A karácsonyi csúnya pulcsikból egész gazdag szakirodalom áll már a rendelkezésünkre, azonban az ünnepi mangalicaként felhizlalt fogyasztói társadalom eklatáns tagjainak mindig be lehet vinni egy újabb gyomrost, amelytől kifekszenek, mint egy nagy doboz sonkás-bundás-banános karácsonyi bonbontól.
Itt van például ez a karácsonyi csúnya pulcsi, amelyen Trump díszeleg. A haja pedig csak úgy lobog, mint nemzeti büszkeség a márciusi szélben.
Ez az a pulcsi, ami kétszer csúnya. Olyan ez, mint az erős paprika, ami kétszer csíp. Vagy a vicc, ami kétszer fáj. Ennek a pulcsinak kisugárzása van, amely nem metaforákban, hanem sievertben mérhető.
Ez az a pulcsi, amelytől a kés éle is kimegy, majd egy bögre vodkával ténfereg vissza zokogni a takaró alá. Az égből hulló jégtű pedig megáll a magasban, elgondolkodik cseppet, majd kristályából letört hóvillájával pelyhen szúrja magát. De még a tyúktetű is tép egy karmazsin tollat, hogy sárba mártott végével megírja A farm mint akarat és végzet című kisesszéjét. Végül rágyújt a maradék pihére, s elterül az ól karmonfont barázdáiban.
A világ szép lassan önmagába fordul. Szétszórt atomokba rendeződik a magány, és miután beáll a tökéletes egyensúlyi állapot, az entrópia is leteszi a lantot. Csak a mindent beborító narancs sövény marad.
A szőrös kis cukiságot egyébként innen tudod megrendelni potom 55 dollárért, azaz úgy 16 ezer forintért. De aztán ne csodálkozz, ha elhozod a kibaszott világvégét.
Ez is pálinkás sóhajért kiált: