A hídpénz egy nagyszerű történelmi esemény felelevenítése, neki köszönhetően nem lenne hazug dugódíj és felesleges mászkálás.

Hídpénz – erről beszél mindenki, mert hogy vetődhet fel ilyen egyáltalán, holnap majd kapuadót kell fizetni, motoros kapuk után duplán, és tizedet, egy doboz sörből meg kell majd hagyni két kortyot az államnak, aki azt a köz érdekében a legmegfelelőbb módon használja majd fel.

Pedig a hídpénz a legmagasztosabb adónemek egyike: Széchenyi Lánchídján a hídpénznek köszönhetően vált egyenrangúvá nyomoronc jobbágy és pöffeszkedő nemes, mert a Duna fölött csak egyféle ember volt, az, aki fizetett hídpénzt. Akárcsak ma, akkor is volt ám hőbörgés, a nemességet a megelőző pár száz év hozzászoktatta az adómentességhez, ahogy mi is természetesnek vesszük, hogy a híd az csak úgy van, gyalogolhatunk, biciklizhetünk, szökdécselhetünk rajta ingyen naphosszat, ahogy kocsival sem kell pluszpénzt fizetni az üzemanyagon kívül, ha át akarunk menni egyik végéről a másikra.

Mi érdeke fűződik a nemzetgazdaságnak ahhoz, hogy a pestiek Budára menjenek, a budaiak meg Pestre? Ha bevezetik a hídpénzt, jó előre szólni fognak, lesz idő egy oldalra gyűjteni a családot, még akár lakást is lehet csereberélni, munkahelyet változtatni, aki meg nem akar foglalkozni az egésszel, az fizessen, az sincs ingyen, ha elutazik az ember mondjuk New Yorkba, senki nem csapkodja a Liszt Ferihegy check-in pultját, hogy az neki ingyen jár, hogy világot lásson.

Azt persze nem emlegetik ennyire, hogy hídpénz a dugódíj helyett lenne, ami már csak azért is értelmes volna, mert dugó már szinte nincs is így bő négyszáz forintos literenkénti benzinárnál, hidak viszont vannak, mindenképp kevésbé fájó és sokkal igazságosabb valami létező dolog után adózni.

Ha sikerülne elosztani nagyjából arányosan a két part között a lakosságot (megfelelő mértékű hídpénzzel minimálisra csökkenthető az átjárási szándék), neki lehetne állni a terv továbbgondolásának. Közúti felüljáró – minek? Felautózni, aztán pár méter után meg legurulni? Akkor épültek, amikor még ész nélkül autóztak ide-oda az emberek, de ez szerencsére már a bűnös múlt része. A felüljárók alatt másik út vagy vonatsín szokott lenni, nem betonfal, hogy ne lehetne áthatolni rajta, ha az ember nagyon akar, ha valakinek meg az a hobbija, hogy a kocsijából néz be a harmadik emelet ablakán, az áldozzon már némi pénzt a furcsa szokására.

Gyalogos-felüljáró, ingyen? És mégis miért? Melyik lakóövezet az, amelyet csak azon keresztül lehet megközelíteni? Nincs ilyen, és ahogy mondjuk egy lőtéren sem vágunk át légvonalban, mert az egyszerűbb, hanem szépen nézünk egy másik útvonalat, a gyalogos felüljáró helyett is lehet másik útvonalat találni, ha valaki a megoldást keresi, nem a problémát.

Ha muszáj egyáltalán annyit mászkálni. De nem az: ahogy rájövünk majd, hogy a Duna túlpartjára se kell átmenni állandóan, fokozatosan megértjük, hogy a felüljáró másik felén sincs jobb élet, a kerületben is megvan minden, ami az életben maradáshoz szükséges (közért, orvosi rendelő, kábeltévé), ha pedig kevesebb időt töltünk utazással, több marad a családra. És ez mind a hídpénznek köszönhető: nem véletlenül nevezzük Széchenyit a legnagyobb magyarnak, és emlegetjük ma is, ahogy a jelenlegi városvezetést is fogjuk még sokáig, ha sikerül jogszabályba foglalni az egyelőre csak lehetőségként felmerült adót.

Fizessenek több adót az autósok!

Támogatott és ajánlott tartalmaink

Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?

Vajon ki a nap csaja Lady Gaga születésnapján?

Nézd meg az anyját, vedd el a lányát? Gracie édesanyja Penthouse-modell volt…

További cikkeink a témában
Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?
Hirdetés