Igazából a tökön rúgás/dobás egy olyan dolog, amit nem kell elmagyarázni, simán csak baromira fáj, és nem akarod tudni a miértjét, egyszerűen csak túl akarod élni. Mi azért elmagyarázzuk, okosodjunk csak együtt.
Azzal kell kezdenünk, hogy heréink eléggé védtelenek, nem védi őket sem izomszövet, sem csont, csak úgy lógnak a levegőben, ezért nem túlzás alapból sérülékenynek nevezni. És azért olyan érzékenyek, mert a körülöttük lévő idegvégződések nagy része fájdalomreceptor.
És akkor jöjjön a jól irányzott rúgás/dobás...
Abban a pillanatban, hogy támadás érte a golyóinkat, szervezetünkben több komplex folyamatot indul be:
- a kellemetlen becsapódásról szóló jel őrült, 425 km/órás sebességgel száguld az agyba,
- ami a gerincvelőn keresztül azonnal vészjeleket küld a hasi és az ágyéki területre.
- Ennek egyik eredményeként az áldozattá vált heréid – a fájdalomátvitelben fontos szerepet betöltő – úgynevezett P-anyag termelésébe kezdnek,
- ami aztán visszajut az agy azon részére, ahol a fizikai érzékletek kerülnek feldolgozásra (ez az agy szomatoszenzoros kérge) és kialakul a fájdalomérzet.
Jól kalibrált szervezetünk persze rögtön a fájdalomcsökkentésbe kezd, vagyis endofrint, azaz boldogsághormont kezd el termelni. Ennek hatására viszont csökken az agy oxigén szintje (ezért fájhat a fejed és alakulhat ki émelygés és szédülés is).
Ez a pokoljárás, mármint maga a fájdalom kábé 10-15 perc után enyhül. Orvosok szerint az a legjobb, ha a hátadon fekve töltöd ezt az időt, mert így több oxigén jut az agyba.