Player: - Honnan ered a Beer Week In Budapest ötlete?

Pazinczár Péter: - Tavaly egy nyári délután a napsütésben fetrengve azon gondolkoztam, lehetne valami plusz lökést adni az itthoni sörszcénának. Ekkor kezdtem el azon gondolkozni, hogy jó lenne, ha lenne a környéken is egy olyan nemzetközi sörfesztivál, mint amilyen mondjuk a dán Mikkeller sörfőzde által szervezett Beer Celebration Copenhagen, amin mi is megfordultunk már, és egyszerűen imádtuk az atmoszféráját. Legközelebb Bécsben van hasonló sörfesztivál, de oda is csak mostanában kezdtek magyar főzdéket hívni. Illetve ott nem alapfeltétel, ami nálunk 

Rebák Tibor: - A krakkói One More Beer Festival a legközelebbi igazán jó példa arra, hogy mit szeretnénk, az ottani színtér azért valamivel előttünk jár, náluk van egyedül a régióban ilyen attitűdű fesztivál. A szomszédos országokban viszont nincs.

PP: - Aztán találkoztam július végén a Csakajósörben Tibivel, akivel a koppenhágai sörfesztivált is megjártuk és ott említettem neki az itthoni fesztivál ötletét, ő meg rögtön mondta, hogy ja, ja, csináljuk, csináljuk, csináljuk! És még ugyanitt sörözött éppen Szalai Tomi a Fenékig.com blogtól, aki mondta, hogy Marci, aki a blog társszerzője biztos benne lenne ebben. Hát benne volt.

Rebák Tibor, Pazinczár Péter és Sefcsik Márton

RT: - Akkor azért már nem voltunk szomjasak. Tehát ha maga az ötlet nem is, de a kezdőlépés mindenképpen egy sörözős délután esett meg. Aztán néhány nap múlva leültünk egy nagyobb megbeszélésre, és kitaláltuk, hogy milyen elvek mentén, milyen fesztivált is akarunk.

PP: - És persze, hogy milyet biztosan nem. Volt pár példa már arra itthon, ami csak ráerősített arra, amit a fogyasztók korábban – a nagyüzemi sörök dominanciájának köszönhetően – a sörről gondoltak. Mostanában tök sok jó dolog történik, itthon is, ami ezen hivatott változtatni, és emellé állunk be mi is a sörfesztivállal.

Egyrészt megmutatni a külföldnek, hogy hé, nálunk is vannak már baromi jó sörök, másrészt hogy itthon is megmutassuk, hogy mi milyen élményekbe szerettünk bele a külföldi, hasonló fesztiválokon.

Az általánosan berögzült gondolkodásmódot a sörről átformálni – ugyanúgy, ahogy annak idején a bor esetében történt – egy nehéz, és lassú folyamat, így idén az a reális célunk, hogy ne bukjunk a fesztivállal.

Aztán miután minden tiszta volt, és elkezdtünk gőzerővel dolgozni, megtudtuk, hogy a kőbányai Monyó sörfőzdének a srácai is gondolkodtak már egy ilyen eseményben, miután megjárták a holland De Molen főzde meghívásos alapon szervezett fesztiválját, a Boreftset. Ők ugye benne vannak a Kraft Sör Egyesületben, ami rajtuk kívül részben még a szintén a Főzdeparkban üzemelő három főzdét, név szerint a Mad Scientistet, a Horizontot és a HopTopot, részben olyan, náluk bérfőző csapatokat tömörít, mint a Balkezes, a Hara’Punk vagy a RothBeer. Mivel jóban vagyunk velük is, így megbeszéltük, hogy ne menjünk kétfelé, azóta pedig szintén a szervezést erősítik a Reketye és az armando_otchoa főzdék is.

Player: - Gyakorlatban hogyan fog kinézni a budapesti sörhét?

RT: - A vendégeknek a fesztivál két fő napján, pénteken és szombaton lehetőségük lesz 30 külföldi és 10 pedig hazai főzde 80-80 söre közül válogatni és korlátlan mennyiségben kóstolni. Természetesen jönnek a szervezőpartnereink, rajtuk kívül pedig olyan hazai főzdéket választottunk, akik szerintünk évek óta stabilan dolgoznak, mára már hozzák is a nemzetközi szintet, és maguk is sokat tettek a hazai sörös közegért. A lista még egy-két főzdével gyarapodhat, de nagyságrendileg ennyire kell számítani. A helyszín adta lehetőségek és a büdzsé alapján ennyit tudtunk vállalni, de ilyen volumenű és ilyen minőségű felhozatal még sosem volt itthon.

