Reggeli

Szokták mondani, hogy a legfontosabb étkezés a reggeli. És nemcsak nekünk: ideális, ha az üzleti partnerünk is jól érzi magát, kellemes ételekkel tölti meg a hasát egy olyan környezetben, amely nem feszélyezi, inkább feldobja, pozitív hozzáállással tölti el. De ha csak egy kávét fogyasztunk, akkor sem mindegy, milyen környezetben tesszük.

Leggyakoribb a kilenc-tíz óra körül megtartott, reggelivel egybekötött megbeszélés, de gyakran előfordul, hogy csak reggel hét-nyolcra tudunk megbeszélni egy gyors találkozót. Lássuk, ilyenkor hová érdemes menni!

Reggel hétkor nyit a Gerlóczy kávézó nem messze a Deák tértől. Sok szempontból előnyös hely: a kávéház belső kialakítása és a panzióként is funkcionáló épületet körülölelő, franciás hangulatú kis tér, a belváros nyüzsgésében csendes szigetként kellemes hangulatot kelt az arra sétálókban. A kiszolgálás kifogástalan, a szintén franciás reggeli pedig visszafogott és elegáns. Ha ide beszélünk meg találkozót, a kifinomultságunkat, stílusosságunkat hangsúlyozzuk, és természetesen a jó ízlést.

Szintén hétkor nyit a Farger. A Zoltán utcában, egy kőhajításnyira a Szabadság tértől, vagyis a helyszín ideális. A kávézó belső tere nagyvonalúbb a Gerlóczynál, több napfény esik az asztalokra, a meghitt hangulat helyett itt inkább a kötetlenségé a főszerep. A fal melletti bokszok mellett simán elfér középen két bőrkanapé, ami igazán laza hangulatot tud teremteni – főleg ha épp szabad –, és kényelmesen tudjuk meginni a kávénkat. Bagelt nem érdemes kérni reggelire, mert mindenfelé potyog belőle a belevaló, így a lazaság helyett könnyen kelthetünk rossz benyomást.

Nyolc órakor nyit Óbudán az éppen megújuló Pastrami, vagy a Nagykörúton a Stex Ház, az öltönyös reggelik igazi kulthelye, némi századfordulós miliővel. Nem a kifinomult konyhájáért szeretjük, hanem mert reggel mindig van hely, rengeteg az asztal, sok konnektort találhatunk a laptopunknak, és általában megbízhatóan működik a wifi, így a megbeszélés előtt vagy után még el tudunk küldeni néhány levelet, el tudjuk intézni a legszükségesebb dolgokat. Meg aztán itt van Stex Alfréd kedvenc reggelije, egy igazi hedonista tojásrántotta, hagymával, kolbásszal, sonkával, sült burgonyával és sajttal. Kevésbé meghitt és kifinomult hely tehát, de egy gyors megbeszélésre ideális, amivel azt üzenjük: céltudatosak és profik vagyunk, gyors és kiadós reggelit eszünk, és már rohanunk is tovább.

Ebéd

Az új típusú, Budapesten egyre több helyen előforduló és divatos, jó minőségű street foodot készítő helyek és mini bisztrók esetünkben nem jöhetnek szóba, ezeket hagyjuk meg magányos ebédjeink színhelyéül. A Leves és a Bors GasztroBár ugyanis gyakorlatilag talponállók, a Halkakasban van ugyan asztal, és egy jó fish & chipsért érdemes elvinni oda a brit vendégeket, de a kevés asztal miatt nem garantált, hogy mindig le tudunk ülni, és a családias kiszolgálás is inkább zavaró lehet egy megbeszélésen. A Cserpes Tejivóban, a Deák téren mindig sokan vannak, Budán az á table jöhetne még szóba, de ott is alig férünk el.

Míg a gasztrománok a kihozott ételek minőségét nézik, egy üzleti megbeszélésre egészen más szempontokat is figyelembe kell venni. Lesz-e asztal? Találok-e konnektort? Fel tudom-e akasztani a kabátomat? Milyen vendégkör jár oda, eléggé csendes-e a hely egy megbeszélésre? És persze fontos a felszolgált étel minőségén túl az is, milyen gyorsan viszik ki. Sokszor nincs több időnk fél-háromnegyed óránál.

Természetesen adja magát az ebédmenü, ami gyakorlatilag minden budapesti étteremben elérhető dél és két–három óra között. Előnye, hogy gyorsan felszolgálják és olcsó, hátránya, hogy be lehet vele fürödni.

