Vagyis egy igazán autentikus módszert látunk.

A kubai állam a termés 98%-át lenyúlja (kommunista diktatúra, ne felejtsük, téesz, államosítás, meg minden), a maradék 2% marad a termelőnél. Ők kiszárítják a levelet, majd az akár három hónapig is tartó szárítás után eltávolítják a levél szárát.

Először a tripa készül el, ez a sötét és közepesen sötét leveleket tömöríti, aztán beletekerik a capotébe, ezt pedig egy ideiglenes papírhengerbe tekerik, hogy megadják a formáját. Egy nappal később a szivart átcsomagolják a capába, ami a végső otthona. Ezt mézzel ragasztják le, ami édeskés ízt is ad a szivarnak. Nagyüzemekben az eljárás természetesen más (mézet sem használnak), de itt valami egészen mást láthattunk.

(Via Condé Nast)