A Cerbona hatalmas székesfehérvári gyárának árnyékában, a vasúti rendezőpályaudvar mellett egy egykori Merkur-telep helyén főzi, palackozza, dobozolja, fejti hordókba söreit a hübris kis csapata. Már az alig öt éve alapított cég üzemének helyszínválasztása is sokat elárul a hübris filozófiájáról. Nincs náluk semmi pózolás, semmi vörösréz-üstös, fahordós áltörténelmi kézműveskedés vagy kamu természet-istenítés. Egyszerűen csak jó sört akartak és akarnak főzni (és eladni) a jelenben, minőségi alapanyagokból, a mai technológia lehetőségeinek kihasználásával.

Évi 480 ezer literes kapacitás, amit meg szeretnének duplázni, mert jól fogynak a hübrisek

Kívülről nem sokat mutat az üzem, csak a környéken lengedező malátaillat árulkodik arról, hogy megérkeztünk

Tóth Marcell sörfőzőmester, a cég egyik tulajdonosa

Ezt nem ők mondják, én mondom, annak alapján, amit az üzemben láttam és amit az alapító-résztulajdonos-sörfőzőmester Tóth Marcelltől hallottam. Az egykori szociológus-közgazdász saját bevallása szerint klasszikus életközépi válság hatására vágott bele álma megvalósításába, egy finom söröket készítő profi sörüzem létrehozásába. Talált befektetőket, helyszínt, ügyes embereket, megtervezték a technológiát, megszervezték a terítést és beindították a kis sörgyárak között erős közepes méretűnek számító, évi kb. 5000 hektó sör készítésére és kiszerelésére képes üzemet.

A gyártási folyamat remekül átlátható. Pontosan követhető, honnan érkeznek a zsákban vásárolt alapanyagok a főzőüstökbe, hogyan szűrődik át a kiforrt sörlé a gabonahéjon az erjesztőtartályokba és hogyan kerül végül palackba, dobozba. A technológia új, tiszta gépei, a számítógéppel vezérelt folyamatok, a sok digitális kijelző mellett elég furcsa lenne kézművességről beszélni, de aki járatos az élelmiszeripari termelés dolgaiban, tudja, hogy a fahordós, lábbal taposós romantika álomvilága helyett pont ez a rozsdamentes acélos, precíziós adagolós laborszerű feldolgozás a biztos, folyamatosan garantálható minőség garanciája.

Érintőképernyő az inox hűtőköpenyes erjesztőtartályon

Épp elkaptuk a pillanatot, amikor az utolsó csepp malátafőzet, a sörlé átfolyik a gabonaszemek maradékának szűrőrétegén át a meleg főzőüstből a hideg erjesztőtartályba

Aki azt hitte, amit én is, hogy a dobozolásnál a kis nyitólapkát zárja rá a gép az italra, most meglepődhet: a doboz teljes teteje a záróelem, nyitófüllel, mindennel

Ez a sörösdoboz kupakja

Bármennyire is illúzióromboló belegondolni, nem baj, ha tudjuk, hogy a mostanában már épp az ilyen gépsorokon precízen kialakítható ízük, aromájuk miatt oly kedvelt "klasszikus" sörök eredetileg azért voltak agyonkomlózva és erősre erjesztve, hogy ne rohadjanak meg a tárolás, szállítás alatt az így-úgy záró fahordókban. Aztán persze vagy megrohadt végül így is, vagy nem.

Nem biztos, hogy aki ma szereti a kisüzemi IPÁ-kat, boldogan nyelné le az első kortyot egy Indiába néhány hónapos hajóút után épp beérkező XVIII. századi tételből.

A hübris igyekszik környezetkímélően, energiatakarékosan termelni. Ezért is állnak át éppen aludobozra az egyutas palackokról a bolti kereskedelemre szánt tételeknél. A doboz csekély tömege a szállításnál és a pasztőrőzésnél komoly energiamegtakarítást jelent és az aludobozok újrahasznosítása is jóval kevésbé energiaigényes folyamat, mint az üvegé. (A gasztróban viszont marad az üveges kiszerelés, az éttermek - egyelőre - ezt igénylik.)

Az egyetlen pont, ahol az én ízlésemnek egy kicsit mégiscsak túl erős a hübris: a termékkomunikáció. Elismerem; nagyon profi a branding, a marketing és a dizájn is és csodálatos az az ikeás hangulat, amit a bedobozolt, raklapra kiszerelt, szállításra kész áruk látványa teremt:

A név tök oké, az istenek közé törekvés kevélységét jelentő görög szó remek választás egy minőségben maximalista sörfőzdének. Ugyanakkor kissé fáraszt a sok játék az ü betűvel és nem nagyon tudom hova tenné azt se, hogy például a "büza" fantázianevű búzasör szlogenje: "Leánykori nevén Béla, csak még üdébb". Lehet, hogy meg kellene innom egy-két pohár büzát, üpát vagy sürt ahhoz, hogy átlássam és megértsem az utalások és ü betűk verbális rendszerét.

Ez egyébként egyáltalán nem esne nehezemre. Amit csak kóstoltam a Hübristől (korábban is, most is), mind nagyon tetszett. Az új kedvencem a portfólióból pedig pont az új sörük, az erős, testes, mély borostyánszínű neüpa (vagyis New England IPA típusú sör). Már a feketére festett doboz is jelzi a fekete címkével, krómbetűkkel, hogy ez nem az "aggymáegysört" kategória, hanem valami különleges dolog, és hát az is. Virágos-gyümölcsös-dús komlóaroma, szinte haraphatóan sűrű állag és még a dobozból öntött sörben is érezhető frissesség.

A szép, fekete dobozos neüpa masszív, testes, erős, ízes-aromás sör

Azt akarja mondani a költő, hogy a hübris craft sörei műmájer kézműveskedés nélkül is hozzák a különlegesség élményét

Ilyen sört csak sörgyárban kapsz: az erjesztőtartályból leengedett friss "kellerbier" nem létezik többé a széndioxid-szint beállítása, a pasztőrözés, palackozás után

Ez utóbbi érzés tényleg nem csak illúzió. Marcell azt mondja, ennek a sörnek nem is mertek hosszú eltarthatósági időt adni, mert ténylegesen "él" a neüpa. Ezért ezt a söröknél jellemző fél-egy év helyett őt maximum három hónapig engedik polcon tartani, de aki tényleg teljesen ki akarja élvezni a fekete hübrist, inkább keresse az egy hónapon belül gyártott tételeket a boltban.

Vagy menjen inkább kocsmába. A Hübris sörfőzőmestere szerint a jól pörgő helyek mindig friss hordós csapolt söreinek minőségét a gyorsan elélettelenedő dobozolt vagy palackozott sörök úgysem tudják elérni.

A hübris sörök stabil minőségének és tiszta ízvilágának egyik biztosítéka a gondos vízkezelés. Talán nem mindenki tudja (én nem tudtam), de azok az idők, amikor egy sör minőségét nagyban meghatározta a főzés helyén elérhető víz minősége, elmúltak. Ma már a profik nem abból főznek, amijük van, hanem olyan vizet csinálnak maguknak, amilyet szeretnének.

A vízkezelő rendszer stabil minőséget garantál és lehetőséget ad a játékra is a főzővíz ásványianyag-tartalmának variálhatóságával

Az erjesztőtartályból így bugyog ki a szén-dioxid. 160 ezer eurós beruházás lenne felfogni és tartályba sűríteni. A kisüzemi sörfőzés egyik legszomorúbb jelensége, hogy az erjesztési CO2 kimegy a levegőbe, a kész sör szénsavasságának beállításához viszont palackos, pénzért vásárolt CO2-t kell használni

A dobozos kiszerelés olcsóbb is, környezetkímélőbb is az üvegesnél (persze csak ha a doboz a szelektív hulladékba kerül végül)

A hübris a BWT Hungária nevű cég (az övék az az érdekes, furán egymásra rakott dobozokra emlékeztető irodaház a budaörsi Metrónál, megvan?) vízkezelő rendszerét használja. Az évi 480 ezer liter sör valójában 3-4-szer ekkora mennyiségű víz felhasználását jelenti. Ez a víz mind átmegy az 1000 liter/óra kapacitású vízkezelőn, amely eltávolítja a klórt és egyéb nemkívánatos ásványi anyagokat, majd pedig "visszasózza" a vizet azokkal az anyagokkal, amelyek a legjobban segítik a sörfőzés mikrobiológiai folyamatait és a végső ízek, aromák kialakulását.

Mindezek után rettenetesen szívesen zárnám le ezt a cikket azzal, hogy mindenki, aki szereti az érdekes söröket, kerekedjen fel és menjen Székesfehérvárra a hübrishez, de nem tehetem. Saját vendéglátóegységük és rendszeres sörgyár-látogatási lehetőség náluk ugyanis még nincs. Sörük viszont szerencsére van, és aki esetleg megszomjazott rájuk, nem csak a boltokban és a kocsmákban, hanem a neten is megtalál mindent, hüstől neüpáig.

Kamillát is szeretnél a sörödbe? Pannonhalmán kaphatsz: