A Kálvin tér és az Irányi utca közötti szakasz az új főutca-projekt részeként Budapest mutogatnivaló ékkövévé fejlődött az elmúlt időben. Pattant idegzetű autósoktól mentesített, tiszta, egyetemisták és turisták által végigcsevegett sétálóövezetről beszélünk, aminek kisugárzására rímel az is, ahogyan unalmas derékszögek helyett játékos ívekbe hajlik a Kecskeméti utca - az egyetlen negatívum, amit felróhatunk neki, hogy el tudnánk még képzelni ide úgy hússzal több lombkoronát. Okkal gondolhatja az ember, hogy ha egy vállalkozás ezen a rokonszenves terepen megveti a lábát, elég könnyen sikerre ítélheti magát, úgyhogy ideje volt ennek személyesen is utánajárnunk.
Az első benyomásunk az volt, hogy jó lóra tettünk a Lila Körtével. Eleve kevés helyen üt meg felszolgáló ilyen közvetlen, de még nem tolakodó hangot, amin elmondja a kihozott kávé- illetve vaníliafagylalttal kért jegeskávé kapcsán (darabja 650 forint), hogy "ha összekevertük őket, akkor a másik a tied, ha nem, akkor meg nem." Majd ugyanezzel a mérsékelt lendülettel megtudtuk azt is, hogy alapból jár a tetejére tejszínhab, és csak azért kérdezik meg, hogy végül biztosan kerüljön-e rá, mert annyira rossz nézni, amikor valaki lelapátolja róla. Kár is volna érte, mert háziasan finom.

Míg ezzel hűtjük magunkat, körbepásztázunk, hogy megállapítsuk: a lilaság és a körteség több helyről is visszaköszön, mint amennyit az ember elsőre, kutyafuttában beazonosít. Az ülőalkalmatosságokba és a szomszédos fákra tekert ökölnyi lampionokba ugyanúgy belekerekedik a gyümölcs gömbölydedsége, ahogyan az emeletre is nagy műgonddal válogattak ki a “purple pear” (ez lett volna a hely eredeti neve) koncepciónak megfelelő képeket. Érdemes egyébként felmenni ide a galériára, ahol a három-négy főre szabott asztalok mögé én inkább könnyed munkadesszerteket, a velem érkező harmadik szem pedig potenciális randikat képzelt el - maradjunk abban, hogy multifunkcionális, de mindenekelőtt elegáns, és még wifi is van.

Ami pedig a kikért finomságokat illeti, szó nem érheti a pince elejét - egy szinttel lejjebb készül ugyanis minden, amit itt kaphatunk, mestereséges alapanyagok nélkül. Szóval a Macher 2.0 néven futó (720 forintos) tejcsokoládé mousse, marcipánkeksz, sacher piskóta-szelet a már nevében is lehengerlő málna raguval valóban hengerelt, sőt, még annál is hengergetősebb volt, mint amit a róla készült fotónk sugall. Kétszer. Tradicionális ellenpontozásként egy tiramisut (540 forint) töltöttünk le az étlapról, ami hetyke kis kallantyús tégelyben érkezett, gyümölccsel és fehér csokikarikákkal a tetején, viszont nem annyi kávéval, hogy beálljon tőle a gyerek - úgyhogy korhatárra való tekintet nélkül adagolhatjuk, mert ez is megéri a pénzét.

Természetesen fagylaltkelyhek és egyéb hívogató cukrászati remekek is kaphatók (a Pán Péter nevű performansz a maga pezsgős mandulapraliné mousse-ával lesz a következő célpont), a kevésbé édesszájúak pedig ropogósra sült paninik, crostinik és hideg szendvicsek közül válogathatnak.

Lila Körte Bp. V. ker. Kecskeméti utca 2.

Vannak egyéb remek helyek is, amiket teszteltünk: disznótoros és vietnami gyöngyszemek, kurd gyrosos, mexikói tacqueria, artisztikus környezetben működő kávézó, és egzotikus hangulatú hummuszbár, autentikus japán vendéglő, magyaros tejbár, tengeri halas büfé és házinénis hamburgeres csak itt, csak most, csak nektek!