Japánban szinte minden ősi szokásokban gyökerező fanatizmussal készül, és ez alól a tészta sem kivétel. Olyan tempóban püfölik a Mochi alapanyagát, mintha nem lenne holnap.
A távol-keleti ország minden szempontból külön dimenzió. Elszigetelt kultúrájukban még a tésztagyúrás is földöntúli látványnak tűnik, ha az általunk megszokott módszerekhez hasonlítjuk. Szó sincs lassú nyújtásról, a helyi különleges desszert, a mochi készítése inkább százméteres sprintfutás, őserőben tobzódó szertartás, ahol kemény büntetés jár a lankadó figyelemért.
A kifényezett rizsszemeket egy éjszakára beáztatják, majd megfőzik. Ezután egy hatalmas, fából készült mozsárba (usu) öntik, és egy hatalmas, nehéz, fa kalapácsal (kine) ütni kezdik. A művelethez legalább két ember, és egy nagy adag bátorság szükséges: (legalább) egy kalapácsos, és egy másik, aki közben hajtogatja, forgatja és nedvesíti a masszát.