékra esik, míg a nőstények túlélési aránya nyolcvan százalék marad. De miért? A déli elefántfókák méretükben jelentősen különböznek egymástól:
a kifejlett hímek súlya közel ötszöröse lehet a kifejlett nőstényekének.
A méretbeli különbségek az állatok ivarérése során, jellemzően három- és hatéves kor között kezdenek megmutatkozni. Sophia Volzke, a Tasmániai Egyetem doktorandusza és a Royal Society Open Science című folyóiratban megjelent tanulmány vezető szerzője szerint a legnagyobb és legkövérebb hím fókák reprodukciós előnyt élveznek.
„Csak az óceánból tudnak táplálékhoz jutni. Amikor szaporodás céljából a szárazföldre jönnek, más hímekkel versenyeznek a nőstényekért. Szükségük van elraktározott zsírkészletekre a harchoz, és hogy képesek legyenek hetekig vagy hónapokig életben maradni a szárazföldön anélkül, hogy bármit is ennének.”
A fajra a szélsőséges többnejűség jellemző. Ez azt jelenti, hogy a legnagyobb és legdominánsabb hímek – az úgynevezett strandmesterek – szűk kasztja vezeti az ivarérett nőstények háremeit.
„Egyetlen jól megtermett strandmester akár száz nőstényből álló háremmel is rendelkezhet
– mondta Volzke. – Ha a háremek ekkorára nőnek, előfordulhat, hogy egy fiatalabb hímnek engedélyezik, hogy a strandmester segédje legyen.”
Volzke szerint a hímek mindössze négy százaléka válik strandmesterré. Ezeknek a fókáknak a bőgése messze hangzik, és legtöbbször elijeszti a többi hímet a partra szállástól.
Halálos súlyfelesleg
A kutatók úgy vélik, az ivarérett hímekre nehezedő versenykényszer arra készteti őket, hogy minél gyorsabban hízzanak. Ehhez azonban olyan tengeri területeken kell vadászniuk, ahol több ragadozó él, így viszont csökken a saját túlélési esélyük. A kifejlett fókahímek a sekélyebb vizekre összpontosítják táplálékszerzési erőfeszítéseiket, ám ezeket a táplálékban rendkívül gazdag helyeket más tengeri ragadozók, például kardszárnyú delfinek és cápák is látogatják.
Bár a hím fókák körülbelül hatéves koruktól ivarérettek, csak kilenc-tizenkét éves korukra válnak szociálisan elég versenyképessé a sikeres szaporodáshoz. A déli elefántfókák az év nagy részét a tengeren töltik, a hímek minden augusztusban partra szállnak a Macquarie-szigeten, hogy megpróbálják megalapozni dominanciájukat a part menti területek felett. A nőstények szeptemberben érkeznek, és csoportokba tömörülnek, a hímek pedig megpróbálják megvédeni ezeket a csoportokat.
(Forrás: The Guardian, MTI)
Ez is érdekelhet: