Oké, február tizennégy nem tehet róla, hogy a környező februári napok kárörvendve körberöhögik, szóval nem a Gregorián naptár napját, hanem csak a Valentin-napot törölném ki. Arról elég sok helyen lehet olvasni és hallani, hogy a férfiaknak mennyire nyűg és kín a Valentin-nap – viszont az általános vélekedésben eléggé az él, hogy a nők igenis várják a szerelmesek kitűzött naptári napját. Nem tudok általánosan, az összes nő nevében beszélni, de tapasztalataim alapján elmondom: szerintem baromira nem várják. És azt is, hogy miért.

A befogadhatatlan giccs mennybemenetele

A virágboltoktól a közértek csokirészlegéig hirtelen minden tele lesz gömbölyű szivecskékkel, piros lufikkal, masnis és túlárazott bonbonokkal, az üzletek kirakatait pedig elkezdik betölteni olyan glitterüzenetek, hogy „Olyan a szerelem, mint a gyöngyszemű harmat” és az ember nemtől függetlenül azonnal meg akar hallgatni egy doommetál-albumot vagy a Tebelédet a Bëlgától, hogy kimossa ezt a nyálat a szervezetéből.

Szerintünk elenyésző százaléka a világnak az, aki képes azt a giccset értékelni, amit ez a nap fejlesztett ki maga köré – a legtöbb Valentin-napi ajándékot jóérzésű ember bottal sem piszkálná meg.

Senki nem tudja, mit kéne csinálni

Ha eltekintünk a giccscunamitól, akkor jön az a kérdés, hogy vajon mi a péket is kéne csinálni ezen a napon. Ilyenkor megkaphatjuk a remek női magazinok tippjeit arról, hogy hol foglaljunk tökéletes romantikus vacsorát, vagy hogy vigyük el hőlégballonozni a szívünkszerelmét, esetleg otthon rózsaszirmokkal szórt úton a hálószobában erotikus masszázzsal lepjük meg a kedvesünket.

Ezek biztos mind-mind lehetnek olyan dolgok, amiket értékel az ember, viszont ha mondjuk semmilyen előzménye sincs annak, hogy ilyeneket csináltatok volna, az egész borzalmasan erőltetett és ugyanolyan kínos, mint a fent említett nyáldömping.

Senkinek fogalma sincs, mi az a Valentin-napi program, ami nem esik ebbe a full természetellenes, idióta szivecske-kategóriába, hanem őszintén, és mondjuk a párkapcsolatotokhoz illően tud működni célzottan egy napon. És mivel ezt nem tudjuk, ezért a Valentin-nappal...

Egyszerűen nem lehet nyerni

A férfiak nem tudnak olyan programot kitalálni, ami az előző kritériumot teljesíti – ezért utálják. A nők pedig azért, mert akármilyen programot is csinál a párjuk, az kevés vagy művi vagy lapos lesz; a hollywoodi tréning miatt a legtöbb nőben irreális tudatalatti elvárások lappanganak a tökéletes Valentin-nappal kapcsolatban – ami soha nem jön el, mert nem tud eljönni.

Ha pedig csak egy része jön el, az vagy nem elég, vagy szuperkínos. És akkor arról nem is beszéltünk, ha a férfi cakompakk elfelejti. Vagy csak simán leszarja.

Elég nehéz megmondani, hova tennénk a rossz és rosszabb kacsacsőrét, de az biztos, hogy a Valentin-nappal szinte tényleg csak veszteni lehet.

Egyedül különösen jó

Az egyedülállóknak pedig külön szuper, hogy van egy nap, amikor a fél világ az arcodba tolja, hogy másoknak van valakijük, akivel szeretik egymást, akinek ajándékot adhatnak, akikkel megosztják a világukat. És közben, akármennyire is lenézi az ember ezt a napot, az emlékeztető mégis ott van: ha nem is egy gyémántnyakék meg egy Michelin-csillagos vacsora hiányzik, de mondjuk úgy maga a párkapcsolat a borozós beszélgetéseivel a kanapén, az együttlét – egy másik, akivel szeretitek egymást.

Szóval mondja meg valaki, hogy ki és miért találta ki, majd pedig erőlteti a mai napig ezt a cuccot, mert hogy kábé mindenki csak rosszul jön ki belőle, az is biztos.

(Fotók: Unsplash)

De ha mindezek ellenére mégis megpróbálod holnap, akkor: