Pontosabban legalább száztíz – a jelenségre már sokkal hamarabb felfigyeltek a tudósok, mint gondoltuk.
Angolszász lapok már 1912-ben arról cikkeztek, hogy a szén elégetése, és az így a légkörben megemelkedő szén-dioxid-szint globális felmelegedéshez vezethet. A Sustainable Business Network NZ Facebook-oldala közölt egy fotót az új-zélandi Rodney and Otamatea Times című lap 1912. augusztus 12-i számából, benne egy rövid hírrel:
A szénfelhasználás befolyásolja az éghajlatot
Jelenleg körülbelül 2 000 000 000 tonna szenet égetnek el évente a világon. Amikor ezt elégetik, az oxigénnel egyesülve körülbelül
7 000 000 000 tonna szén-dioxid kerül a légkörbe évente. Mindez a levegőt hatékonyabb takaróvá teszi a Föld számára, és megemeli a hőmérsékletét. Ez a hatás néhány évszázadon belül jelentős lehet.
A cikk megtalálható Új-Zéland Nemzeti Könyvtárának digitális archívumában is.
A Snopes.com azonban tovább nyomozott a hír után, és lényegében ugyanezt megtalálta az egy hónappal korábbi (1912. július 17-i) ausztrál The Braidwood Dispatch and Mining Journalban is, ahol helykitöltő mínuszos hírként szerepelt. Ennek a digitális nyoma szintén fellelhető, az Ausztrál Nemzeti Könyvtárban.
További kutakodással a Snopes rábukkant a vélhetően eredeti forrásra, a Popular Mechanics 1912. májusi kiadására, amelyben némiképp látványosabban szerepel, a következő címmel és alcímmel: 1911 emlékezetes időjárása: A szénfogyasztás hatása az éghajlatra – Ezt jósolják a tudósok a jövőre nézve.
Akadtak kommentelők, akik szkeptikusan fogadták, hogy 1912-ben ennyire világosan megérthették az üvegházhatású gázok hatásait, vagy azt, hogy akkoriban bárki is felfigyelt az emberi tevékenység folyamatban játszott szerepére. Csakhogy ezek a hírek összhangban vannak a tudományos kutatások történelmével.
Az „üvegházhatású gázok” kifejezést ugyanis egy svéd tudós, Svante Arrhenius használata először, már 1896-ban.
Az abban az évben megjelent tanulmányában valószínűleg az első számítások egyikét végezte el arról, mennyivel melegíti a Földet a légkörben lévő gázok némelyikének energiacsapda jellege. Már akkor úgy gondolta, hogy az ember jelentős szerepet játszhat ezen gázok legalább egyike, a szén-dioxid koncentrációjának megváltoztatásában.
Bár az 1896-os tanulmányában a később Nobel-díjat is kapó tudós még nem mondja ki nyíltan, hogy az emberi tevékenység felmelegítheti a Földet, a későbbi munkáiban már igen. A Műszaki Tudományok Svéd Királyi Akadémiája 2008-as megemlékezésében úgy fogalmaz, hogy Arrhenius elképzelései a szénről és az éghajlatról népszerűek és jól ismertek voltak az ő korában, de a nagy nyilvánosságban feledésbe merültek az 1927-es halála után.
Tudományos körökben azonban nem felejtették el Arrhenius munkáit: hatásukra Carl Gustaf Rossby légkörfizikus az 1950-es években légköri szén-dioxid-méréseket kezdeményezett Svédországban.
(Forrás: Sustainable Business Network NZ, Snopes.com, borítókép: NOAA/Unsplash, illusztráció)
Ez is érdekelhet: