A koreai Houdini

Ahogy a közhellyé vált mondás tartja, ahol a fejedet át tudod préselni, ott az egész tested is átfér. Ez a népi bölcsesség lebeghetett a koreai Csoj Gap-bok szeme előtt is, aki egy mindössze 15 centiméter magas és 45 centiméter széles nyíláson keresztül indult el a szabad világ felé.

A férfit ötvenéves korában betörés miatt ítélték el, de korábban már ilyen-olyan kihágások miatt összesen 23 évet töltött börtönben. Ennyi idő bőven elég volt számára, hogy megtanuljon jógázni, más kérdés, hogy senki nem tudta, ezt a képességét egy szökésnél fogja majd hasznosítani. Aztán 2012 szeptemberében eljött a nap, amikor úgy döntött, lelép a börtönből. Először kenőcsöt kért a börtönőröktől, majd megvárta, amíg az őrzői nyugovóra térnek és akcióba lépett. Az apró ételkiadó nyíláson 34 másodperc alatt átpréselte magát, utána már csak egy ablak állt az útjában, ami értelemszerűen nem okozott gondot számára.

A mindössze 162 centi magas koreai Houdini elmondása szerint azért szökött meg, hogy bebizonyítsa ártatlanságát, ám hat nap múlva ismét kattant a kezén a bilincs, miután egy háztetőn héderezve lecsaptak rá a rendőrök. Csoj nem sokáig élvezhette a szabad életet, és a koreai hatóságok tettek róla, hogy legközelebb ne próbálkozzon ilyen manőverrel: egy olyan cellába zárták, amelynek csak 11 centi magas az élelmiszerbeadó nyílása. 

Egy notórius menekülő

A XVIII. század Angliájának hírhedt szökőművésze volt Jack Sheppard. Azt is mondhatnánk, hogy egyszerre volt korának Robin Hoodja és Ambrus Attilája, a szökései után tartott tárgyalásaira tömegek jártak, és mindig arra vártak, hogy Sheppard ott is elkápráztassa őket valamivel. Például a filmekben igen népszerű összekötözött lepedőkkel kivitelezett szökés is az ő találmánya.

Először 1724-ben alkalmazta, amikor a saját testvére adta fel őt egy lopás miatt és már az akasztás veszélye is fenyegette. Sheppard mindösszesen három órát töltött St. Giles börtönében, majd a famennyezetet áttörve a tetőről lepedők segítségével ereszkedett le, és a zajos szökés miatt összegyűlt rabtömegben, a tetőre összpontosító őrök figyelmét elterelve meglépett. Másodjára zsebtolvajlásért csukták le, és ekkor már feleségét, Lyont is mellé zárták. Nem meglepő, hogy párban is sikerült megszökniük, a lepedőket ugyanis ezúttal sem zárták el előlük, és a cella rácsai sem okoztak számukra gondot.

Harmadjára már kicsit nehezebb dolga volt Sheppardnak, akkor már a kezeit és a lábait is összebilincselték, illetve leláncolták, ám ő egy körömmel kinyitotta a bilincset, a láncok segítségével eltörte a kémény előtt lévő rácsot, majd az így megszerzett vasdarabbal ismét áttörte a mennyezetet. Összesen hat rácsos ajtón jutott át, és a szomszédos háztetőn keresztül tűnt el az éjszakában anélkül, hogy bárkinek is feltűnt volna. Végül csak utolérte a végzete: London lakosságának egyharmada előtt felakasztották a korábban elkövetett bűnei miatt. Népszerűségére és hírnevére jellemző, hogy sokan még a halálhírét sem hitték el, azt gondolták, az is csak egy szökési terv része.

Aki névjegykártyával szökött meg

Frank Abagnale munkásságát már részletesen taglaltuk Legendás szélhámosok című sorozatunk vonatkozó részében: neve a kriminológiában kevésbé jártas emberek számára is ismerős lehet, hiszen az ő életéből készült Leonardo DiCaprio főszereplésével a Kapj el, ha tudsz című film. A magát másodpilótának, gyermekorvosnak és ügyvédnek is kiadó, profi csekkhamisítóról azonban kevesen tudják, hogy egy alkalommal egészen elképesztő módon szökött meg a börtönből.

Abagnale-t a korábban elkövetett bűncselekményeiért az Egyesült Államokban 12 éves börtönbüntetésre ítélték, és 1971-ben egy Atlantában lévő intézetbe szállították. Ám a letartóztatási papírjai valahol útközben elkeveredtek, így Abagnale újfent játékba kezdhetett, és fedett börtönvizsgálónak adta ki magát. Már az első perctől kezdve különleges bánásmódot és sokkal jobb ellátást kapott, mint a többiek. A tanult, jó megjelenésű Abagnale nagyszerű színész volt, így a börtön dolgozói egy pillanatra sem gyanították a turpisságot. Csak egyetlen névjegykártyára volt szüksége a hihető alakításhoz, amit egy barátnője, Jean Sebring szerzett meg neki: egy korábbi FBI-os kihallgatás során szabadúszó újságírónak adta ki magát, aki a börtön viszontagságairól ír, így Abagnale hozzájutott egy börtönvizsgálói kártyához.