A hatórás kóstolódélutánokon logózott fesztiválpohárban, egydecis adagokban tudnak a résztvevők kóstolni sokszor olyan ritka és egyedi söröket személyesen a sörfőzőtől csapolva, melyek itthon még egyáltalán nem, de csapon semmiképp nem voltak elérhetők; vagy nem ilyen tökéletes és friss állapotukban. Egy sörből egy hordó fog érkezni, és ha ez elfogy, akkor azt már nem lehet kóstolni. Ezt külföldön is így csinálják, hogy ne csak a kevés legnépszerűbb sörfőzde tudjon érvényesülni.

A főzdék listája már 99.99%-ban kész, most már a konkrét sörlista és a kísérőesemények összeállításán dolgozunk. Minél több olyan sört szeretnénk itt látni, amik semmilyen formában nem voltak még az országban, de csapon főleg nem. Olyan ritkaságokat is szeretnénk, ami a külföldi közönség számára is érdekes lehet.

Player: - Oké, érthető, hogy egy olyan formulát szeretnétek Magyarországon megvalósítani, ami nem hogy itthon nem volt még, de a környéken sem igazán. Miben áll azonban a BPBW önazonossága?

PP: - Más fesztiválokon, amikor kijöttem egy kóstoló sessionről, akkor körbenéztem, mint a Travolta abban a mémben, hogy akkor hova tovább, mit lehet még csinálni? És azon kívül, hogy el lehetett menni máshova iszogatni kisebb-nagyobb csoportokban, nem nagyon volt más opció. Jó lett volna valami afterpartiszerűség szerintem, ezért egészítjük ki mi a magunk fesztiválját koncertekkel.

RT: - Külföldön is vannak azért afterek, de ezek legtöbbször zártkörűek, amikre nehéz bejutni. Mi a Dürerben arra szeretnénk ösztönözni az embereket, hogy maradjanak ott, nézzék meg a zenekarokat, ezen kívül a Dürer csapjaira is fel fognak kerülni magyar kraft sörök.

Emellett az is fontos, hogy a berlini, a koppenhágai vagy a mostanában nagyon feljött tallini sörfesztivál két-három naposak. Mi azért csinálunk egy egész hetes eseményt, hogy a belépős hétvégi főesemény mellett a város szerintünk legjobb kocsmáiban egész héten ingyenes kísérőesemények legyenek. Több sörfőzdének is lesz például csapfoglalása, ahol ugyanúgy lehet majd velük személyesen találkozni, és olyan söröket is lehet kóstolni, amik ugyan nem részei a fesztiválprogramnak, de ugyanúgy érdekességnek számítanak.  Ezeken az eseményeken tehát minden érdeklődő ízelítőt kaphat a hétvégi főesemény, a két kóstolói délután leírhatatlan hangulatából, ahova egyébként korlátozott, napi 1000 számban van csak belépő.

Sefcsik Márton: - Az az üzenet, hogy gyere a kóstolónapokra és maradj egész hétre.

Player: - Mit érdemes tudni a külföldi főzdékről?

RT: - Nagyon büszke vagyok rá, hogy első évben ilyen névsort sikerült összehozni, tizennyolc ország képviselteti magát. A három legnagyobb név talán a kedvenc amerikai főzdéim, a texasi Jester King, ők egy ilyen belga vaderjesztésben gyökerező farm melletti projektet visznek, abszolút etalonok a savanyított és hordóérleléses sörök világában,aztán a chicagói Pipeworks, akiknél meg mintha minden dolgozójuk egy-egy meséből ugrott volna elő, annyira egyedi és barátságos karakterek, és végül az indianai 18th Street Brewery, akik folyamatosan a legnevesebb fesztiválok programjában szerepelnek. Néha még mindig olyan, mintha álmodnék.

De itt lesz még a BrewDog, a Brouwerij De Molen, vagy a Mikkeller oldalhajtásaként indult To Øl. Ezek mind olyan nevek, akiket szervezőként nagyon nehéz elcsípni valamilyen személyes ismeretség nélkül. Aztán meghívtunk néhány olyan főzdét is, akik számára ez lehet az ugródeszka a szélesebb körű ismeretség felé. Ilyen például a finn Pyynikin vagy Bristolból a Moor Beer. Utóbbiak nagyon jó söröket csinálnak, de őket valamiért nem annyira hívják fesztiválokra, pedig épp tavaly év végén az angol sörírók szövetsége is az év főzdéjének választotta őket. De lesznek főzdék Katalóniából, Portugáliából és Oroszországból is, tényleg, őszintén szólva mindegyikük örömmel tölt el.

Érdekesség, hogy a Svédországból kaliforniai punkot játszó Millencolin énekese is jön. Velük még Londonban a zenekaros sörökre specializálódó Signature Brew-nál közösen főztünk egy sört. Ott haverkodtam össze Nikolával. Kiderült, hogy ő is sört akar főzni otthon Göteborgban, mára meg ő a svéd sörszíntér egyik feltörekvő sztárja. Abszolút sötét ló, ma még relatíve ismeretlenek a szuper sörei, de biztos vagyok benne, hogy ez gyorsan változni fog.

PP: - Közben arra is figyeltünk, hogy a régió is képviseltesse magát. Így jön a lengyel Browar Golem, a Stu Mostów és a horvát Garden Brewery is például. Nekik a savanyított söreik és a duplamézes ipájuk például nagyon jó. Az osztrák / szlovén Bevog főzdének is jó neve van már külföldön, de nálunk még nem jártak.

Sefcsik Márton:

Ez azért jól esett nekünk. Baromira tetszett nekik az arculat, amit egy grafikus haverunk, Haránt Artúr készített egyébként a fesztiválhoz szívességből. Az a fantasztikus ebben, hogy mi sem minden pénzzel kitömött üzletemberek vagyunk, hanem teljesen szabadidőben csináljuk az egész szervezést, minden más rovására, de hónapok óta töretlen lelkesedéssel. Mint minden projekt esetében, itt is szinte minden nap szembesülünk újabb buktatókkal, de a mottónk ilyen esetben, hogy leszegett fejjel előre!

RT: - Miután nemzetközi szinten a főzdék között híre ment, hogy lesz ez a Beer Week in Budapest fesztivál, azóta már vagy negyven jelentkezést kellett visszautasítsak, pedig vannak, akik fizettek is volna, hogy jöhessenek. Nálunk ez azonban pont fordítva működik, azokat a nemzetközi élvonalba tartozó sörfőzdéket hívjuk meg, akik nekünk is a személyes kedvenceink, és úgy bánunk majd velük itthon, mint ahogy mi is szeretnénk, ha a hazai sörfőzdékkel bánnának majd külföldön. Jól. Azt szeretnénk, hogy ide külföldről mindenki – vendég, sörfőző, szakma egyaránt – azért jöjjön, hogy megkóstolja a söröket, megnézze magának Budapestet, a helyi színteret.

A sörfőzdék és a sörfőzők személyesen fogják látni, hogy milyen fasza város Budapest és a hazai sörszíntér. Ha csak a disztribútorok lennének itt, az nagyon nem ugyanaz lenne, mintha a sörfőzők maguk látják mindezt. Ez pedig nagyban megkönnyítheti később a hazai söröknek a külföldre jutását. Tehát ez a fesztivál kapcsolatépítés szempontjából is nagyon hasznos lehet, ezért is fontos, hogy a kostolósessionök után legyen a közös bulizás, erre építjük fel az afterparty-kat, hazai koncertekkel, DJ-kkel.  

SM: - Oké, de azért azt tegyük hozzá, hogy azon túl, hogy mindenki elmondja, hogy mennyit iszik, meg mekkora bulika van, ez nem egy öncélú dolog. A kézműves sörökben az a fantasztikus, hogy már megvan a közös téma, automatikusan elkezded keresni, hogy mi van benne, hogy főzték, milyen komló, mit raktak még bele.

Player: - Elég érősen érezhető a projektetekben a rockzene jelenléte is.

SM: - Az esetünkben inkább a metálzene. Talán onnan a kapocs, hogy a kézműves sörökhöz hasonlóan ez is egy rétegműfajból jött elő, és tart egészen a mainstreamig. Mindkettőhöz kell egy kis csavarodás, hogy ezzel töltsd el a szabadidődet, vagy akár erre tedd fel az életedet. Most nagyon divatos sörfőzőnek lenni, meg sokan fedezik fel maguknak ezeket a söröket, és próbálnak beszállni ebbe a bizniszbe. De ez a műfaj nem a csillogásról és nagy pénzről szól. Az esetek többségében az ember ott van egy meleg főzőházban, vagy épp megfagy az erjesztőtérben, minden rohadt hangos, baromi sokat kell dolgozni. A munka nagy része ráadásul takarítás. Nem arról van szó, hogy szagolgatod a komlókat, hogy a következő sörbe mit rakjál. Ha körbekérdeznél magyar sörfőzőket, akik hivatás szerint ebből élnek, hát nem az derülne ki, hogy Audikkal járnak.

RT: - Tényleg rétegműfaj és nagyon izzadtságos meló mindkettő.

Ha vezetsz egy sörfőzdét, akkor ugyanúgy elfelejtheted a nyolcórás munkaidőt. Ez az összefonódás nem csak ránk igaz, rengeteg egykori vagy jelenlegi zenész csinál sörfőzdét.

PP: - Egyre inkább jellemző egyébként, hogy a sörfőzők is úgy járják a városokat, ahogy a zenekarok, és prezentálják a söreiket. Nem véletlen mondják azt mostanában, hogy a sörfőzés az új rock and roll. Egy bizonyos szint felett ugyanazt az életformát követeli meg ez is, mint a turnézó zenekarok esetében.

Player: - Ha a sörfőzés az új rock and roll, akkor mondhatjuk, hogy a sörfőzők az új rocksztárok?

RT: - Amellett, hogy megvannak ugye a húsz-harminc év alatt felépített nagy sörmárkák a főzde ikonikus arcaival, mint mondjuk az amerikai Stone Brewing vagy a Brooklyn Brewery, egyre többen vannak, akik a közösségi médiát jól használva tesznek szert hirtelen nagy ismertségre. Megjelennek olyan kisebb sörfőzők, akiknek sokszor saját főzdéjük sincs, de nagy influenszerek és karakterek, és előállnak valamivel, ami nagy hype-ot generál, ezáltal könnyen ismertté válnak.

Ők, miután egy csomó energiát beleöltek, idővel ott tudják hagyni a sörfőzdéjüket a napi szintű rutinokkal, és fesztiválokra járnak, és utaznak a világban, hogy más sörfőzdékkel együtt dolgozzanak, kollaborációs főzeteket készítsenek. Ezek a sörök baromi ritkák és exkluzívak, nagyon nehéz hozzájuk jutni. Egy bizonyos szint után őket szinte lehetetlen elhívni, főleg egy olyan fesztivállal, mint a miénk, ami csak az első évére készül. De azért igyekeztünk és próbáltuk kihasználni azokat a személyes kapcsolatokat, amik az évek alatt kiépültek. Ismét a Pipeworks Brewing-et említem, mert ők maguk is úgy néznek ki, mint a rocksztárok, közülük mindegyik egy külön karakter. Velük egyébként Koppenhágában találkoztam két éve, és amikor kiderült, hogy magyar vagyok, Jim, az eseményszervezőjük legnagyobb megdöbbenésemre rögtön azt kérdezte, hogy ismerem-e a Thy Catafalque-ot meg a Sear Blisst. Kiderült, hogy elég jártas az ilyen extrém és black metál zenékben, vágja szinte az egész magyar színteret, egyetemista korában Németországban volt cserediák, onnan van ez. Rögtön megvolt tehát a közös hang, és most tök jó, hogy a későbbi beszélgetéseink végül ide vezettek, hogy be tudtak szorítani minket is az idei évükbe.

A BPBW honlapját ITT találjátok minden részelttel.

Ajánljuk Rebák Tibi portréját a Roadsterről is!

A nutellás paródiasörtől Jonathan Franzen áldásáig - Rebák Tibi sörfőző - Roadster

Rebák Tibi miután az egyik házi sörét Jonathan Franzen Pulitzer-díjas író jóváhagyásával nevezte el Thorazine Sunrise-ra, több svéd és brit sörfőzdét is megjárt. Egyik hazalátogatása alkalmával megcsinálta a kézműves sörök paródiáját, májusban pedig egy olyan sörfesztivált szervez többedmagával Budapestre, ami a régióban párját ritkítja.