A Cultivo ugyanis nem csupán egy havi rendszerességű workshop. Fiatalokról, fiataloktól, fiataloknak akar szólni, de nem úgy, ahogyan sok más hasonló program. Hatalmas baráti társaság dolgozik ezen a projekten, hipszter, freelancer, kreatív arcok, akik nem elég, hogy nagy neveket ültetnek egy asztalhoz, és a sikerük titkáról kérdezgetik őket, hanem interaktivitást, kapcsolatteremtési lehetőséget, és nem utolsó sorban bulit kínálnak a résztvevőknek. Ráadásul tudják: ezek legalkalmasabb helyszíne kivétel nélkül a bárpult.

A Cultivo azoknak szól, akik sikeresek, elismertek és ismertek akarnak lenni, akik meg akarják találni magukat – akár a legmenőbb szakmák valamelyikében. A szórakoztatóipar, befutott startupok és reklámügynökség ismert arcai szólaltak meg eddig az eseményeken, úgy mint Karányi Dani, Gerendai Károly vagy Cserpes István.

„Olyan sikeres embereket állítunk ki, akik dolgoztak azért, hogy elérjék céljukat, és már fiatalon révbe értek” – mondja Baji Betti, aki maga is marketingszakmában keresi a helyét. Ez már önmagában elég lehetne ahhoz, hogy a kezdés előtt másfél órával százméteres sor álljon a Trafiq bejárata előtt, de vannak meglepetések is. Legutóbb például a New Yorkból streamen bejelentkező, itthon is méltán híres Papp Ákos és Szloboda Laci ügynökségisek.

A szerda estéken tehát nagy a tömeg, aki ülni, sőt látni és hallani is akar, annak nem elég időben érkeznie, szerencsére is szüksége lesz. (Persze a háttérben, egy fröccsel a kézben végigállni az egyórás eseményt sem rossz dolog – olyan ez az egész, mint maga az élet.) A szervezők azonban nemcsak a látogatók, hanem az előadni vágyók közül is hr-es módjára válogathatnak. Bettiékért ezen felül már a szórakozóhelyek is kapkodnak, sőt a vidéki egyetemek is szívesen látnák őket. Nem a rendezvényeiket, hanem őket! „Azt a kutyafáját!” – kapnak észbe, amikor saját túlórájuk végén átgondolják, mit is értek el néhány hónap alatt. A Cultivo tehát önmagában is jó példa a karrierorientáltak előtt.

Külföldön sincs kolbászból

Mégsem bízzák el magukat: egy évre előre pontos terveik, sőt B és C verzióik vannak katasztrófák esetére. Kérdőívet készítenek, közvéleményt kutatnak, javaslatokat várnak. Minden alkalomra valami újat, egyre több külföldi vonalat terveznek. Egy kicsit mindig többet akarnak adni, a takeaway mint lehetőség. Profizmus.

Mindezzel ugyanakkor nem nyugatra akarják küldeni a tehetségeket, éppen ellenkezőleg: arra utalnak, hogy Magyarországon is rengeteg a lehetőség. „Én is voltam kint külföldön, nagy tervekkel, de aztán rá kellett jönnöm, hogy semmivel sem egyszerűbb ott sem” – vallja be Betti, aki szerint itt is, ott is oda kell tennie magát annak, akik el akar érni valamit. „Szerencse is kell, de anélkül a teljesítményen múlik minden.”

A srácok szerint a siker ma már nem azt jelenti, mint tíz évvel ezelőtt. Az önmegvalósítás előtérbe került, és kemény munkával, az energiák koncentrálásával bárki elérheti, akár egy apró jó ötlettel is. Plusz szerintük ma már divat kilógni a sorból, kimozdulni és érdeklődni az otthoni facebookozás helyett. Hiszen ők is csak ennyivel indultak: barátokat hívtak maguk köré, aztán az ő barátaik is jöttek, most meg rengeteg ismeretlen arc tolong körülöttük. Mindenki segít nekik, így szinte nincs is szükségük már másra, legfeljebb időre. „Idő, az mindenkinek több kell.” Például a túlórára. Az energiát pedig az eredményekből merítik, a rendezvényeiken létrejövő kapcsolatokból, az ott megkötött üzletekből, amelyeknek egy kicsit ők is bábái.

Az ő sikerük titka, ahogy én látom, az alázat. Ahogy ők látják: rengeteg energia. „Ez a szerelemgyerekünk, és a Cultivóval való foglalkozást nem tekintjük munkának.” Ez meg a határtalan elkötelezettség. Talán tényleg csak ennyivel jobbak.