Végül Abagnale nem sokáig bírta a beépített felügyelő szerepét és egy sürgős, külső helyszínre tervezett találkozót kért egy nem létező FBI-ügynökkel (akit természetesen a Jean által becsempészett másik, valós névjegykártya által igazolni tudott) sikeresen meglépett. Mielőtt kisétált volna a börtönből, bevallotta az őröknek, hogy valóban fedett ügynök, és a börtön jól vizsgázott az FBI tesztje előtt, amire az őrök még meg is veregették egymás vállát – amikor leesett nekik az átverés, már nem voltak ennyire elégedettek. A szélhámos azonban nem sokáig lehetett szabadlábon, pár héttel később elfogták, és végül csak az FBI ajánlatát elfogadva, fizetés nélküli tanácsadóként dolgozva szabadulhatott a rácsok mögül.

A britek, akik mindent maguk készítettek el

1995-ben Andrew Rodger, Keith Rose és Matthew Williams úgy szöktek meg az angliai Parkhurst fegyintézetből, hogy készítettek egy 7,5 méteres acéllétrát. Persze ez önmagában még nem volt elég a szökéshez.

A három férfi a börtön lakatosműhelyében dolgozott, így korlátlan mennyiségben juthattak hozzá vashoz. Először egy fegyvert eszkábáltak lőszerekkel együtt, majd emlékezetből készítettek egy kulcsot, amely olyannyira jól sikerült, hogy a börtön összes ajtaját ki lehetett vele nyitni. Ezután már csak a megfelelő pillanatot kellett kivárniuk, és a konditerem hátsó ajtaján keresztül kislisszantak az egyik hátsó udvarra. A belső kerítésen lyukat vágtak, majd átmásztak a külső börtönfalon a korábban összetákolt létra segítségével és megléptek.

Pechjükre ők sem sokáig jutottak a szökéssel, mivel négynapi bujkálás után elkapta őket a rendőrség. A további tervükben egyébként egy repülőgép ellopása is szerepelt, amihez pilótájuk is volt. Kicsit csodálkozunk, hogy eszükbe sem jutott inkább építeni maguknak valamit, amivel repülhetnek.

Véresebb, mint a Becstelen brigantyk

A korábbi szökések nem tartalmaztak sok vért és erőszakot, ez tulajdonképpen a stílusos meglépés egyik alapismérve, kevesebb zajjal és feltűnéssel megszökni sokkal nagyobb művészet, mint pusztán az erőszakhoz folyamodni. Ám néha nincs más választás. Például ha az ember egy náci koncentrációs táborból akar kiszabadulni.

A sobibori haláltáborban a leírások szerint 1942 és 1943 között összesen 250 ezer embert öltek meg. Ez a sors várt volna Leon Feldhelderre és az egykori szovjet főhadnagyra, a hadifogolyként Sobiborba szállított Alekszandr Pecserszkijre is. Tudták, hogy ha egyenként próbálnak zendülést csinálni, akkor mindenki meg fog bűnhődni érte, ezért azt tervelték ki, hogy az összes fogvatartott együtt, egy időben indítson támadást. Úgy vélték, a nácik nem tudják megtorolni a szökési kísérletet, ha nincsenek életben.

A sobibori táborban ugyan rengeteg SS-tiszt dolgozott, de a rabok őrzését helyi, elsősorban ukrán és lengyel katonák látták el. Evidens, hogy a közöttük fennálló politikai helyzet (Németország agresszív térfoglalása) miatt könnyebb volt lázadást szítani. A rabok a börtönmunka során felügyelet mellett késeket, puskákat készítettek maguknak, abban a szörnyű tudatban, hogy ha véletlen lebuknak, mindannyiuknak végük. Mivel a foglyok tudták a tisztek beosztását, amikor véletlen látogatóba érkezett egy fejes, az adott részlegen mindenki éppen ruhákat vagy szerszámokat gyártott.

Végül elérkezett az összehangolt lázadás napja, és 1943. október 14-én minden a terv szerint alakult: az összes náci tisztet megölték. A hatszáz fogolyból háromszázan megszöktek, közülük százat ugyan újra elfogtak, de hetven rab végül túlélte a háborút, többen, mint bármelyik másik haláltáborból megszökve.

(Fotó: Europress/Getty)