A dohányzás rossz. Nem vitatkozunk, nem védekezünk, nem ellenkezünk. Káros, büdös, rengetegen dobálnak csikkeket, roncsolja a szervezetet – annak is rossz, aki csinálja, annak is, aki mellette van.

De.

A De pedig az, hogy miért kell minden cigisdobozra ezt az eddigieknél fényévekkel undorítóbb vizuális üzenetet rátenni? Mert igen, az utóbbi években rengeteg ártazegészségnek felirat volt, meg szimbolikusabb, finomabb ábrák a rossz dolgokról, de az utóbbi hónapokban elképesztően undorítóan explicit jelleget kapott.

Ilyeneket:

Meg ilyet is:

És a tetőpont nálunk:

Amit nem értünk ebben, vagyis, ami inkább iszonyatosan elszomorít minket ezekben a minden dohányos arcába beletolt gusztustalanságokban, az az ok. Mert egy rettenetesen rossz hozzáállás manifesztációja ez. Olyan hozzáállásé, melyben elrettentéssel akarunk valamilyen pozitív változást okozni. Ha nem hozol haza jó jegyeket, el leszel verve. Nézd, itt egy fotó kisfiam, ilyen kék-lilára! Úgyhogy tanulj jól szépen! Ettől ki tanulna jól? Beáll a rettegés, a stressz, a teljesítménykényszer – és sikertelenség esetén a félelemmel vegyes önutálat. Ugyanez a mechanizmus működik ezekkel a gusztustalan fotókkal is: Nézd, ha dohányzol, ilyen undorító vagy! És ilyen undorítóan ártasz a környezetednek is! Alávaló senki vagy, aki semmire se jó és mindenkinek csak kárt okoz, beleértve saját magát! És most a legteljesebb és legőszintébb kíváncsisággal kérdezném:

Leszokott már valaki ezek miatt?

Személy szerint senkiről sem tudok, aki emiatt tette volna le, de a mechanizmus, amit elindít, rémes. Ugyanúgy rágyújtasz, csak hozzá még kapod ezt a vizuális gyomorforgatást. Nem figyelünk rá annyira, de akkor is, passzívan elkap a reménytelenség-gépszíj, jön a nonverbális üzenet, hogy minden egyes rágyújtott cigivel még szarabb ember leszel, mert ilyen undorító lesz a mindened, még a lábujjad is elrohad, a gyereked cumiját is felváltja egy Marlboro. Az emberek nem bűntudatból és önutálatból szoktak megjavulni. Ezek általában csak a lefele vezető utat kövezik ki, mélyebbre és mélyebbre ássák a már létező rosszat.

És hamár hasonlatok: sok minden érheti a dohányzást, de az nem, hogy módosítaná a viselkedést és a tudatot. Ellentétben a rajongás piedesztálján tündöklő alkohollal. Melynek túlzásba vitt fogyasztásáról és hatásairól ódákat lehetne zengeni. Vajon a szeszes italokon miért nincs a fél címkét beterítő ábra mondjuk egy megvert feleségről, miszerint a túlzott italfogyasztás agresszióhoz vezethet? Vagy egy orbitálisra duzzadt májról? Ittas kötekedésről? Piás terhesség miatti fogyatékos gyerekről? Egy hajléktalanról az aluljáróban, aki a társadalom perifériájára kerülve fetreng kannásboros-kupakoskiflis szeszmámorban? Társadalmilag bizonyos szempontból – és környezeti hatásait tekintve is – jóval veszélyesebb tud lenni az alkoholfogyasztás, mit a cigarettázás. És érdekes módon a hatos betűméretben szedett „fogyassza mértékkel” feliratnál több sehol sem figyelmeztet a túlzásba vitt ivás káros következményeire. A cigi lett a legfőbb ellenség, ami mindennél rosszabb. Ha csinálod, nincs menekvés, megölöd magad és mindenkit a környezetedben.

Nem azt akarjuk mondani, hogy ezentúl legyen undorító antialkohol-kampány is. Egyáltalán nem. Csak viszonyításképp szemléltettük ezt a hazánkban is igen nagy problémaforrást okozó terméket, ami a cigivel ellentétben semmilyen negatív címkejelzéstől nem szenved.

Hanem azt akarjuk mondani, hogy nem így kell nevelni. Nem így kell pozitív változásokat elindítani. Nevelni dicsérettel és motivációval érdemes. Például milyen lenne, ha ezeken a cigisdobozokon meg dohányzacskókon olyan képek lennének, hogy valakinek fehérebbek lettek leszokás után a fogai? Vagy valaki nyaralni megy, mert egy év leszokás után annyit tett félre? Vagy már nem liheg felfelé a lépcsőn, hanem könnyedén végig tudja tolni, mióta nem dohányzik? Nem lenne sokkal pozitívabb, esztétikusabb és sokkal inkább leszokásra serkentő az ilyenfajta üzenet? Hogy példánál maradjunk, a gyerek a verésből, fenyegetésből félelmet és önutálatot tanul; azt, hogy semmire sem jó. Ellenben ha azt kapná, hogy ebben meg abban nagyon jó és csak így tovább, megdicsérni a kis sikereit, utat mutatni, hogy merre mehet a tehetségével és miben lenne nagyszerű, ha valamit nem csinálna, talán több táptalaja lenne a motivációjának.

Bűntudatból kevés vár épül. Motivációból sem lesz szükségszerűen hatalmas siker, de a hozzáállás már ezerszer jobb és pozitívabb. De ez csak a mi véleményünk. Ti mit gondoltok?