A Pusztaszabolcson átvezető főút közepén magasló Szent Imre-templom annyira érdekes a maga bájos, szomorkás csúfságában, hogy muszáj volt megállnom mellette és körbefényképeznem.

Az Adony és Lórév közti komphoz Velence felől tartva már messziről megláttam ezt az érdekes, Pusztaszabolcs látképét minden irányból uraló, fura arányokkal égbe nyúló kéttornyú templomot. Nem volt időm megállni, el kellett érnem a kompot, de délután, hazafelé tartva már nem bírtam ki, hogy ne járjam körbe ezt a rettentő furcsa épületet.

Egy keleti blokkos nagyváros tízemeletes panelházas lakótelepén nem ordítana ki a környezetéből egy ilyen, betonból, vasból és drótüvegből készült templom. A kis mezővároskában viszont már távolról is szürreális látvány a két 42 méteres torony, közelről megnézve a részleteket pedig végképp nem érti az ember, hogyan születhetett pont ide pont egy ilyen épület.

42 méter magas tornyok a Velencei-tó és a Duna közti síkság közepén
Bárhonnan nézzük, drótokon át látjuk
Kábelek, kábelek mindenütt!
Fák és vezetékek
A villámhárító földelésének extravaganciája és a falon kívül, műanyagcsatornában vitt vezeték szemérmetlen közszemlére tétele már kifejezetten valamiféle fura helyi kábelfétis gyanúját veti fel

A pusztaszabolcsi templom látványát nem a jó irányban befolyásolja, hogy gyakorlatilag lehetetlen olyan szögből ránézni, hogy ne lógjon be a képbe egy csomó légvezeték. Ez itt még úgy is különösen szembetűnő, hogy a magyar valóságot keresztül-kasul behálózó kábelekhez egyébként sajnos már teljesen hozzáfásultunk. Annyira megszoktuk ezt a látványt, hogy sokszor nem is tudatosul bennünk, mitől kellemetlenebb már eleve egy magyar utcakép egy osztrák vagy német településénél. Ennél a templomnál viszont még egy transzformátorállomás karbantartójának is fájna a temérdek vezeték látványa. Ezek közül is a legszebb a két torony között, fenn a magasban keresztben húzódó kábel. És ha már úgyis minden csupa drót, az sem árthat az esztétikának, ha telepakoljuk ronda antennákkal a tornyot - de csak az egyiket, nehogy véletlenül a szimmetria szörnyű bűnébe essünk!

Fent a kábelek, lent a beton általános, nyomasztó jelenléte határozza meg a látványt. A bejáratot a főirányból színes beton térkőúton közelíthetjük meg, ami az ajtó előtti placcon a legegyszerűbb, legolcsóbb szürke térkőburkolatra vált. A monolitbeton kedvelői számára egy oldalági leágazásnál van egy öntött beton placc is, a homlokzati tümpanonon pedig a lépcsőzetes kialakításra ömlő betonhullám szegély teszi fel a koronát az egészre.

A tornyok közti kábel megvan? És az antennarengeteg a jobb oldali toronyban?
Szent Imre herceg három éve, Pusztaszabolcs várossá avatásának tizedik évfordulója óta áll a templom előtt az úton
A térkőfolyam lágyan nyaldossa körül Szent Imre talapzatát
A szent hercegnek nem kell egész nap a templomot néznie

A névadó Szent Imre egy szobor formájában képviselteti magát a templomhoz vezető térkőjárdán, ahol ugyanúgy két ágban folyik el mellette az út, mint ahogy a pusztaszabolcsi főút is körülöleli magát a templomot. Az épület felé tartva még csak kicsit különösnek érezzük, ahogy Szent Imre jegyszedőre vagy biztonsági őrre emlékeztető határozottsággal fogadja a látogatókat. A templom felől visszanézve viszont már kifejezetten kellemetlen, ahogy a herceg látványosan hátat fordít nekünk. És a templomnak. Persze ha arra gondolunk, hogy így nem kell egész nap ezt az épületet néznie, teljesen megértjük, hogy miért pont ilyen pozícióban helyezkedett el.

A templom előtt szürkére vált az addig szürke-bordó térkő
A térkőtől megfáradt szem megpihenhet ezen az öntött beton oldalágon
Szent Imre a bal oldalon, Szent István középen, jobbra Szent László

A templom a felhasznált anyagok és az általános lehangoló komorság dacára nem a szocialista építészet remeke (fura is lenne), sőt: minden erre utaló jel dacára jóval a brutalista irányzat megjelenése előtt született. Az épület alapkövét 1936-ban helyezték el, az építkezés 1942-ben fejeződött be, a templom pedig térkő és kábelek híján akkoriban valószínűleg jóval kellemesebb látványt nyújtott, mint most.

Abban sem vagyok biztos, hogy eredetileg is vaskeretes drótüvegből voltak az ablakok, azbesztpala lemezből készült a tetőfedés és hogy a melléképületek lépcsősorai átadáskor a csupasz, fehér falnak vezettek neki. És a templomkertben a kőkereszten is biztos megvoltak még Krisztus lábai is:

A rózsaablakok eredetileg a díszítést szolgálták, de a pusztaszabolcsi templomon inkább ennek ellenkezője valósul meg
Gitt és lyukas drótüveg
Mintha sírna szegény ablak amiatt, ahogy kinéz
Variációk az enyészet különböző fokain álló ablakokra
Lépcső a semmibe
A túloldalon is a falnak visz a lépcső, ezek szerint ez nem bug hanem feature
Azbesztpala a tetőn
Szegény pusztaszabolcsi Krisztusnak még extra szenvedéseket is el kellett viselnie
Talán nincs még egy templom a világon, ami ilyen természetességgel, minden diszharmóniától mentesen tudna viselni egy graffitit

Ottjártamkor sajnos zárva volt az épület, de ha bejuthattam volna, egy wikis kép szerint odabent már egész kellemes, a templom külsejét tökéletesen megtagadó környezet fogadott volna. És megcsodálhattam volna az ország legnagyobb máig fennmaradt, az 1700-as évek elejéről származó barokk orgonáját, aminek viszontagságos történetét érdemes elolvasni!

És ezt olvastad már?
A Déli-sarkon öt nap alatt egyszer sem kel fel vagy megy le a nap