Nem te vagy az egyetlen, aki úgy érzi, hogy a napoknak legalább 30 órából kéne állniuk ahhoz, hogy legyen egy kis szabadideje magára. De vajon mit tehetnénk annak érdekében, hogy ez a szitu megváltozzon?
Egy New York-i pszichológus, Adam Alter arra jutott, hogy tényleg sokkal kevesebb szabadidőnk van, mint mondjuk 10 évvel ezelőtt. Legalábbis így érezhetjük, erről pedig egy szemléletes ábrázolást is készített.
A kékkel jelölt sávok jelzik az alvással, munkával és közlekedéssel töltött időt, valamint az alap létfenntartásunkhoz szükséges dolgokat, mint például az evésre szánt idő. Jól látható, hogy ez nem változott semmit a 10 évvel ezelőttihez képest.
Ellenben a különböző képernyők bámulásával eltöltött idő jócskán megnövekedett az elmúlt években, ezt jelölték az ábrán pirossal. Emiatt aztán a valódi szabadidő (fehér és sárga) jelentősen lecsökkent. 2007-ben még csak minimális időt töltöttünk a képernyő előtt - amikor épp nem dolgoztunk - mostanában viszont ez emészti fel szinte az összes időnket.
Adam Alter az elmúlt 5 évben ezt a jelenséget vizsgálta, megfigyelve hogy milyen hatással van az életünkre ez a függőség. A pszichológus szerint netezés közben nem kapunk jeleket, hogy egy kicsit le kéne vele állnunk és mást csinálni helyette. Ha például egy újságot vagy könyvet olvasunk, előbb-utóbb a végére érünk, legalább az adott fejezetnek vagy oldalnak. A neten való böngészés közben viszont folyamatosan újabb és újabb ingerek érnek minket, a hírfolyam mindig frissül és szalad tovább.
Persze nem minden képernyő előtt töltött idő számít feleslegesnek és rossznak. Alter szerint naponta átlagosan 9 percet töltünk hasznosan, olyan dolgok elolvasásával, olyan applikációk használatával, amelyek valóban gazdagítanak minket. Ide számít az is, ha például csekkoljuk a várható időjárást vagy valamilyen egészségügyi alkalmazást használunk. A gond csupán az, hogy legalább háromszor ennyi időt töltünk el átlagosan teljesen haszontalan böngészéssel vagy játékkal.
A pszichológus arra buzdítaná az embereket, hogy gondolják újra, mikor és mennyit érdemes használni a különböző eszközeinket, amik csupán a magányosság érzetét erősíthetik bennünk. A legfontosabb az, hogy megtaláljuk az egészséges egyensúlyt, ha kell, akkor saját magunk korlátozásával.
Előbb-utóbb megszokod, leküzdöd majd a megvonást, mint ahogyan egy drogfüggő is teszi. Ennek eredményeképpen az életed végül színesebb és gazdagabb lehet
- vonta le a konklúziót Adam Alter, a New York University pszichológusprofesszora.
(via)