Pozitív testtartás

Ülj egyenes háttal, de ne túl feszesen, inkább relaxáltan engedd le a vállaidat. Hangolódj a másik illető testtartásához, ez erősíti a figyelmet. Kicsit hajolj közel, ez mutatja a koncentrációt és azt, hogy valóban figyelsz. Ne ülj keresztbe tett lábakkal: ha egy kis távolság van a két térded közt az a relaxáció jele. Végül pedig igyekezd némiképp tükrözni a másik testbeszédét; ezzel egyrészt egyetértést fejezel ki, másrészt pedig azt, hogy kedveled (vagy őszintén próbálod kedvelni) a veled szemben ülőt.

Pozitív karok és kezek

Tartsd a karjaid lazán nyitva az oldaladnál és csakúgy mint a lábaknál, ne fondd össze a karjaid sem. Használd a kezeidet gesztikuláláskor: ez meggyőzi a hallgatódat a mondandód hitelességéről és bizonyított, hogy az éppen kifejtett gondolatmenetedet is fejlesztheti a kézzel rásegítés. Mindig határozottan fogj kezet – határozottan, de ne túl erősen. A jó kézfogás megadja az egész beszélgetés alaphangját, ezért döntő jelentőségű; szerintünk te sem szeretnél egy nedves hallal társalogni, szóval figyelj oda. Emellett ne feledd az esetleges kulturális különbségeket is köszönéskor és távozáskor.

Pozitív arc

Megfelelő bólogatással és őszinte mosollyal azt mutatod a beszélő felé, hogy figyelemmel hallgatod, megérted és el is fogadod a véleményét. A nevetés kiváló eszköz ugyanerre, emellett természetesen lazíthatja a hangulatot is. Tartsd meg kellemesen a szemkontaktust: a kommunikáció során igyekezz a másik szemébe nézni, ez érdeklődést mutat. Viszont tarts szüneteket: a bámulás vagy a farkasszem agresszív, esetleg hátborzongató is lehet. Ne pislogj túl sokat: a gyors egymásutánban pislogások azt jelzik, hogy kényelmetlenül érzed magad a jelen beszélgetésben. Türközd a másik arckifejezéseit, mivel mint a testtartásban, itt is az egyetértés és a kedvelés jelzése ez a másik felé. Ügyelj a hangodra: tartsd inkább lent mint fent, vegyél mély szüneteket beszéd közben, beszélj lassan és érthetően. Végül pedig ne emeld fel a hangsúlyt a mondat végén, mintha kérdeznél.