Az ír gasztronómia egyike azon keveseknek, amelynek az ehető részénél sokkal fontosabb az iható része. Nem akarjuk nagyon alábecsülni a corned beefet, a sheperd’s pie-t meg a boxtyt, de nem véletlen, hogy senki sem tudja, mik ezek. Ellenben, ha azt halljuk, hogy Irish whiskey, mindenki agyában felgyullad egy 1000 wattos izzó, és földöntúli fénybe borít mindent.
A smaragd sziget – ez lenne Írország – lakói az évszázadok során a borostyánszínű szesz mestereivé váltak, és a skótok, amerikaiak és japánok mellett a whiskey felkent papjainak számítanak. Az ír whiskey nevű ital, eszmerendszer, világlátás egyik tartóoszlopa a Jameson Irish Whiskey, amelyet 236 éve, 1780-ban alapítottak Dublinban.
Csak, hogy elhelyezzük ezt a dátumot: abban az évben, amikor John Jameson megalapította a róla elnevezett márkát, Bécsben trónra lépett II. József, aki a Habsburg birodalom mellett magyar és cseh király is lett. Az Amerikai Egyesült Államok négy éves volt. A Habsburg-ház hatalma már száz éve a múlté, már az Osztrák-Magyar Monarchia is régen elenyészett, de a Jameson lepárlómesterei még mindig serényen dolgoznak.
Az alapítóatya
Komoly paradoxon, és bizonyára sok skót kocsmában hencegnek azzal, hogy John Jameson, a legnevesebb ír whiskeygyártó alapítója skót volt. Középkorú férfiként érkezett meg Dublinba, a világ whiskeyfővárosába, házassága révén érdekeltségi körébe került a Bow Street Lepárló, itt kezdték meg a whiskeyjük gyártását. Akár skót, akár nem, az gyorsan kiderült, hogy a férfi a whiskeykészítés Steve Jobsa volt, ugyanis pár év alatt az évi 30 ezer gallonos termelést egy millióra tornázta fel. 1805-re a vállalata a világ legnagyobb whiskeygyártójává vált.
Több mint két évszázaddal az alapítás után mesze ők a legsikeresebb ír cég, a siker és a számok mellett azonban sokkal fontosabbak, hogy amikor az ember a kezébe veszi egy több mint két évszázados tapasztalattal bíró whiskeykészítő cég italát, akkor nem csak egy pohár égetett szeszt tölt magába, hanem cseppfolyósított, lepárolt, esszenciává tömörített hagyományt és bölcsességet.
Ami megkülönbözteti az írek whiskeyjét a skótot whiskyjétől, az nem csak a plusz „e” betű, hanem egy halom eltérés a gyártási eljárás során. Az írek háromszor desztillálnak, a skótok csak kétszer, az írek a rozs, zab és búza mellett nem malátázott árpát használnak, és nem tőzegtűzön szárítják az árpamalátát, mint a skótok, ráadásul az érlelési idő házasítások során az íreknél sokkal rövidebb.
Napjainkban a Jameson már Corkban készíti az italait, az eredeti dublini gyárukat kinőtték, és átalakították látogatóközponttá, éppen mint a szintén dublini, szintén világmárka Guinness.
Évente közel 56 millió palackot értékesítenek, de ezek mellett a hihetetlen számok mellett is képesek megőrizni azt a szellemiséget, és értékközpontú gondolkodást, ami anno naggyá tette őket. Mit lehet erre mondani? Csak azt, amit az írek szoktak, amikor megemelik a whiskeyvel teli poharaikat: egészségedre, az az slainthe!
