A film

Bár messze nem a konyha a leggyakrabban körülszaglászott filmes helyszín, azért akad pár mozi, amely a főzést választotta központi témájául. A 2009-es Julie & Julia – Két nő, egy recept is ezt a tábort gyarapítja, bár messze nem tartozik a csoport legjobbjai közé. Ennek elsősorban az az oka, hogy a film két, szinte teljesen érdektelen élettörténetet mesél el. A forgatókönyv alapjául szolgáló regényt az a Julie Powell írta, aki egy év alatt több mint ötszáz receptet készített el példaképe, Julia Child receptkönyvéből, mivel a főzés jelentette számára az egyetlen biztos pontot szürke életében, ráadásul blogot is vezetett konyhai ténykedéséről, ami hamarosan nagy népszerűségre tett szert. A másik szál az amerikai háziasszonyokat főzni tanító Child életútját meséli el, aki meglepően magas, idegesítően affektál, de öröm nézni, milyen szenvedéllyel alkot a konyhában. Ahogy az imént is írtuk, a film túl hosszú ahhoz képest, hogy az említett szereplőkénél talán egy békásmegyeri könyvelőnő élete is izgalmasabb, szóval hamar feladjuk a reményt, hogy valami meglepő fordulat borzolja majd a kedélyeket, végül pedig annak is örülünk, ha kicsit odaég valamelyik fogás, mivel ezek tartoznak a legizgalmasabb pillanatok közé. Arra mindenesetre remek Nora Ephron rendezése, hogy megtanít minket az ízek szeretetére, és biztos meghozza a kedvünket egy kis mocorgáshoz a konyhában.

A jelenet

Mivel két szakácsnőről szól a film, ezért nem csoda, hogy egy rakás receptet készítenek el, nyilván ha kőművesekről szólna, végig falakat húznának benne, és igazából az sem lenne kevésbé izgalmas. Na, szóval bőségesen válogathattunk a fogások közül, de megkönnyítette a dolgunkat, hogy a boeuf bourguignon kiemelt jelentőséggel bír a történetben, mert egyrészt ez Child egyik legismertebb receptje a kicsontozott, összevarrt kacsa mellett, amivel nem szeretnénk senkit riogatni, másrészt Powell kisasszony is azt mondja, hogy mindig is ez volt a kedvence, mivel kellemes emlékek fűződnek ehhez a fogáshoz és készítése közben úgy érzi, mintha mellette lenne példaképe.

Recept

A boeuf bourguignon, vagyis burgundi marharagu elkészítése nem egyszerű menet, de ez is olyan kihívás, mint egy komolyabb sportteljesítmény: nehezebb véghez vinni, de ha sikerült, az elégedettség érzése is sokkal nagyobb. A hadműveletet kezdjük a boltban, ugyanis szükségünk lesz másfél kiló marhahúsra, tizenöt deka húsos szalonnára, ha nincs vörösbor, akkor az is mehet a kosárba fél kiló gombával egyetemben, a további hozzávalók pedig: vaj, paradicsompüré, babérlevél, kakukkfű, fokhagyma, liszt, bors, só, hagyma, répa, ecetes gyöngyhagyma és olivaolaj.

Első körben a bőrétől megszabadított szalonnát kockázzuk fel, és süssük meg, majd szedjük ki egy edénybe, és jöhet a nagyobb darabokra vágott, hártyájától megtisztított és szárazra törölgetett marhahús (ha nedves, nem sül át olyan szépen), amit ugyanebben az edényben süssünk át. Arra mindenképp vigyázzunk, hogy ne tegyük bele egyszerre az összes húst, kisebb adagokban süssük meg, mivel úgy pörkölődnek meg szépen. A húst is szedjük ki, és jöhet a hagyma, amit szokás szerint üvegesre pirítunk, a fokhagymát vagy ekkor dobjuk bele, hogy ne égjenek oda a vékony szeletkék, vagy nyomjunk bele pár gerezdet a raguba. Ezt követően jöhet a sárgarépa és a gomba, amit szintén alaposan süssünk át, Julia mindenképp a vajat javasolná alapnak. Ha kész van, egy-másfél kanál lisztet szórunk a végeredményhez, jöhet egy-két kanál sűrített paradicsom és két deci száraz vörösbor, majd ismét varázsoljuk elő a szalonnát és a húst, ami egy kis víz társaságában indulhat a zöldségek mellé - a kakukkfűre, borsra, sóra és babérlevélre is most lesz szükségünk. Most nincs is más dolgunk, mint kis lángon alaposan megfőzni, ez kábé két óra, félidőben a gyöngyhagymával is meglephetjük a többi hozzávalót. Persze sok trükk van, amivel még vagányabbá tehetjük a menüt, az egyik tipp, hogy víz helyett leszűrt húslevessel öntjük fel az alapot… az élvezetek halmozása ugye. Ha kész vagyunk, főtt krumplival tálaljuk az ínyencfogást és büszkén tűrjük a dicséreteket.