A Rjanggang Hotelt 1989-ben építették meg, és Észak-Korea első luxusszállodájának szánták. 330 szoba van benne, mintegy 33 ezer négyzetméteren fekszik, valamint étterem, könyvtár, biliárdszalon és üzlet is tartozik hozzá.
Nemrég felújításon esett át, valamint a nagyon ritka hatcsillagos minősítést is megkapta – hogy kitől, az jó kérdés. Mivel szörnyen kíváncsiak voltunk arra, hogy mit kínál a szálloda, szétnézünk Tripadvisoron, hogy megismerjük az itt megszállt vendégek élményeit, történeteit, de először is lássuk, mit kínál egy hatcsillagos hotel.
Hatcsillagos hotelek – ahol minden a vendég körül forog
Hatcsillagos szállodáról nem hiába hallunk ritkán: csak azok a hotelek kapják meg ezt a nagyon rangos minősítést, amelyek teljesítenek nagyjából szigorú 1700 feltételt, és itt nemcsak a prémium szintű kiszolgálásról és a lakosztályba csempészett magaséletről van szó, hanem a vendégek kulturális és érzelmi lenyűgözéséről is.
A kritériumok között szerepel például az, hogy az alkalmazottak száma nem lehet kevesebb a vendégekénél, de kiemelt helyen szerepelnek a vendég igényeihez szabott szolgáltatások, a kisrégióra jellemző légkör autentikus visszaadása, a különleges építészeti megoldások, és így tovább. Egy ilyen hotel elméletileg a legsárkányabb vendéget is megszelídíti, mondhatni mindenkinek tökéletesen megfelel. Nos, az észak-koreai változat kicsit másképp fest.
„A nyugati börtönök barátságosabbak”
A Tripadvisor rendszere szerint 8 hotel található az észak-koreai főváros környezetében, ezek között a legrosszabb értékelést (2,5 az 5-ből) a rezsim kirakatszállodája kapta, lássuk most a legérdekesebbeket közülük.
„Munkaügyben voltam itt, de soha többé nem jövök. A személyzet nagyon nyers volt velem, és megpróbálták nekem népszerűsíteni a kis kövér uralkodójukat, amikor pedig nem kértem belőle, megfenyegettek, hogy letartóztatnak. Az étel egyébként középszerű és ízetlen volt, pont, mint a szobák díszítése. Nagyon drága árak rossz minőségű italokért, és a dolgok, amiket az ágyamon UV-fény alatt láttam... Ne ajánld ezt a szállodát senkinek, ez nem hat-, hanem kétcsillagos.”
Továbbá árnyalja a képet az értékelés címe is (Awful Hotel that's has Rat problem) amely szerint patkánygondok vannak a hotelben, és valószínűleg a brit vendég nem úgy értette ezt, mint Frank Costello.
„Ősi szőnyegek és bútorok, szivárgó csapok a fürdőben, a légkondi nem működött, és állítólag megengedték egy órára a forró vizet éjszaka és reggel is, de egyikünk se fogta ki. A hotelben felszolgált vacsora rendkívül gyenge volt. Összességében a személyzet nagyon barátságos volt, és a szálloda az észak-koreai turnénak az epikus része lett.”
„A folyosón végigmenni külön élmény, főleg sötétedés után. Horrorfilmbe illő, szinte látod magad előtt, ahogyan a Kim Dzsongun-sérós szellemek megjelennek előtted.”
„Nemrég felújított szálloda. Már másodjára tartózkodom itt, szerintem felveszi a versenyt Phenjan többi szállodával is. A reggeli azonban csalódás volt.”
„Klasszikus szovjet stílusú szálloda. Szétszórt, gyenge megvilágítású, kemény ágyak, nyomorúságos ételek, és csak néha van meleg víz – és ezek még a pozitívumok!”
„Ez a szálloda sokkoló, a szobám annyira rossz volt, hogy azt hihetted volna, én építettem ilyennek. Az elektronikus berendezések borzalmasak voltak, amikor a vécét lehúztam, a lábamat mosta a víz, az ágyak pedig annyira kemények, hogy a padlók is kényelmesebbek náluk. Megpróbálok valami pozitívat mondani a hotelről, de nem tudok.”
„Piszkos, hideg és szörnyű. A nyugati börtönök barátságosabbak. Borzalmas. És annyi agymosás. Tényleg utáltam ezt a szállodát.”
Egyébként – csak hogy felfrissítsük az emberek emlékezetét – a távol-keleti országban a lakosság jelentős része mélyszegénységben és információs elszigeteltségben él, az alapvető emberi jogokat nem tartják tiszteletben, mintegy féltucatnyi kényszermunkatáborban nagyjából 200 ezer polgár sínylődik, és az utóbbi szűk harminc évben pedig 2 millióan haltak éhen. De az országimázsra adni kell, a külföldre exportált propaganda része az is, hogy egy állítólag hatcsillagos szálloda is található a fővárosban.
„November közepén érkeztünk meg, kint -2 Celsius-fokos hideg volt, a hotelben pedig nem volt sokkal melegebb – talán 8 fokkal –, a szobánkban nem volt fűtés, sem meleg víz. A második nap után már kezdtem megszokni, és humorosan felfogni az egészet. Így a barátaimmal már csak nevettünk azon, ha nem volt fűtés, és reggeli közben a leheletünket figyeltük. A bútorok valószínűleg 1989-ből valók, amikor a szállodát építették, és olyan súlyosak lehetnek, hogy jó, ha nem esik szét alatta az egész.”
Az inkább egy tapasztalat, mint egy hotel stílusú mondatok több helyen is visszaköszönnek, bár azt tegyük hozzá, hogy volt, akinek bejövős volt a buli. Ők főként a személyzetet dicsérték, az olcsó szuveníreket, a külföldi tévécsatornákat, meg valószínűleg nem télen mentek, és a meleg vizet is elkapták akkor, amikor elvileg megengedték. Volt, aki sokkal kevésbé írt konkrétumokat, inkább az impresszióira hagyatkozott:
„Első pillantásra lerí róla, hogy mennyire régi és elavult. Mondom ezt úgy, hogy egy hatcsillagos hotelről beszélünk. De elmondhatom neked, hogy nem az. Ez a szálloda annyira rossz, amennyire csak lehet. Azt sem engedném, hogy a háziállatom itt maradjon. Ennél az is jobb, ha egy sátort hozol magaddal, és tábort versz a környéken.”
Nekünk valahogy nem hozta meg a kedvünket az utazáshoz, bár ki tudja, aki hamisítatlan észak-koreai élménycsomagra vágyik – annak minden borzadályával és ocsmány propagandájával együtt –, annak állítólag ezen is át kell esnie egyszer.
Ez is érdekelhet: