Film

Még ha a Keresztapát történetesen nem is ő rendezte, mindenképp Martin Scorsese a gengszterfilm műfaj talán legfontosabb alkotója. Az olasz-amerikai munkamániás zseni idén tölti be a hetvenet, de pont olyan elánnal veti bele magát egy-egy projektbe, mint fiatalkorában. A hollywoodi filmtörténelem egyik legmeghatározóbb élő figurája sok műfajban készített már kulcsfilmet, most épp egy családi történetnek álcázott filmes szerelmeslevéllel bizonyította, hogy számára idegen terepen is ügyesen mozog, az esze sok idős kollégájával ellentétben sosem ment el és hogy a trendi 3D technikát is százszor kreatívabban alkalmazza, mint a trónkövetelők. Mindezek ellenére, ha a Scorsese nevet halljuk, a Taxisofőr mellett minden bizonnyal a Casino vagy a Nagymenők valamelyik jelenete ugrik be. A direktor már az 1973-as Aljas utcákban teljesen más érzékenységgel közelített a zsánerhez és szereplőihez, akik előtt – ahogy ő mondja – két út volt: vagy papok lesznek, vagy gengszterek. Scorsese-nél az alvilág nem egy ijesztő hely, sokkal inkább csábító, a bűnözők pedig inkább nagyranőtt gyerekekként marháskodnak, ugyanakkor folyamatosan durva fordulatokkal találkozunk, melyek előrevetítik a karakterek sorsát.

A Nagymenők is hasonlóképp mutatja be néhány maffiózó több évtizedet átívelő pályafutását, bár itt igaz történet szolgált a cselekmény alapjául. A jenki digók kultúrközegét is remekül sikerült bemutatni, e nélkül a mozi nélkül nem lenne Kutyaszorítóban vagy Blöff, a drogra rákattanó, hatalmas zsákmány miatt mohóvá váló központi karakter segítségével pedig kicsit magáról is mesél Martin, ahogy a szintén zseniális Dühöngő bikában, mivel neki is volt egy szétcsúszott, narkós korszaka, amikor a siker és a nyomás túl nagynak bizonyult számára.

Jelenet

A Nagymenőkben igazából 140 percen keresztül kizárólag emlékezetes jeleneteket láthatunk, de ezek közül is kiemelt jelentőségű a börtönben főzőcskézős képsor, amire általában évekkel a film megtekintése után is emlékszik mindenki. A jelenetben Scorsese ötletesen mutat be az igazságszolgáltatásnak, mivel a bűnözők úgy közlekednek a dutyiban, mintha csak Little Italy-ben flangálnának és olyan minőségi alapanyagokból főznek, amiket kint is nehéz beszerezni. Többek között prosciutto, szalámi, homár és különféle húsok kerülnek elő a fagyasztóládákból, de whiskey-ben és minőségi borban sincs hiány. A fő fogás, ami a tűzhelyen rotyog, a paradicsomos húsgombóc, és bár arról nem nyilatkoznak, mivel fogyasztják, mi most makarónit ajánlunk mellé. A filmben annyira hangsúlyos ez a kaja, hogy kétszer is megfőzi nekünk Scorsese, a játékidő vége felé ugyanis Ray Liotta szétcsúszott karaktere a drogos üzletei közepette beiktat egy családi főzőcskézést is, amely során néhány tippet is ad arra vonatkozóan, hogy kell elkészíteni kedvencét. Scorsese ezzel a kis montázzsal remekül mutatja be főszereplője személyiségének teljes szétesését.

Recept

Ez a menü komolyabb figyelmet és szakértelmet igényel, több fronton kell támadást indítanunk, így mosogatnivaló is több lesz, de az élmény is komplexebb, továbbá páros programnak is kiváló az upper-intermediate fogás elkészítése, mely során lehet csevegni, ismerkedni, hosszú ideje tartó kapcsolatok esetében pedig nagyokat veszekedni. Kezdjük a hadműveletet a tiszta húsok kisebb darabokra vágásával és ledarálásával. Ahogy a börtönben a szemüveges öregtől is megtudhatjuk (akit amúgy Scorsese egyik rokona alakít), három fajta húsra lesz szükségünk: marhára, disznóra és borjúra, amit később kinyomott fokhagymával, sóval, borssal, esetleg majoránnával ízesítünk, majd jöhet két nyers tojás és több, mint 1 kiló húshoz 5 evőkanál zsemlemorzsa. Miután meggyúrtuk a kisebb húsgolyókat, mehetnek az olajozott tepsin az előmelegített sütőbe.

Közben a szósznak is nekieshetünk: első körben süssünk meg 3-4 fej hagymát olivaolajon, szeleteljünk fel pár gerezd fokhagymát is, nem borotvapengével, ahogy a filmben láthatjuk, ha csak nincs annyi időnk, hogy mi is órákig pepecseljünk ezzel. Az edénybe ezután 2 nagy konzerv paradicsomszósz, esetleg hámozott paradicsom is mehet, só, bors, oregano, bazsalikom társaságában, majd öntsünk az egészre két pohár vizet – az még jobb, ha a kiürített konzervbe töltjük, így nem megy veszendőbe a falára ragadt szósz. Ahogy a Nagymenőkből is megtudhattuk, a végeredményt lassú tűzön kell kevergetni, nehogy leégjen, majd amikor elkészültek a húsgombócok, egyszerűen dobjuk bele őket a masszába. Közben makarónit, esetleg pennét főzhetünk, amire végül rákerül a finomság és ha jól sikerült a fogás, akkor mi is nagymenőnek érezhetjük magunkat.