Az egyik legjobb hely a fenti szempontokból az Építészpince Étterem az Ötpacsirta utcában. Csendes helyen van, a Nemzeti Múzeum háta mögött, és az étteremben sem kell elviselni a kelleténél nagyobb hangzavart vagy zenét. A belső tér hangulatos, nem túl világos, de nem is túl sötét. Könnyen találhatunk szabad asztalt, különösen, ha nem délben, hanem később érkezünk, és a vendégkör is pont megfelelő: üzletemberek, mérnökök, művészek ülnek az asztaloknál, idegen nyelvű társalgást is gyakran hallani. Számtalan fogas található a térrel nagylelkűen bánó termekben, konnektort kevesebb van, és a vastag pincefalak miatt a wifi sem mindenhol kielégítő.

Egy háromfogásos menü viszont 940 forint, és még sosem tapasztaltuk, hogy probléma lett volna vele, sőt. A levesek ízletesek, a főétel is rendben van, és a kis adag desszerttel olcsón juthatunk egy változatos ebédhez, gyors és megfelelő kiszolgálással. Ráadásul, ha dohányozni mennénk ki, az egyik legszebb pesti belső udvarban tehetjük, le is ülhetünk egy asztalhoz, nem szorulunk az utcára.

Az Araz Étteremmel is biztosra mehetünk. A Zara butikhotel Dohány utcai éttermében bőven találunk asztalokat, ráadásul meglepően izgalmas ebédmenüket szolgálnak fel időnként. A rántott sertésborda–zöldbabfőzelék–csontleves univerzuma helyett a "köményes sertéssült aszalt szilvás párolt káposztával" világában találjuk magunkat, ráadásul egy luxushotelnek megfelelő, elegáns környezetben. Bátran szervezhetünk egy nagyobb rendezvényt is, de egy kétszemélyes találkozóra is ideális a francia–magyar konyhát favorizáló étterem. Tágas, visszafogott, elegáns, kifogástalan kiszolgálással.

Vacsora – borral

Itt nem mennék bele az üzleti vacsorák szabályaiba, a jó nevű hely kiválasztásának részletes szempontjaiba, ezzel egy másik cikkben foglalkozunk majd. A fontos találkozóknál ugyanis nem számít a számla végösszege, és javasolt legalább egy Bib Gourmand-minősítésű éttermet, de legalább egy Michelin-ajánlást kapott helyet választani.

Ha azonban egy könnyed megbeszélésről van szó, ahol esetleg borral is oldanánk a gátlásokat, akkor mindenképp érdemes a budapesti borbárok valamelyikébe menni. A Szent István téri DiVino és a nem messze található innio borbár trendi választás lehet, de ezek a helyek sokszor vannak tele turistával, és a hangzavar sem kedvez egy ilyen találkozónak. A Doblo Bor & Bárról már beszámoltunk nektek néhány alkalommal, most sem mulasztjuk el, hogy megemlítsük.

Ha maradnánk a közelben, a nemrég megnyílt Double You Borbárt javasolnánk a Gozsdu udvarban, ott bőségesen találunk szabad asztalt, és a hely belső kialakítása is kellően izgalmas. Az asztalhoz felkészült sommelier jön, Sára, aki segít eligazodni a változatos, magyar és külföldi borokat egyaránt szerepeltető borlapban. Hátrány, hogy itt csak kóstolni tudunk, konyha egyáltalán nincs, esetleg esténként koncertek hangja szűrődik be a belső térbe, de az üres gyomorra ez sem gyógyír.

Az igazi titkos aduászunk az Andante Borpatika a Lánchíd tövében, a budai oldalon foglal helyet. Bőven van hely általában, bár rendezvény miatt néha lezárják a belső részeket – érdemes telefonálni –, a borok jó árban vannak (a ház olcsóbb borait is ki szabad próbálni, azokkal sincs semmi gond), és egy hátsó teremben két bőrkanapés sarkot is találunk, ahová csendben elvonulhatunk, ha a kinti nagy térben sok ember van. Egy cigiszünetet mesés környezetben lehet tartani, előttünk a kivilágított Lánchíd, néha egy-egy villamos csilingel felfelé az alagútból. Konyha is működik, egy gyorsan áttekinthető, egyszerű menüből választhatunk akár kísérőket a borhoz, de akár egy több fogásos étkezést is lezavarhatunk.

Tovább a:
Legfrissebb cikkekhez
A rovat többi cikkéhez
A szerző e heti kedvencéhez: Horrorisztikus helyek – Hidegrázás Ukrajnától Tajvanig