Előnyét nem ismerjük, azt viszont tudjuk, hogyan árthat az egészségünknek, de elmondjuk, mit tehetsz ellenük.
Mi a por? A kosz egy formája, amely lakásban különösen zavaró, ezért bizonyos időközönként egy gép tartályába gyűjtjük, és utána kidobjuk. Ez a por köznyelvi, minden tudományosságot nélkülöző definíciója. Azt gondolnánk, boldog életet lehet élni ennél részletesebb vonatkozó ismeret nélkül is, de azért nem árt képben lennünk, mivel vagyunk körülvéve még akkor is, ha amúgy nem mocsokban élünk. A por ugyanis csak mellékesen esztétikai kérdés, az egészségünkről van szó.
Ürülékkel teli ágyban alszol. De, igen
A portól elrettentés legbiztosabb eszköze, hogy kicsit jobban megismerjük a poratkát, hivatalos nevén a háziporatkát. Ez egy mikroszkopikus pókféle, amely önmagában nem veszélyes, de nagyjából hatvanöt-száz napig tartó életciklusa során jobb elfoglaltság híján
a testünkről származó hámsejteket zabálja, közben egyfolytában kulázik és nyáladzik.
A székletükben és nyálukban található fehérje viszont erős allergiát válthat ki, sőt, valójában a poratka-allergének állnak az allergiás betegségek legmeghatározóbb kiváltó okai mögött. A korai gyermekkorban a beltéri allergéneknek – köztük a házi atkáknak – való kitettség összefüggésbe hozható az asztmás megbetegedések gyakoriságával, a poratkaallergiára vonatkozó pozitív tesztek rendkívül gyakoriak az asztmában szenvedőknél, a bőrgyulladás több típusánál és az orrmelléküreg-fertőzéseknél. És bár külső alapján általában illetlenség ítélkezni, de nem bírjuk nem megjegyezni, hogy hát elég rusnya is.
Egyetlen ágymatracban több millió poratka lehet (a száraz bőrűek ágyában kicsit több), ennyien osztoznak az alvás közben rólunk lekerülő napi néhány gramm hámsejtjünkön, de azért háztartási hulladékokból – halételből, gombából és ételmorzsából – is csemegézhetnek.
Ahogy utánanéztünk az atkatémának, nagyon határozottan elkezdtük érezni: nem akarunk velük élni.
Gyűjtöttünk hát gyorsan egy kis port a szerkesztőségben – nem volt sok, de kitartó munkával azért találtunk –, és elküldtük bevizsgálásra a Dyson Technologies Ltd. laborjába.
A minta 54,89%-a volt finom por – sajnos ez veszélyesebb, mint a nagyobb porrészecskék –, akadt benne hajszál, növényi eredetű részecske, és némi döglöttdarázs-maradék, de atka egy darab sem.
Dermatophagoides pteronyssinus (Der P1) allergént viszont így kimutattak: 0,23 nanogrammot az egy milliméter ionmentes vízben feloldott 10 milligramm pormintában.
Ez pedig a háziporatkát jelenti, szóval hiába nem volt a szerkesztőségi porunkban a fél milliméternél kisebb állatka, az allergénjei, tehát a kakija vagy a nyála körülöttünk van.
Mit lehet tenni?
Nyilvánvaló, hogy meg akarunk szabadulni a poratkáktól, melléktermékeiktől és a káros hatásoktól. A Dyson vezető mikrobiológai kutatója, Gem McLuckie tanácsai:
- Ne tápláljuk a poratkákat! Csökkentsük a lehullott bőrdarabkák mennyiségét: porszívózzuk ki a matrac mindkét oldalát, a kanapét és egyéb kárpitokat!
- Figyeljünk a páratartalom szintjére! Mivel a poratka a levegőben lévő vízzel hidratálja magát, szobahőmérsékleten a relatív páratartalom 45% alatt tartása a legtöbbjüket elpusztítja.
- Szellőztessünk! Szellőztessük a lakást, az ágyneműt, vagy használjunk HEPA-szűrős légtisztítót!
- Ellenőrizzük a hőmérsékletet! A poratkák 25 Celsius-fokos hőmérsékleten szaporodnak, ezért érdemes különös figyelmet fordítani a melegebb helyek – például kisállatok fekhelye – gyakori porszívózására.
- Melegen moss! Az ágynemű, vagy más puha textília mosása 60-90 Celsius-fokon hozzájárul az allergének lebomlásához.
A szakértő arra is felhívja a figyelmet, hogy a poratkák és székletük mérete mikroszkopikus, ezért ha már szemmel látható a por, akkor rengeteg poratka van az otthonunkban!
A porszívózás pedig csak akkor ér valamit, ha megfelelő, komoly szűrőrendszerrel szerelt porszívót használunk. A Dyson V11-es porszívója ilyen: eltávolítja a 0,3 mikron méretű részecskék 99,97%-át.
Te milyen gyakran porszívózol?
A cikk elkészítésében együttműködő partnerünk volt a Dyson.